O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 1/1-2. (Budapest, 1959)

Schmidt, E.: Az 1958 évi synchron vizimadárvonulás megfigyelés eredményei 171-186. o.

A fütyülő récék /

Anas nenelope

/ tavasszal egy két kivételtől eltekintve /pl. 1952.IV.20./ tulnyomólag a Dunántul-on, ott la csaknem kizárólag a nagy tavakon /Kisbalaton, Velencei-tc/ vonultak, mig ősszel caak egy alkalommal találtak nagyobb mennyiségben /1951,X.14*Fehértón „sok száz", Biharugrnn „sok". Dinnyés 4, Balatonberény 8 példány/, különben alig észlelték. Terméezeteeen számolnunk kell azzal,hogy különösen ősszel a fütyülőrécét esetleg elnézik,összetévesztik, de ugyanekkor figyelembe kell vennünk, hogy a legtöbb eeetben régi, nagy gyakorlattal és fajismerettel rendelkező megfigyelők aem tudtak ezt a fajt aynchronok alkalmával kimutatni, teh^t nagyon valószínű,hogy az időpontok aem felelnek meg a fútyülőréce vonulása szempontjából. A nyílfarkú réce /

Anae acut

a/ érdekessége, hogy a többi récefajhoz viszonyítva ugy tavasszal mint ősszel feltűnően eokezor észlelték a Tiszánál /pl.1952.IV.20.Váséroenamény 35 pd; Gelej 2 pd • 1953.IV,27. Gergelyugornya 20 pd

; Gelej 2 pd ; Saeér 1 pd./. A kanalas réce /

Spatula clypeata

/ tavasszal túlnyomóan alföldi vonulónak tekinthető. árdekee, hogy a Fehértón ceak egy esetben /1952.IV.20,/ volt nagyobb mennyiségben /250-300 pd./.három alkalommal egyáltalán nem került ott elő. A dombvidéki halastavakon csak egy alkalommal talált'k /Tápióezecső, 1956.IV.22. 2 p'd./, a Tiezán kétszer került elő /Gelej, 1952.IV.20. 7 pd; 1953.IV.19. 9 pd./. A dunántúli vonulók főleg a Kisbalaton-on, Velencei tavon, egyes természetes ée halastavakon tartózkodtak /maximura 18-20 pd./, tehát az erőBen benőtt vizekhez ragaszkodtak. Az Őezl vonulás többnyire kiegyensúlyozott volt, de ilyenkor csak keveset észleltek mindenütt. Ha nagyobb,százas tömegek fordultak elő, azok mindig az Alföldön helyezkedtek el. A barátréce /A

ythya ferine

/ tavaszi vonulása hazánkban nagyiéból egyenletesnek mondható, de az itt-ott előforduló,