O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Schmidt, E.: Az 1958 évi synchron vizimadárvonulás megfigyelés eredményei 171-186. o.

Balaton Duna Alföld 1954. IX. 19. 1952. IX. 21. 1958. IX. 21. 27 1957. IX. 22. 1956. IX. 23. 15 1953. IX. 27. 2 1955. X. 2. 1951. X. 14. 7 „volt"/szám?/ 1 A halászsas /

Pandion haliaetue

/ eddigi vizsgálataink alapján vonulása során nem mutatott ökológiai differenciálódást, halastavaknál való megjelenése természetesnek volt tekinthető. Nagyobbrészt dunántúli megjelenésekről kaptunk adatokat. Az idei tavaszi megfigyelés szerint a pellérdi és miklóefai halastavaknál.valamint a dunaszegi tónál egy-egy példány, a Dunától keletre pedig Tápiószecső-n 7, Pehértó-n 1 haláezeas tartózkodott. Az Őszi synchron alkalmával a Dunán Pake-nál ée Tahitótfalu-nál egy-egy,az Alföldön Hortobágy-on /halaetó/ 2-3 példányt észleltek. Nagyon érdekes e fajnak a tápiószecsői halastavaknál történő, most már eorozatos tavaszi „tömeges" megjelenése /1956.IV.22. 5 pd; 1957.IV.14. 6 pd

; 1958.IV.20. 7 pd./. A tavak relative kis terjedelműek, széleik magas náddal szegettek. Két oldalról erdővel /nyár, akác, elszórt fenyőcsoportok/, egyébként nedves rétekkel ill.szántókkal határosak. Szerintem az erdő hatalmas,alvásra és a zsákmány széttépésére egyaránt alkalmas nyárfáival egyik fő oka a halászsasok itteni centralizálódásénak. A további ökológiai kapcsolatok kiderítését a jövő egyik feladatának kell tekintenünk. A nagy póling /

Numenius arquatus

/ tavaszi felvonulása eddigi synchron adataink szerint szinte kizárólag az alföldi szikeseken ment végbe, a Dunántul-on - főleg a Balaton-nál,a