O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)
Szunyoghy, J.: A nádifarkas 73-88. o.
difarkas dolgában tehát a legsötétebb tájékozatlanságban vagyunk. Nem tudjuk, a farkasnak valamely határozott válfaját, vagy csak színbeli eltérését lá8Buk-e benne, - sőt még azt sem tudjuk nem a sakál rejtőzik-e alatta?" /10, p.8-9/. MÉHELY azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem cikkének végén felhívással fordult a folyóirat olvasóihoz a következőképen: „...kérjük vadászainkat, szíveskedjenek mindannak, a mi vidékünkön „sakál", „nádifarkas", „farkas és róka korcsa", „kutya és róka korcsa" név alatt szóbeszéd tárgya, buzgón utána járni - ha áldozatok árán ia - megszerezni és a Nemzeti Muzeum Állattárába beküldeni. Nagy szolgálatot tesznek vele a tudománynak" /10, p.9/. Felhívása eredménytelen maradt. Megjegyezni kivánom, hogy nem MÉHELY volt az első hivatásos zoologus, aki a nádifarkasra vonatkozó adatokat éa objektumokat össze akarta gyűjteni. E téren jóval megelőzte őt egy muzeumi szakember, FRIVALDSZKY JÁNOS igazgató őr. FRIVALDSZKY ugyanis 1883-ban abba a szerencsés helyzetbe került,hogy hozzájutott egy „nádifarkas" bőréhez. A TERMÉSZETTUDOMÁNYI MUZEUM régi leltárkönyvében - amint azt ÉHIK kimutatta - az 1883 évben 1476 leltári szám alatt FRIVALDSZKY sajátkezüleg a következő bejegyzést eszközölte: „Gróf Károlyi Gyula Párád vidékén lőtt s eddig nemzeti intézetünkben hiányzott úgynevezett nádifarkas bőrét ajándékozott. Lövetett Heves megyei debrői pagonyban 1882 január 17-én. Lupus aureu s ". Azon most már vitázni sem érdemes, hogy vajon FRIVALDSZKY már eredetileg nádifarkasként kapta é a bőrt, vagy ő határozta meg annak. Bejegyzése ugyanis mindkétféleképpen értelmezhető. Tény viszont az,hogy nádifarkas gyanánt vezette be a leltár könyvbe. De tény az is, hogy a leltárkönyv „Jegyzet" clmü rovatba a sakál akkor használatos latin nevét a » Lupus aureu s"-t irta be. A leltározást végző szakember, tehát tudta, hogy sakált jegyez be nádifarkas névvel, ami kétségtelenül bizonyltja, hogy a sakált nádifarkas névvel is nevezték. Ez a régi bőr egyébként ma is meg van a muzeum tu-
