O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)

Topál, Gy.: A magyarországi denevérek ivararánya 141-163. o.

1951 óta, amióta denevérek gyürüzését elkezdtem, módomban volt a kérdéssel kapcsolatban megfigyeléseket tenni. Ezideig összegyűlt idevágó adataimat fajonként csoportosítva közlöm. Olyan fajokat is felsorolok, amelyek esetleg csak csekély számban fordultak elő az évek során. Rhlnolophus ferrumequinu

m SCHREBER.Franciaországi /GRUET & DUFOUR, 7/ és angliai populációiban a himek 57,4 illetve 57,0 %-al szerepelnek, mig Hollandiában BELS /3/ 45,8 % hímet talált. A nagy patkósdenevér viszonylag a legritkább patTable I. Sex ratio of Rhinolophus ferrumequinum in two of its most important localities Locality Date Sample size Percent males Feb. 20, 1954 143 90,8 % Abaliget Cave Feb. 9, 1955 22 86,4 % Abaliget Cave 1955 27 Abaliget Cave Nov. 29, 27 74,1 % Feb. 22, 1962 44 86,4 % István Cave Mar

. Jan. Mar

. 24, 27, 21, 1956 1959 54 17 9 70,5 % 51.8 % 88.9 % kósorru denevérfajunk. Mindenütt,ahol lényegesebb mennyiségben találtam,a külföldi megfigyelések eredményeihez képest a hímek erős túlsúlyát lehetett észlelni /lásd az I. sz. táblázatot/. Ez a túlsúly csak egyetlen esetben maradt 70 % alatt. Egyébként több alkalommal 80 % fölé emelkedett. Nem mutatkozott eltérés az északi fekvésű lillafüredi István barlang és a mecseki Abaligeti barlang populációi között. Éppen ugy mint a többi Rhinolophid

a, a nagy patkósdenevérek aránylag kis területről húzódnak telelőhelyeikre. 40 km-nél