O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Boros, I. ; Dely, O. G.: A herpetológiai kutatások irányai, problémái és távlatai 19-38. o.

mennyiségben és változatosságban előkerült maradványaik rendszerezése és recens formákkal való filogenetikai kapcsolataik vizsgálata során, a rendszertannak szinte reneszánsza következett be. S aligha tévedünk, midőn a fiziológiai és ezzel rokon problémák mélységeibe egyre jobban behatoló biokémiai kutatásokat herpetológiai vonatkozásban - legalábbis részben - ezekkel a változásokkal hozzuk összefüggésbe. A XX. század zoológusai számára tehát századunk második negyedében, az egyes irányok szükségszerűen végbement kialakulásának eredményeként, a herpetológia egy már nagymértékben differenciálódott és megfelelő finom módszerekkel dolgozó élettudományi terület .A tematikák olyan széles skálájával találkozunk, hogy nemcsak mennyiségben, de minőségben is ma már szinte alig áttekinthető és lemérhető gazdag irodalom áll utmutatásul és irányításul rendelkezésre. A ZOOLOGICAL RECORD évről-évre bővülő terjedelme és a benne regisztrált herpetológiai cikkek folytonossá gyarapodó száma erről bárkit meggyőzhetnek. A természettudományok valamennyi ágában, nem utolsó sorban a biológiában is tapasztalható gyorsiramu haladás észrevétlenül terebélyesedik ki a modern herpetológiává, A bécsi WERHERnek, val amint a magyar ÎIÉHELY,később pedig BOLKAY és PEJÉRVÁRY külföldön is szinte osztatlan elismeréssel találkozó munkássága, melyet a herpetológia külön iskolájaként emlegetnek, részben már erre az időre esik. S miközben a már meglévő irányokban folytatott kutatómunka eredményeinek összefoglaló áttekintései jelennek meg, tovább folytatódik a differenciálódás. A világ legkülönbözőbb területein dolgozó herpetológusok saját országuk s olykor a szomszédos vagy távolabb fekvő terűletek herpetofaunájának begyűjtése és identifikálásakor egyre többször figyelnek fel arra, hogy egymástól távolabb eső területek ugyanazon fajokból álló populációinak egyedeit tökéletesen azonosítani nem tudják, s az észlelt differenciákat, illetve a jelenségek magyarázatát, egyre inkább, a környezet adottságainak kezdik tulajdonítani. Evvel kapcso-