O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)
Horváth, L.: A kék vércse (Falco vespertinus L.) és a kis őrgébics (Lanius minor Gm.) élettörténetének összehasonlító vizsgálata 1. A tavaszi érkezéstől a fiókák kikeléséig 69-122. o.
2. A magasabb fészekaljak az időjárástól függetlenül korábban találhatók és minden bizonnyal öregebb madaraktól származnak. Ezt igazolják azok a tények, hogy 1947-ben az egyetlen 7-es, 1948-ban az egyetlen 8-as és 9-*v. 1957-ben szintén az egyetlen 7-es fészekalj kelt ki legkorábban. 3. A rendkívül ritka szinaberrációk degenerációs jelenségként foghatók fel olyan értelemben, hogy az ilyen tojásokból álló fészekaljak kevesebb tojást tartalmaznak. Igy 1947-ben a bamáslila tónusu fészekalj csak 5-ös volt, mig az enyhe 1948-as évben 6-os. Továbbá mindkét fészekalj késői költésü volt. 4. Az aberrációs fészekaljak to jásszáina is alá van vetve az időjárásbeli változásoknak. 5. A kis őrgébics fészkelőhely konzervativizmusára vall, hogy a gyó'.i fasorban a minden bizonnyal ugyanattól a tojótól származó két barna tojásos fészekaljat tartalmazó fészek ugyanazon a fán volt. Az 1947-es egyetlen 7-es és az 1348-as egyetlen 9-es fészekaljat rejtő fészek szintén azonos fán, az utóbbiak a magas akácfasor legszélső fáján voltak. Ez utóbbi két zöldes alj is, nagyon való s z in ül eg, ugyanattól a tojótól származott. Az 1948-as alj az emiitett fasoron kivül, egy rét közepén álló, sürü, alacsony vadkörtefán volt /ez volt különben a korábban már emiitett legalacsonyabban talált fészek: 2,5 méter magasan épült/. 6. A kis őrgébics tojások kutatása még arra is alkalmat adott, hogy ujabb bizonyítékokat találjak korábbi feltevésem alátámasztására, miszerint a tojások szinezete és mintázatának jellege az egyedhez kötött sajátság, mig az alakja és nagysága független az egyedtől. Ezt igazolták az 1947-es és 1948-as gyódi vizsgálatok és az 1957-es kutatási területen végzett összehasonlítások, mely utóbbiakat ugyanannak az egyednek első és pótköltése között tettem. Korábbi megfigyelések során ez utóbbi, a 6. pont alatt ismertetett szabályszerűséget a parlagi sasnál / Aquila heliac a L./, barátkánál / Sylvia atricapill a L./ és barázdabille-
