O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)

Tusnádi, Gy.: Édesvizi halak növekedésének vizsgálata az életkor függvényében 13-31. o.

logarithmus alapszáma, k = hatványkitevő, amely az átlagos növekedési sebesség pillanatnyi értékét adja, 100-al szorozva pedig százalékosan adja meg az általános növekedési tendenciát /3/, t = az életkor években. Ezzel a módszerrel" megállapitottuk fajonként az egyes életszakaszokra jellemző növekedési sebességeket az idő és a testhosszuság viszonylatában. Produkciós biológiai szempontból azonban érdekelt minket az időben lefolyó súlygyarapodás is. Végsősoron, a legkifejezőbb módon ez adja meg egyes fajok gazdasági értékét. Tekintettel arra,hogy életkor-suly adataink nem voltak,igy más módszerhez kellett folyamodnunk. Az allometria módszerét használtuk fel arra, hogy fajonként kiszámitsuk a hiányzó suly értéksort. Ismeretes, hogy a halak testhossza és testsúlya állandó viszonyban van egymással /4/. Pajonként megállapitható, hogy bizonyos testhosszusághoz milyen suly tartozik, függetlenül az életkortól. Ezt az összefüggést valamely parabola egyenlete fejezi ki /3/. Az allometriás számitásokat hazai anyagon végeztük, amelynek nagyrésze a TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM ÁLLATTÁRÁNAK tulajdona /TUSNÁDI 1959-60 évi déldunai gyűjtése/. A számitásokhoz összesen 1397 példány méreteit használtuk fel /Rhodeu

s 220 db, Rutilu

s 740 db, Blicca 237 db, Acerina 200 db/, és meghatároztuk a vizsgált fajok relativ növekedési sebességét suly-hossz viszonylatban az y = b.x

a alapformula, illetve ennek logaritmizált alakja szerint. Ezekután a már előbb ismertetett exponenciális egyenlettel a különböző életszakaszokban kiszámitottuk a korrigált testhosszokat fajonként és évenként. Az igy nyert számokat behelyettesítettük a log y = log b + a . log x allometriás egyenletekbe és megkaptuk a különböző életkorokhoz tartozó testsúlyokat. A továbbiakban az igy nyert szám-