O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Horváth, L.: A kék vércse (Falco vespertinus L.) és a kis őrgébics (Lanius minor Gm.) élettörténetének összehasonlító vizsgálata 1. A tavaszi érkezéstől a fiókák kikeléséig 69-122. o.

ebben a példányok esetleges elpusztulása vagy kívülálló okokból való eltávozása. A sorozat megfigyelések másik igen nagy előnye, hogy különböző észleléseket más és más párnál tehetünk, ezeket váltogathatjuk a párok között s végül az adatok egybevetésekor az általános megnyilvánulásokat ós tevékenységeket nagyobb biztonsággal tudjuk elkülöníteni az egyedi vagy egyéni esetektől. Bár egyeden vagy egyedeken végezzük vizsgálatainkat ,mégis az egész fajra vonatkozólag tesszük meg végső megállapításainkat. Egy faj élettörténetének teljes ismerete nemcsak azt jelenti, hogy annak minden élet megnyilvánulásét és mozzanatát ismerjük önmagában és kihatásaiban egyaránt, hanem azt is, hogy a sok egyedi eltérésben megtaláljuk as általánosat, a fajra legjellemzőbbet. Meg kell még jegyeznünk, hogy bármennyire alaposan ismerjük is egy faj ökológiáját, mindig számolnunk kell az-ral, hogy egy id5 eltelte után az esetlegesen erősen megváltozott külső körülmények hatása alatt, vagy a fajban rejlő különleges alkalmazkodási képesség következményeképpen, lényeges módosulások következhetnek be. Az ökológiai kutatások eredménye, eltekintve a mort vázolt történelmi távlatokba való szemléléstől, egy-egy fajra nézve mégis meglehetősen állandó értékűnek mondható. Ha meggondoljuk, hegy a Földön ma ismeretes madárfajok száma meglehetősen biztos adatok szerint 8590 és 8610 'özött mozog s ezek közül csak jó egyharmadnak ismeretes a fészke és tojásai, világosan kitűnik, hogy a madárfajok ökológiájának ismerete még igen nagy hiányosságokat mutat. A legilletékesebbek becslése szerint csak néhány százra tehető azoknak a fajoknak a száma,amelyeket teljesen vagy kielégítő módon ismerünk.