O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Horváth, L.: A kék vércse (Falco vespertinus L.) és a kis őrgébics (Lanius minor Gm.) élettörténetének összehasonlító vizsgálata 1. A tavaszi érkezéstől a fiókák kikeléséig 69-122. o.

Eltekintve a 2-es fészekaljaktól» amelyek minden bizonnyal rendellenesek, az Ohati erdőben, 1953-ban költő kék vércsék átlagos alja 3-4 tojásból állott, mig máshol és ezt mutatták a korábbi években szerzett tapasztalatok is, hogy 4-5 tojás az átlagos. A vizsgálati terület aránylag alacsony fészekaljai annak tudhatók be, hogy a tojók zöme fiatal, világoshasu, elsőéves példány volt. Ezt az állítást igazolja as a tény is, hogy a világoshasu, azaz fiatal példányok később kezdtek tojni, mint a két sötéthasu, azaz Öregebb tojó /a XII. és XXVII. fészek birtokosai/; ez utóbbi két fészek tartalmazta a 32 vizsgálati fészek közül a két 5-ös fészekaljat. Ezek â tények tehát két irányból is igazolják, hogy a kék vércsére is érvényes az a több fajnál tapasztalt tény, hogy az elsőéves, fiatal példányok későbben költenek és a fészekaljukban lévő tojások száma kisebb. Tekintettel arra, hogy a kék vércse mindjárt az els5 tojás lerakása után kotolni kezd, vizpróba segítségével a tojások kotoltsági foka nagy biztonsággá^ állapitható meg. Az alábbi táblázat a 32 tüzetes megfigyelés alatt tartott fészekben lévő tojásokra vonatkozik. IV. Táblásat. Sorszám Vizpróba Hossza Széle Poltozottság Megjegyzés I. 0° 34,4 28,8 legerősebb 40° 34,0 27,7 közepes 60° 33,5 26,7 leggyengébb II. 65° 37,7 28,3 legerősebb 80° 36,7 28,6 leggyengébb 90° 36,1 . 28,5 közepes