O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)
Topál, Gy.: A magyarországi denevérek ivararánya 141-163. o.
e Ezen a napon a Szeleta barlangban telelő állatokra akadtam. A külső időjárási változásoknak, hidegnek kitett keskeny repedésből sajnos csak a legkönnyebben hozzáférhető példányokat sikerült begyűjteni. A megfogott 34 denevér 58,8 %-avolt him. Hyc talus noctul a SCHREB. BELS /3/ vizsgálataiban ez a faj nagy mennyiségben szerepelt. Megállapította, hogy mi g kölykezés idején a nőstények csoportjaiban elenyészően kevés him található, addig szeptemberre a himek már nem különülnek el, sőt a teljes populáció 63 %-át teszik. Szintén BELS szerint a fiatalok 56 %-a volt him. MEISE /10/ egy drezdai telelőhelyen a himeket és nőstényeket nagyjából egyenlő számban találta. Az aránylag közönséges korai denevér nyáron faodvakban tanyázik és a telet is sokszor ott tölti. Néhány nyári megfigyelésem során azt tapasztaltam,hogy a himek 9-13 létszámú tiszta koloniákat alkothatnak, azonban egy esetben 13 begyűjtött him mellett 3 nőstény is kézrekerült. Utóbbiak eg/ikének felboncolásakor kiderült, hogy az állat nem volt terhes, illetőleg, hogy terhessége korai stádiumban megszakadt. További megfigyelések fogják majd eldönteni,hogy kölykezés idején a korai denevér két ivara - elsősorban a terhes és szoptatós nőstények - hazánkban is elkülönülten élnek-e valóban, mint az a legtöbb denevérfajnál ismeretes? Az általam megvizsgált telelő népességben /1959 március 3-án a BUDAPESTI ÁLLATKERT egyik odvas fájában/ 39 hinet /57,3 %/ találtam. Miniopterus schreibers i KUHL. A hosszuszárnyu denevérre vonatkozóan elég sok adatot sikerült összegyüjtenem. Több telelőhelyen éa néhány nyári tanyahelyen megfelelő tömegben találtam ezt a fajt. Legnagyobb részüket meggyürüztem. A VI. az. táblázatba bevettem nemcsak a megjelölteket, hanem az egyes megfigyelési napokon a muzeumi célra begyűjtött állatokat, valamint azokat a példányokat is,amelyek már előzőleg gyűrűsek voltak. E faj egyik legfontosabb telelőhelye a Szoplaki ördő^-