O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Topál, Gy.: Két ritka denevérfaj a Kárpátmedence faunájában 89-104. o.

a száraz bőrről levehető méretek nagyobbak mint a felnőtt N. noctul

a-k megfelelő méretei. P41dányunk színezete valamivel sötétebbnek látszik a tipikus korai denevér színezetnél. Ez azonban talán szintén fiatalkori bélyeg. Tragus-ának alakja teljes mértékben megegyezik a KUZJAKIN /6/ által a 337. oldalon a N.laslopteru

e-ra vonatkozó rajzzal. A gyűjtő eredetileg felvett méreteit azonosithatatlanságuk miatt nem veszem figyelembe. Ezzel szemben a száraz példányon megmérve az alkar hossza körülbelül 59 mm, a tibia és a lábfej együttes hossza /karmok nélkül/ 34 mm.A korai denevér alkarmérete maximálisan csak 55 mm-ig terjed, mig a tibia és lábfej együttes hossza általában 28 mm. Végül a 2. sz. táblázatban közlöm a szóbanforgó példány koponyaméreteit .összehasonlítva a hazai N.noctul

a koponyaméreteivel és MILLER /8/ ée KUZJAKIN /6/ adataival. Remélhető, hogy a falakó denevérek erőteljesebb kutatása során ebből e ritka és az európai denevérek között a legnagyobb termetű fajból tov-íbbi példányok kerülnek majd elő hazánk területéről. Zwei seltene Fledermausarten in der Fauna des Karpathenbeckens Von G. Topói Zoologische Abteilung des Ungarischen National Museum«, Budapest Der Autor weist als erster in der Fauna des Karpathenbeckens den Pipistrellus savi

i /BONAPARTE/ und zwar auf Grund eines im Jahre 1899 gesammelten, aber irrtümlich als Epteslcus nllsson

i /KEYSERLING & BLASIUS/ festgestellten Exemplares aus. Nach Bekanntmachung der in Rede stehenden Art, befasst sich der Verfasser mit deren systematischer Stellung. Er beschreibt das os penis des Pipistrellus savii