O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 2/1-2. (Budapest, 1960)
Vásárhelyi, I.: Adatok Magyarország halfaunájához. 1. A Tisza halfaunája 19-30. o.
melyek kisebb-nagyobb megszakitásflldcal kb 40 évig /19101952-ig/ tartottak, az említett folyóból pusztán csak a Tiszabecs és a Nagyrév-i szakaszon, 56 fajt eredményeztek. Az alább felsorolt fajok, egyes, ma már ritkább tokfajoktól eltekintve, mind megfordultak kezeim között és pontosan meg is határoztam azokat. A tokokra vonatkozó adatokat, megbízható és a halfajokat jól ismerő, öreg halászoktól, főleg id. BOGÁR FERENC tiszatelki lakostól kaptam, aki a Tiszát régebben, Vásárosnaménytól-Szolnokig, több éven keresztül halászta.Az adatok közléséért itt mondok neki köszönetet. A gyűjtött és meghatározott fajok jegyzéke: 1. Magyar ingola / Lampetra danfordl REGAN/ Valószínű, hogy az egész Tiszában gyakori. Kicsinysége és rejtett életmódja miatt azonban csak ritkán kerül szem elé. Innen egyedül VUTSKITS emliti. Mind lárváit, mind a kifejlődött példányait Újkenéz, Telektanya, Vencsellő és Tokaj környékén megtaláltam. 2. Vágótok / AclpenBer güldenstädtl BRANDT/ Régebben gyakori lehetett, mert előfordulásét HERMAN VUTSKITS és az F.R.H. is emliti. Én Telektanyén /1922.VIII.: 46 kg./ és Vencsellőn /1920.: 31 kg./ kaptam róla adatot. 3. Szintok / Acipenser nudiventris LOV./ HERMAN, VUTSKITS és a F.R.H. is közli. A Felső Tiszának a kecsege után,még ma is ez a leggyakoribb tokfaja. Adataim: Telektanya /1921.VII.: 26 kg., 1922. IX.: 7 kg., 1929.: 11 kg., 1950.: sok ivadék./, Szabolcsveresmart /1944.: 5 kg./, TiBzapalkonya /1952.: 11 kg./ és Tokaj /1957. VI. 6.: 1,5 kg./. Ma, mint azt az 1950.avi gyakori ivadék fogás mutatja, a tiszalöki duzzasztó felett szaporodóban van.