O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Boros, I. ; Dely, O. G.: A herpetológiai kutatások irányai, problémái és távlatai 19-38. o.

észrevételre sem méltatott jelenségeket, s labo-ator-Vnmok, muzeumok terráriumaiban tartják őket csak azért, hogy a korábbi ismeretek alapján identifikált állat fogságban is észlelhető életmegnyilvánuláaait elleshessék. Sorra ielennek meg kisebb-nagyobb tanulmányok, amelyek részben a regionális faunisztikai kutatásokat kiegészítve, egy-egy terület herpetofaunájáról nyújtanak áttekintést, részben pedig az ökológia,az etológia kiipitéséhez szolgáltatnak értékes adatokat, de általában még mindig csak leíró szinte

n mozognak.Másrészt ezzel, a tények lehetőleg pontos és részletes leírásával s elemzésével mindinkább lehetővé teszik, nogy a jelenségnek, ott ahol lehetséges, értelmezést, magyarázatot adjana

k. Megteremtve ezzel a tucományos kutatás progrossziv fejlődésének azt az elengedhetetlen föltételét, mely a tények pontos leírása és magyarázata kö'.ti ne3'

Tes,

alá és fölérendeltséget nem .is

merő viszonyon alapulhat csa

k, s azt jelenti,hogy a tények magyarázatához, aí.ok pontos leirása éj alapos elemzése épugy elengedhetetlenül szükséges, mint amennyiben a kísérlet. Ezt a tudomány története is számtalan példával bizonyíthatja; a magyarázatra való törekvés valahányszor megelőzte a megmagyarázandó tények pontos elemzését és leírását, annyiszor hátráltatta is az illető tudományág fejlődését. Nem meglepő, hogy Ilyen előzmények után, most már olyan müvek is napvilágot látnak, mint FATIO /1872/ nálunk jobbrra csak herpetológusok előtt isiuert, hataxmas is tudományos precizitással megirt, meglepően finom rajzokkal szemléltető, és még ma is dzinte példamutató monográfiája Svájc herpetofaunájáról ; vagy SCHRF*BER /1875/: Ilerpetologia eur.opae

a-.1a, amely már agy egész kontinens kétéltüire éa hüllőire vonatkozó ismereteket összegezi. Igaz, hogy ez ntóbbi, főként a morfológiai sajátságokat er all ki, óe a legkifogástalanabb, komoly tudományos igényeket is kielégítő pontossággal, és az ökológiai, etológiai, herpetogeográfiai szempontokra is tekintettel van. Vagy STRAUCH, BEDRIAGA, BOETTGER mu ;kái, a rauit szádad második felének első évtizedeiben, amelyek nem