O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)

Topál, Gy.: A magyarországi denevérek ivararánya 141-163. o.

ték ki. S végül, az egyetlen általam ismert telelóhelyen szintén a nőstények túlsúlyát láttam. Feltűnő, hogy területünkön éppen a leginkább délies elterjedésü Rhinolophus euryal

e az a Rhinolophid

a, melynek nőstényeit ilyen nagy arányban találni. Magyarázatul az a tény kínálkozik, hogy fajunk nagy, összefüggő nyári csapatokat alkot, és a rendelkezésre álló adatok szerint, nyári tanyahelyei kizárólag eléggé jól védett barlangokban vannak. Table III. Sex ratio of Rhinolophus euryale in its summer sites and winterquarters Locality Date Adult Juvenile Locality Date Sample size Percent males Sample size Percent males Görömbölytapolca Cave July 17-18, 1954 July 4-6, 1955 84 179 35,7 % 18,4 % 137 62 45,2 % 45,2 % Pisznice Cave Aug. 7-8, 1955 Aug. 4, 1957 47 53 12,8 % 43,4 % 12 48 75,0 % 57,5 % Baradla Cave Oct. 21, 1955 21 28,6 % Myotis myoti

s BORKH. A hazai közönséges denevérek zömmel Csehszlovákiában és Ausztriában telelnek, amint azt a gyürüzés segítségével sikerült kimutatni. Tél folyamán legfeljebb néhány példányát találtam a vizsgált barlangokban. A Szoplaki Ördöglyuk barlangban 1951/1952 telén ivararánya megközelítette a várható 1:1 értéket. Ezzel szemben ez az egyetlen olyan faj, melyből - azt lehet mondani - elegendő példányt tanulmányoztam a nyári tanyahelyeken. Legjelentősebb kölykezőhelyén, Pilismarót

on 1953-1957 között 676 fel-