O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Anghi, Cs.: Adatok egyes madár- és emlősfajoknak a környezeti hőmérsékletváltozással kapcsolatos hőmérséklet ingadozással 93-102. o.

A hőtermelés-leadás, tehát a szabályozás élettani funkciója, az anyagcsereviszonyokkal tart szoros kapcsolatot. Minél magasabb az állandó testhő,annál intenzivebb az anyagcsere ás fordítva is ez a helyzet. Az állandó testhőjü állatoknál tehát a testhőingadozás az anyagcsere egyik jellemzője, folytatólag a takarmányigényre is kihat. Annak kivizsgáláséra, hogy egyes homoitherm fajok rektális testhőingadozása milyen határok között következik be, valamint, hogy a külső hőmérséklet milyen határok között hat a testhő ingadozására, 7 emlős és 8 madárfajnál /amelyeknél ezt a vizsgálatot el lehetett végezni az állat sérelme nélkül/ egy éven át mérettem a rektális teBthőt és ugyanakkor a környezeti hőt is ugy, hogy a testhőmérés előtt, aznap és utána is mérésre került a testhő. Az igy nyert adatokból meg akartam óllapitani, hogy 1. / milyen határok között ingadozik a rektális testhő az egyes fajoknál 2. / a testhőingadozés milyen összefüggésben van a levegő hőmérsékletével. A vizsgált állatok abszolút testhőmérsékletének eredményeit táblázatban közlöm. /Lásd I.-II. táblázat./ I. Táblázat • átlag minimum maximum differencia Gólya 36,2° 34,6° 39,9° 5,3° Gödény 39,7° 34,8° 41,0° 6,2° Kormoran 34,8° 33,1° 41,9° 8,8° Bütyköslud 37,6° 34,1° 42,0° 7,9° Pekingi kacsa S 40,0° 39,3° 37,0° 36,5° . 42,0° 5,5° Bantam s 40,4° 40,3° 38,0° 37,5° 42,0° 42,0° 5,5° örvös fácán í 41.4° 37,1° 38,0° 37,5° 42.0° 42,0° 4,5°