O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Anghi, Cs.: A Zambezintúli hippotigridák alfajelhatárolása csíkozatvariabilitásuk alapján 279-297. o.

Hogy a talált %-számok, amelyek a fenti állitásra utalnak, biológiailag megalapozottak-e, arra vonatkozóan elvégeztem a szokásos módszerrel az eltérés-vizsgálatot. E vizsgálat eredménye szerint a két populáció eltérése tekintetében t=0,86; P»0,36 %-al. A t=0,86 /P=0,36 %/ vizsgálatával kapcsolatban az adott szabadságfoknál, P=5 %-nél, a t értékének, 2,01-nak, P=0,1 %-nál 3,52-nak kellene lennie. A P=0,l-5 %-os valószínűségi határok esetén az ezekhez a %-okhoz tartozó t értékeknek 2,01, illetve 3,52-ször kellene felülmúlnia a két középérték /x, y/ közötti átlagos különbségnek /3/ a kiszámitott s

d értéket. Itt azonban csak t=0,86-szor múlja felül. Viszont azonban a PATAU-féle logarithmikus táblázat szerint a t=0,86 érték P»0,36 ít-nak felel meg. Ilyenformán,minthogy ez az érték P«0,l-1 % között van, a két populáció közötti különbség igen er£8en_biztosi.tottj. Ebből következik az, hogy a csikozatjelleg két biológiailag megalapozott populációt feltétlenül mutat a Zambezitól délre található burche

1

1 alfajok között.

+ Hogy melyik az a két populáció és hogy a csikozatjelleg alapján valóban lehet-e két alfajról beszélni - azt az egyes testtájakon talált csikozatjellegek /csikozatszámok/ korrelációjának megállapítása után lehetne eldönteni. A korrelációs számitások folyamatban vannak. összefoglalás. 1./ A Zambesitől délre található tigrislótypusok földErre egyébként E.MOHR /1951/ is utal, amikor a chapman

i és az antiquoru

m synonimájaként emliti a transwaalensl

s-t ás wahlberg

i-t, valamint CABRERA /1936/, aki a Zambezitől délre csak 3 alfajt ismer el: a selousi

l-t, antiquoru

m-ot és a kihalt typicue burchell

i-t. Mindkét vélemény leegyszerűsíti a problémát - de amellett,hogy nem is egyezik - nem oldja meg.