O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Bökönyi, S.: Egy hazai holocénkori rozsomák (Gulo gulo L.) előfordulásáról 227-236. o.

A fenti változások; második csoport ját,mely az ember tevékenységének eredményeként Jött létre.további két alcsoportba tagolhatjuk, aszerint, hogy az ember kiirtott, vagy betelepített állatfajokat. Az ember által kiirtott illatok egyik klasszikus példája az őstulok, melynek kiirtásénál az ember tevékenységén kívül Bemmiféle tényező nem játszott szerepet /15. p. 58./, de ugyancsak az ember szorította ki Közép- és Nyugat-Európából a jávorszarvast /Alces alces L./ is,mely pedig a neolithikumban pl. minden svájci lelőhelyen előfordult /

10

. p. 272./. Ezzel szemben az ember telepitette be Középés Nyugat-Európába a dámvadat /

Dama dama L./,mely pedig eredetileg csak Dél-Európában, Kis- és Elő-izsiában élt /7.p. 7./, a muffIont /Ovis muslmon PALL./ ós egész sor kisebb emlőst. A történeti zoológia fő célja tehát az,hogy a fenti időszakban az egyes korszakok faunáját minél több, pontosan datált csontanyag vizsgálata révén a lehető legpontosabban meghatározza, hogy igy a mai gerinces faunánk kialakulását szinte lépésről-lépésre nyomonkövethessük. E munka keretében a közelmúltban összeállítottuk a magyarországi régészeti őskor /a neolithikum kezdetétől- a római uralom kezdetéig/ gerinces faunájának listáját. Ezt a munkát részint irodalmi adatok feldolgozásával, részint pedx^ az általunk meghatározott csontanyag alapján végeztük el,

s végeredményben a fenti korszakból 118 gerinces fajt mutattunk ki /_6./. A fenti fauna vad emlőseinek egyik legérdekesebb faja a rozsomák /

Gulo gulo L./, melynek összetartozó humerusát és ulnáját /1-2. kép/ a budapesti Remete-barlang bronzkor-koravaskori rétegéből határoztuk meg /Vértes L. ásatása; 9_. p. 3-21.; 16_. p. 10-16./. A két csont meghatározásánál súlyos problémával vívódtunk.A rozsomák ugyanis Magyarországon csak a pleisztocénben fordult elő s ma hazánkban és egész KözépEurópában ismeretlen,kimondottan északi állat. /Németországban volt egy-két utalás, hogy a rozsomák ott az újkor kezdetén még élt volna, ezeket azonban ZIMMERMANN /17. p, 20-21./