O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 6/1-2. (Budapest, 1964)
Horváth, L.: A kék vércse (Falco vespertianus L.) és a kis őrgébics (Lanius minor Gm.) élettörténetének összehasonlító vizsgálata 2. A fiókák kikelésétől az őszi elvonulásig 13-40. o.
kék vércsékkel, amennyiben olyan varjufészkek oldalában is megtelepedett, amelyekben kék vércsék költöttek. Ennek a fészkelőközösségnek az összekötő kapcsa, amelybe tehát a kék vércse is beletartozik, minden bizonnyal a vetési varjak fészektelepe. A kis őrgébics a fent idézett vizsgálatok alapján az egyik fészkelőközösség vezéralakja. Állandó társfészkelője a sárgarigó ( Oriolus oriolus L.); alárendelt tagjai a szarka ( Pica pica L.), vörös vércBe ( Palco tinnunculus L.),hamvas varjú ( CorvuB cornix L.) és a kaba ( Palco subbuteo L. ). A közösség összetartozása egyirányból nem határozható meg. A vörös vércse és a kaba kétségkívül azért költ itt, mert nem épit fészket, hanem a rendelkezésre álló szarka és hamvas varjú fészkeket foglalja el. A többi faj összetartását részben a tájtipus jellege határozza meg, amely a táplálkozási sajátságainak megfelel, részben még mélyrehatóbb kapcsolatok. Annak ellenére,hogy a kis őrgébicseket nem egyszer láttam, hogy más madarakat (vörös vércse, hamvas varjú) fészkük közelében erősen zavarnak, azt tapasztaltam, hogy igen gyakran épitik fészküket már lakott vörös vércse (azaz szarkafészek) fészkek közvetlen közelében. Szinte azt mondhatnám, hegy a kutatási terület minden vércséktől lakott szarkafészke közelében megtaláltam a kis őrgébics fészkét. 26 fészek közül 15 (!) lakott ragadozómadár fészkének közvetlen közelében épült. Ilyenféle eseteket megfigyeltem őszapó ( Aegi- thalos caudatus L.) és szajkó ( Garrulus glandarius L. ) között is. Feltevésem szerint ez a jelenség onnan ered, hogy a nagyobb madarak a közvetlen közelükben fészkelő kisebb madarakat sohasem háborgatják, valószínűleg azért nem, hogy „házuk tájának" nyugalmát megőrizzék. Viszont a kis őrgébics sem vette üldözőbe a mellette fészkelő, tehát a fészkére szálló vagy onnan elszálló madarakat. Őszi elvonulás. A kék vércsék őszi elvonulása augusztus 21-én indult meg s mintegy öt nap alatt valamennyi madár 1 távozott. A meggyürüzött példányok közül kettő került
