O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 6/1-2. (Budapest, 1964)

Horváth, L.: A kék vércse (Falco vespertianus L.) és a kis őrgébics (Lanius minor Gm.) élettörténetének összehasonlító vizsgálata 2. A fiókák kikelésétől az őszi elvonulásig 13-40. o.

kék vércsékkel, amennyiben olyan varjufészkek oldalában is megtelepedett, amelyekben kék vércsék költöttek. Ennek a fészkelőközösségnek az összekötő kapcsa, amelybe tehát a kék vércse is beletartozik, minden bizonnyal a vetési varjak fé­szektelepe. A kis őrgébics a fent idézett vizsgálatok alapján az egyik fészkelőközösség vezéralakja. Állandó társfészkelője a sárgarigó ( Oriolus oriolus L.); alárendelt tagjai a szarka ( Pica pica L.), vörös vércBe ( Palco tinnunculus L.),hamvas varjú ( CorvuB cornix L.) és a kaba ( Palco subbuteo L. ). A közösség összetartozása egyirányból nem határozható meg. A vörös vércse és a kaba kétségkívül azért költ itt, mert nem épit fészket, hanem a rendelkezésre álló szarka és hamvas varjú fészkeket foglalja el. A többi faj összetartását rész­ben a tájtipus jellege határozza meg, amely a táplálkozási sajátságainak megfelel, részben még mélyrehatóbb kapcsolatok. Annak ellenére,hogy a kis őrgébicseket nem egyszer lát­tam, hogy más madarakat (vörös vércse, hamvas varjú) fészkük közelében erősen zavarnak, azt tapasztaltam, hogy igen gyak­ran épitik fészküket már lakott vörös vércse (azaz szarka­fészek) fészkek közvetlen közelében. Szinte azt mondhatnám, hegy a kutatási terület minden vércséktől lakott szarkafész­ke közelében megtaláltam a kis őrgébics fészkét. 26 fészek közül 15 (!) lakott ragadozómadár fészkének közvetlen köze­lében épült. Ilyenféle eseteket megfigyeltem őszapó ( Aegi- thalos caudatus L.) és szajkó ( Garrulus glandarius L. ) kö­zött is. Feltevésem szerint ez a jelenség onnan ered, hogy a nagyobb madarak a közvetlen közelükben fészkelő kisebb mada­rakat sohasem háborgatják, valószínűleg azért nem, hogy „há­zuk tájának" nyugalmát megőrizzék. Viszont a kis őrgébics sem vette üldözőbe a mellette fészkelő, tehát a fészkére szálló vagy onnan elszálló madarakat. Őszi elvonulás. A kék vércsék őszi elvonulása augusztus 21-én indult meg s mintegy öt nap alatt valamennyi madár 1 ­távozott. A meggyürüzött példányok közül kettő került

Next

/
Oldalképek
Tartalom