O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Sterbetz, I.: A rizstelepek hatása a gémfélék táplálkozására 81-92. o.

A megvizsgált 183 drb.gyomor fajonként az alábbiak ezerint oszlott meg: Szürkegém 80 drb. vörösgém 25 drb. bakcsó 48 drb. üstökösgém 30 drb. kiskóceag 50 drb. összesen 183 drb. A szürkegóm E haltenyésztéai szempontból legjobban támadott - és kétségtelenül a legnagyobb kártevési lehetőséggel biró - gám mind a táplálkozóhelyek megválasztása,mind pedig a gyomortartalmak tekintetében a legváltozatosabb képet produkálja. Fészkelőtelepétól 5 mozog a legnagyobb sugarú körben ás az egyes területeken fellépő táplálkozási konjunktúrákra, mint pl. tógazdasági haldöglés, apró emlőaök gradációja, stb. a legérzékenyebben reagál. E faj elsősorban a halastavak madara. Szinkron megfigyeléseink során az év mindegyik szakában itt észleltük a legnagyobb mennyiségeket. Figyelemre méltó koraősszel az egérjórta, száraz területek látogatottsága. A rizsföldeken nagy általánosságban a halastavi mennyiségek 50 %-át találtuk. A gyomortartalom vizsgálatoknál itt la, mint a többi megvizsgált fajnál a rizsföldek éa az egyéb táplálkozó területek közötti összehasonlításban a hal és a vizirovar táplálék párhuzamba állítása volt a legérdekesebb éa ez hangsúlyozta ki legjobban a halasitott rizsföld rendkívül érdekes ökológiai szerepét. Ha a részletes táblázat /lásd I. táblázat/ értékeit - amelyek azt mutatják,hogy az egyes tápláléknemek a megvizsgált gyomrok hány százalékában fordultak elő, - 10C %-OB átszámításban vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a haltáplólék a nyilt vizén 45.45 %,a rizsen 15,23 5», ezzelszemben a nyiltvizi 31,64 % vizirovarfogyasztás a rizsen 67,71 %-ra emelkedik. A többi tápláléknemeknél az összehasonlítás során nem találunk lényeges különbségeket.