O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Cseresnyés, Sz.: A Mecsek ragadozó madarai 49-60. o.

évenként felkerestem. A fészkeknek általában 20 %-e volt lakott 1949 és 1952 években. Azóta a nyilvántartott fészkek száma 46-ra ősökként ugyancsak 20 %~OB lakottsággal. A költő ölyvpárok csak végszükségben építettek uj fészket, legtöbbször a régi fészkeket javítják ki. Előfordult, hogy 5-6 év után újra megtelepedtek elhagyott fészkükben. Uj fészket csak elvétve találtam.Az elmúlt évtizedben as ismert 82 féezekből 43 pusztult el és csak 7 uj fészek épült. A fészkek 40-80 cm. átmérőjűek.'magasságuk 10 és 60 cm. között váltakozik. Leginkább a fák felső harmadában épültek. A még meglévő fészkek közül 18 tölgyfán. 14 bükkfán, 6 hárson. 4 fenyőn, 2 gyertyánfán, 2 pedig vadcseresznysfén épült. A legalacsonyabb 6, a legmagasabb 28 méteren van /Átlagos magasság 12 m./. Egy alkalommal olyan fiatal gyenge tölgyfán találtam fészket, hogy a fára mászni lehetetlen volt, s azt a szomszéd fáról tudtam csak megközelíteni. A fészkes fáknak 70 St-a völgyekben, 20 St-a a völgy feletti oldalakon és 10 %-a a gerinceken,vagy magasabb fekvésű erdőréezeken van. A költés legkorábbi ideje IV. 12-én volt, legkésőbben pedig V.23-án találtam tiszta fészekaljat.Általában az aljak IV. 20-ra teljesek. Tapasztalatom szerint a Mecseken a fészekaljak 10-15 nappal később találhatók, mint a környeső síkvidéki erdőkben. /Igy pl. a sumonyl erdőn az aljak már III. hó végén teljesek./ Fészekaljuk 50 %-ban 3-as, 20 %-ban 4-es és 30 Jt-ban 2-es. Gyakran csak egy tojás van a fészekben, de ezek inkább pótköltéeből erednek. Egy alkalommal /Abaliget 1952.IV.18./ tudtam 5-ös fészekaljat. Az általam begyűjtött aljak közül 12 alj 3-as 9 alj 2-es 3 alj 4-es volt.