O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Anghi, Cs.: A közgyűjtemények tigrislóanyaga determinációjának nemzetközi helyzete 59-72. o.

/ 2 ®-/» E._burehelli /2 e./, / 2 e'/» Hipgotigris /3 e./, Eguue /1 e./» _guagga_burchelli /1 e./, A fenti meghatározások, Illetve szükség esetén azok ál­talam adott korrekciója a csikozatjelleg alapján történt, figyelembevéve ott, ahol ez ismeretes volt, a lelőhelyet is. Sajnos ez nemcsak az állatkerti, de még a auzeumi példányok esetében sem volt mindig megállapítható. A lelőhely hiányá­ban a csikozatJelleg volt az egyetlen eligazító bázis. Tekintettel arra, hogy a muzeumi bőrökkel, preparátu­mokkal a koponyákat nem kezelték együtt, ez alapon a deter­minálás nem is volt lehetséges. De,mint máe helyen publikált dolgozatomban kimutatom /Állattani Közlemények 1959/, a ko­ponyák a tigris lovaknál rendszertani szempontból még a fa­jok elhatárolása tekintetében sem nyújtanak tájékoztatáut, az alfajok tekintetében még ugy sem. így ANTONIUS,aki poethu­mus müvében /Die Tigerpferde 1951/ 39 tigrisló koponyáról á 48 méretet közöl, evvel a rendkívül nehéz munkájával azt a negatívumot bizonyította be, hogy a tigrislókoponyavizsgála­tok a finomabb rendszertani analysis céljára alkalmatlanok, bárha elsősorban ez volna hivatásuk. A bemutatott anyagot 1930-1958. években gyűjtöttem. I­lyen tekintélyes anyagot ezideig még senki nem vizsgált meg. Ez érthető, mert a vizsgálati anyag annyira dispergélt, •hogy egy-egy helyen igen kevés, csak néhány bőr, preparatum, vagy élőpéldány akad belőle. As anyagnak a felvetett szűkebb probléma szempontjából megítélésem szerint kétségtelenül megvan az a meggyőző hatá­sa, hogy a tigrisló meghatározások tekintetében nemzetközi zűrzavar van, amelyet a tudomány igazságkereső természetének megfelelően el kell oszlatni. A kérdésfeltevést tehát ob­jektiven támogatja, ha az anyagot összesitve vizsgáljuk:

Next

/
Oldalképek
Tartalom