O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)

Topál, Gy.: A magyarországi denevérek ivararánya 141-163. o.

VERTEBRATA HÜNGARICA M USE 1 HISTORICO - NATURALIS H U N G A RI Cl Fosc. 1-2. 1962 Tom. IV. A magyarországi denevérek ivararénya Irta: Topái György Természettudományi Múzeum, Budapest Több máB tényezőn tul - taint amilyenek például az egyedi élettartam, az utódok száma és a szaporodás üteme - valamely állatfaj életrevalóságának jelzője, sőt bizonyos körülmények között fennmaradásának egyik biztosítéka, hogy nőstényeinek mennyisége a népesség létszámának hányad részét teszi ki, vagyis más szóval, milyen az ivarok aránya. Denevérekkel foglalkozó ökológiai tanulmányok, vagy populáció-dinamikai tárgyú cikkek, szinte kivétel nélkül kitérnek az ivararány kérdésére. Ez a probléma a denevéreknél nemcsak általános biológiai,! ökológiai,etológiai szempontból jelentős és érdekes, hanem azért is,mert ezek az ember szempontjából többnyire hasznos állatok a mi égövünk alatt évenként csak egyszer szaporodnak és utódaik száma egy vagy legfeljebb kettő. Mint ismeretes, igen sok denevérfaj nőstényei nyáron, himektől majdnem teljesen mentes, úgynevezett kölykező csoportokat /Wochenstube, maternity ward, nursing colony/ alkotnak. A himek általában egyenként szétszórtan, vagy a nőstényekénél jóval kisebb csoportokba tömörülve töltik a nyarat,úgyhogy megtalálásuk is szinte a véletlentől függ. Egyes fajok himjei azonban nem, vagy csak részben különülnek el a kölykező nőstényektől. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy