O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)

Cseresznyés, Sz.: Madártani megfigyelések a Béda erdőben 217-241. o.

dolgozatomban vázlatosan közlöm. Az egyes madárfajok mennyiságát a megtalált fészkek, valamint a megfigyelt példányok alapján becsültem meg. Mivel bizonyos fajok több helyen is előfordulnak, ezért nevük több biotop tárgyalásánál is szerepel . I. A zárt erdőterületeken megfigyelt madárfajok A megfigyelt fajoknak mintegy 40 %-a költ ebben a biotopban. Költésidőben sainte kizárólag az erdőn tartózkodnak. A költés befejezése után azonban egyes fajok csaknem teljesen elhagyják az erdő területét, s a környező réteken, szántókon vagy kulturterületeken keresik táplálékukat. 1. Gerle /

Streptopella t. turtu

r L./ Legtöbbször sürü bokrokon épitik fészküket ;magasan csak elvétve költenek. Legalacsonyabban 50 cm-en, legmagasabban pedig 16 m-en láttam fészkét. Az öreg erdőben kevesebb van, a fiatalosokban azonban nagyon gyakori. A költő párok száma 35-40. 2. Seregély /

Sturnus v. vulgari

s L./ A leggyakoribb költő faj. Szinte minden elhagyott harkályoduban seregélyek költenek. Fészekaljuk ápr.20. és 25-e között teljes. A lerakott tojások száma - a táplálék mennyiségétől függően - kevesebb, vagy több /5-8 drb/. Junius közepén gyakran másodszor is költenek. Az erdőt augusztusban hagyják el, azonban egy-két hétig még nagy csapatokban a környező réten keresik táplálékukat, majd teljesen eltávoznak az erdő környékéről. Több száz pár költ az erdőn. 3. Énekes rigó /

Turdue ph. philomelo

s BREHM/ 30-35 párban fészkel. Fészkét sürü bokrokon, ágvillák-