O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 7/1-2. (Budapest, 1965)
Bökönyi, S. ; Jánossy, D.: Szubfosszilis vadmadárleletek Magyarországon 85-100. o.
lemszerző tevékenység volt, melyet gyakran vadaskertekben űztek. Középkori források gyakran említenek vadaskerteket, melyekbe gyakran külföldről is telepitettek be vadakat. Ilyen betelepített vad madár volt a fácán, melynek 14.szd.-i visegrádi leletei a legkorábbi magyarországi előfordulásnak számítanak. Hogy a fácán, a fogoly és a seregély mellett igen gyakori volt Mátyás király budai és visegrádi palotájának étlapján, arról korabeli szerzők is Írtak /CSÁNKI,1883/, s a 15-16.szd.-ban az esztergomi érsekség és az egri püspökség mészárszéki beszerzési közt is igen sok fácán szerepelt /NYÁRY, 1867/. A két rigófaj előfordulása a visegrádi hulladékgödrök cs ont anyagában viszont a királyi udvarnak olasz szokásait tükrözi, melyek az Anjouk óta fennálltak és Mátyás idejében ujabb lendületet vettek, ügy látszik az ilyen kistestti madarak fogyasztása a királyi udvarból a főúri házakba is átterjedt, ugyanis 1603-ban THURZÓ ZSUZSA grófnő lakodalmára a bicsei, lie tavai és árvái uradalmaknak egyebek közt 130 apró madarat kellett beszolgáltatniok /RADVÁNSZKY, 1893/. A középkori lelőhelyekről előkerült fajok közt több olyan ragadozó madár van, melyeket vadászmadárként használhattak, érdekes viszont, hogy az akkor annyira elterjedt vadászsolymok /VÖNÖCZKY-SCHENK, HUSZÁR, 1960-61/ közül egyiknek sem kerültek elő a palotákból és várakból maradványai. Ugyancsak az életviszonyokra vet fényt, ha a középkori madárleleteket aszerint választjuk szét, hogy azok falvakból vagy várakból ill. királyi székhelyekről kerültek elő. Ebből ui. kiderül, hogy a 87 db középkori vadmadárcsont közül csak 5 került falvakból elő, a többi mind várakból ill. palotákból. Erre a kérdésre már korábban kitértünk, megállapítva, hogy a középkori jobbágyság és városi polgárság nem egyéb elfoglaltságai miatt nem vadászott, hanem mert számára ezt törvény tiltotta /BÖKÖNYI, 1958/. A vadászati tilalom elsősorban vad emlősökre vonatkozott, legalábbis az 1504-es országgyűlés 18. törvénycikke a madarak közül csak a fácán ds