O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Bökönyi, S.: Egy hazai holocénkori rozsomák (Gulo gulo L.) előfordulásáról 227-236. o.

A fenti változások; második csoport ját,mely az ember te­vékenységének eredményeként Jött létre.további két alcsoport­ba tagolhatjuk, aszerint, hogy az ember kiirtott, vagy bete­lepített állatfajokat. Az ember által kiirtott illatok egyik klasszikus példája az őstulok, melynek kiirtásénál az ember tevékenységén kívül Bemmiféle tényező nem játszott szerepet /15. p. 58./, de ugyancsak az ember szorította ki Közép- és Nyugat-Európából a jávorszarvast /Alces alces L./ is,mely pe­dig a neolithikumban pl. minden svájci lelőhelyen előfordult / 10 . p. 272./. Ezzel szemben az ember telepitette be Közép­és Nyugat-Európába a dámvadat / Dama dama L./,mely pedig ere­detileg csak Dél-Európában, Kis- és Elő-izsiában élt /7.p. 7./, a muffIont /Ovis muslmon PALL./ ós egész sor kisebb emlőst. A történeti zoológia fő célja tehát az,hogy a fenti idő­szakban az egyes korszakok faunáját minél több, pontosan da­tált csontanyag vizsgálata révén a lehető legpontosabban meghatározza, hogy igy a mai gerinces faunánk kialakulását szinte lépésről-lépésre nyomonkövethessük. E munka keretében a közelmúltban összeállítottuk a magyarországi régészeti ős­kor /a neolithikum kezdetétől- a római uralom kezdetéig/ ge­rinces faunájának listáját. Ezt a munkát részint irodalmi adatok feldolgozásával, részint pedx^ az általunk meghatáro­zott csontanyag alapján végeztük el, s végeredményben a fenti korszakból 118 gerinces fajt mutattunk ki /_6./. A fenti fauna vad emlőseinek egyik legérdekesebb faja a rozsomák / Gulo gulo L./, melynek összetartozó humerusát és ulnáját /1-2. kép/ a budapesti Remete-barlang bronzkor-kora­vaskori rétegéből határoztuk meg /Vértes L. ásatása; 9_. p. 3-21.; 16_. p. 10-16./. A két csont meghatározásánál súlyos problémával vívódtunk.A rozsomák ugyanis Magyarországon csak a pleisztocénben fordult elő s ma hazánkban és egész Közép­Európában ismeretlen,kimondottan északi állat. /Németország­ban volt egy-két utalás, hogy a rozsomák ott az újkor kezde­tén még élt volna, ezeket azonban ZIMMERMANN /17. p, 20-21./

Next

/
Oldalképek
Tartalom