O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)

Topál, Gy.: A magyarországi és norvégiai szarvasok koponyaméreteinek összehasonlító allometriás vizsgálata 93-140. o.

A két korrelációs koefficiens összehasonlítását a „z" transzformáció után eszközöltük. Az allometriás egyeneseket 1-8. ábrán közöljük. Megjegyezni kívánjuk, hogy, miután adataink igen sürün helyezkednek el egy-egy allometriás egyenes körül, azok valamennyiét lehetetlen volt ábrázolni.Meg kellett elégednünk az elméleti egyenesek behúzásával, mert ellenkező esetben azok áttekinthetetlenek lettek volna. Az egyenesek grafikus ábrázolása, ugy történt, hogy az allometriás állandókból összeállítható logarithmizált parabola egyenletbe /log y =

log b+a.log x/ behelyettesítettük a basalis koponyahosszuság szélső értékeit és meghatároztuk a hozzátartozó „y"-okat. Ilymódon megkaptuk az allometriás egyenes két végpontját s ezek összekötése után a transzformált növekedési görbét. A/. Arckoponyahossz értékelése /1.ábra, I.

, II.,

III.,IV.táblázat/ Norvégiai <j>j és norvégiai te között. A két ivarnál az allometriás egyenesek más és más irányulásuak és magasságúak. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált csoportok, mind abszolút nagyságban, mind növekedési sebességben eltérők. A korrelációs koefficiensek számai szignifikánsan különböznek a zérustól. Közöttük statisztikailag biztosított differencia van /P = 0,2 %/. A kétféle korrelációs koefficiens azzal magyarázható,hogy a nőstényeknél a nagyobb korrelációs érték mellett az allometriás exponens, vagy más szóval a regressziós koefficiens is nagyobb, a szóródás viszont kisebb. A hímeknél pedig ugyanekkor a kisebb korreláció mellett nagyobb szóródás négyzetet és kisebb regressziót találunk. Ezek az eredmények azt tanusit ják, hogy az alio-