O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Eőry, M.: Adatok a közönséges hörcsög (Cricetus cricetus Linné) kölykeinek fejlődéséhez 195-208. o.

egyéb testrész bőrét ragadta meg, hanem az egész éllatkát átfogta metszőfogaival, miközben azok teljesen mozdulatlanok maradtak. Némelykor az is előfordult, hogy a kicsinyeket nem a fészekbe vitte vissza, hanem a ketrec valamelyik sarkába, vagy valami nagyobb tárgy mellé /pl. vizeeedény/ igyekezett orrának erőteljes tömködéeével eltüntetni, ami természetesen nem sikerült. Az anyaállat magatartása kölykeivel szemben a negyedik nap estéjén váratlanul megváltozott. A kilenc újszülött közül kettőt, visszahelyezésük után a tarkón ejtett két-három harapással megölt.Jelentkezett tehát a szakirodalomból is ismert /H. PETZSCH/ ée a fogságban fogva tartott hörcsögökre jellemző kannibalizmus. Magyarázatot keresve a hörcsög fiaival szembeni hirtelen megváltozáeára, ugy vélem, közre játszott az le,hogy a féezekből kivett kicsinyeket mérés közben kb. 1/2 órára egy olyan papirdobozba helyeztem el, amelyben elŐzeteeen fiatal fehér patkányokat tartottam. A patkányok eeaga bizonyára megérződött a fiatal hörcsögökön, e talán ez váltotta ki a nőstény gyilkoe dühét. Tény az, hogy az anyaállat magatartása ettől kezdve megváltozott. Izgatottabbá vált, a ketrec ajtajának kinyitására azonnal hörgő dörmögést hallatott, fogait erőteljesen, gyorsan „csiszolta" öszsze.ami éles sziszegő, fenő hangot adott. A későbbiek folyamán a hatodik nap két, a nyolcadik, tizenkettedik, ée tizenharmadik napokon pedig egy-egy kölykét ölte meg. A megölt fiatalok közül kettőt teljeeen felfalt, a többit pedig réezlegeeen megcsonkította, de el nem fogyasztotta. A tizennegyedik napon a hetedik fióka elpusztítása után a még életben maradott két állatkát elvettem az anya mellől. Bz a magyarázata annak, hogy a közölt mérettáblázatokban a különböző egyedek adatai legnagyobb Bajnálatomra nem egyforma ideig voltak megadhatók.