O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Horváth, L.: A kék vércse (Falco vespertinus L.) és a kis őrgébics (Lanius minor Gm.) élettörténetének összehasonlító vizsgálata 1. A tavaszi érkezéstől a fiókák kikeléséig 69-122. o.

Az 1. sz. *elep 22 kék vércse fészke Iiárom szembetűnő csoportosulást mutat egyenként 7-, 7- illetve 5-bŐl, mig további 2, bár egymástól nincs messze, az előzőktől körülbelül 50 méter távolságban van; csupán 1 áll egyedül, mintegy 60 méterre a legközelebbitól. A 22 közül csupán 2 van egy fán, b^r, meg jegyzendő, hogy ebben t telepben a lehetőség is nagyon gyér volt ilyen vonatkozásban, mert csak néhány fán volt 2 fészeK és csak egyetlen egyen 3. A 2. sz. telep 45 lék vércse fészket számlált. Ezeic javarésze két siirü csoportosulás között oszlott meg, amelyek közül az egyikben 14, a másikban pedl^ 15 volt. A többi egyegy 8 fészekből álló lazább csoportosulásban helyezkedett el. Volt olyan fa, amely 3, 4, sőt 5 kék vércsék által elfoglalt fészket is tartott. Bár ebben a telepben a csoportosulásra sokkal nagyobb volt a lehetőség, hiszen némelyik fán 17-20 varjúfészek is állt, mégis legfeljebb 5-öt foglaltak el a vércsék s azokat sem egymás közvetlen közelében. A3' sz. telep 10 kék vércse fészke közül 3 egy fán volt, mig a többi egyesével állt, bár nem nagy távolságban egymástól. A4, sz. telep 35 kék vércse fészke közül 14 feltűnően sürü csoportosulást mutatott, köztük 4 egy fán állott ; a visszamaradok három lazább csoportba egyesültek, egyenként 5, 7 és 9 fészekkel. A fészkek csoportosulásának megismerésén tul az ábrák még arról is tájékoztatnak /1. 1-4 ábra/, hogy miként oszlottak el a fészkek az erdőben. Ezek szerint a legtöbb kék vél ose fészek az erdőszéleken és tisztások közelében, nem egyszer közvetxenül az erdő legszélső fáján állott • tisztásokon álló magányos fákat azonban teljesen elkerülték, bár volt olyan öreg tölgy, amelyik 12 varjufészket is tartott. A területi eloszlással kapcsolatban, végső következtetésképpen megállapítható, hogy bár a kék vércsék a telepen általában csoportosulni igyekeznek, mégis érvényre jut olyan törekvés,hogy az erdőszél vagy tisztások közelében legyenek.