O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 3/1-2. (Budapest, 1961)

Nagy, Z.: A gyászoscinege (Parus lugubris Temm.) elterjedése az Erdélyi medencében és Romániában 77-82. o.

gel/"-nek említi könyvében. Az eddigi adatok nem bizonyítják döntő módon aem az egyik sem a másik véleményt. Az azonban elvitathatatlan, hogy Erdélyben költ. Ezt igazolja a KORODI GÁL J. által a Bélaváron megfigyelt 7 fiatal tagból álló család, és erre lehet következtetni elfogultság nélklil BÉLDI adatéból is. DOMBROWSKY könyvében is találunk gyűjtési adatokat, melyek a fészkelési időszakra vonatkoznak. Fészkeléséről annyit tudunk, hogy évente kétszer költ /IV-V, VII/ fák odvába /DOMBROWSKY/, vagy alkalomadtán kövek közé rakott fészkében /PETERSON ÓB társai/ és 6-8 tojást rak. Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a gyászoscinege elterjedése, fészkelési körülményei, az elterjedési területhez való viszonya, gazdasági jelentősége még nem eléggé tisztázott, sem egész elterjedési arealjában, sem a Kárpátmedenoében, ami szükeégesBé teszi azt, hogy a jövőben rendszeresített megfigyelésekkel ezem előtt tartsuk ezt a cinege fajt is, és igyekezzünk biológiáját véglegesen tisztázni. Die Verbreitung der Trauermeise (Parus lugubris TEMM.) in Siebenbürgen und Rumänien Von Z. Nagy Brassai S. Mittelschule, Klausenburg Nachdem der Verfasser das Verbreitungsgebiet der Trauermeise nach PETERSON /8/ wiedergibt und hervorhebt das

s PETERSON, sich auf neue Angaben stützend, die Balkankette als Nordgrenze dieser Vogel-Art bezeichnete, wird dieselbe mehr nach Norden verschiebt.Der Verfasser stellt auf Grund neuer Angaben aus Siebenbürgen fest, dass die Verbreitung der Trauermeisti bis nach Klausenburg-Clu j reicht

. Be werden dann zwei im Jahre 19tO in Siebenbürgen geeammelte Exemplare der in Rede stehenden Art beschrieben.