Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1955-12-07 / 12. szám

A ÍK OLDAL 1955 december 7. Verhovayak Lapja Journal of the Verbovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Are. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhov ay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő Editor’s Office — Szerkesztőség: Hő—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19. PA Telephone: COnrt 1-1454 er 1-S455 All article* and changes of address should be sent to sh* VERHOVA Y FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 486—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTO­ZÁS A VERHQVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIA­TION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436-442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. SUBSCRIPTION RATES: United Stete* and Canada ....................................... Foreign Countries _________________________ $1.00 $1.60 a year a year Catered at Second Class Matter at the Post Office at Detroit Michigan under the Act of March 8. 1879. BENCZE JÁNOS—SZALÁNCZY JÁNOS—RÉVÉSZ KÁLMÁN A Verhovay Segély Egylet két nyugalomba vonuló, érde­mekben gazdag központi tisztviselőjét, Bencze János kpi elnö­köt és Szalánczv János kpi pénztárnokot mutatjuk be a fenti képen, a William Penn Fraternális Egyesület kpi elnökének, Révész Kálmánnak társaságában. A NÉVCSERE NEM JELENT SZÍVCSERÉT Bizonyára minden amerikai magyar szülőnek az az álma és kivánsága, hogy a gyerekét megtartsa ameddig csak lehet magyarnak. Én is igy gondolkoztam amikor fiam 13 évvel ez­előtt megszületett és feltettem magamban, hogy csak magya­rul fogunk vele beszélni, hogy a magyar szót jól megtanulja és megszeresse. Bizony mikor 6 éves korában először felment az iskolába vajmi keveset beszélt angolul. Talán csak annyit, hogy éppen megértették és hosszú ideig elég nehezen is ment neki az angol tanulás. Az első iskolai naptól hét év telt el és azt kell megállapí­tanom, mindamellett, hogy én és feleségem megpróbáltunk ve­le mindig anyanyelvűnkön foglalkozni, alig tud magyarul be­szélni. Ennek betetőzése ezenkívül még az ami az elmúlt iskolai év kezdetén történt, amikor először felment a Junior High Schoolba, ahol bemutatkozva a tanárnőnek, aki a magyar hang­zású nevét nem tudta kiejteni és bizonyára egészen furcsa-ne­vet adott fiámnak. Akkor este az ifjú Hegedűs egy egészen kü­lönös ideával állt elő amikor megkérdeztem tőle, “hogy szerette az uj iskolát?” “Minden rendben volna, ha a tanárnő ki tudná mondani a nevemet. A többi gyerekek is nehezen tudják kiejteni. Nem lehetne talán lefordítani Hegedüs-t Fiddler-re, hiszen ugyanazt jelenti.” Az első pillanatokban nem nagyon jól esett ezt hallani, hogy az én fiam az én szép magyar nevemet felcserélné^ egy akármilyen Fiddler-re. De azóta már többször gondolkoztam fe­lette, hogy mikor az ő ideje eljön és ki kell, hogy lépjen az élet útjára, talán ez a változás szükséges is lesz arra, hogy kellő­képpen bele tudjon helyezkedni az amerikai társadalomba Ha körültekintünk, láthatjuk, hogy milyen sokat változott körülöttünk magyar-amerikai életünk. Legelsősorban azt lát­juk, hogy a 25 évvel ezelőtt szép társadalmi életet élt egyleteink ma szépen, csendesen alusznak. Az ok talán az, hogy a fiatal­ság elmaradt, az idősebb tagok pedig 25 évvel idősebbek lettek és már elfáradtak. Miért maradtak el az ifjak? Okot lehet fel­hozni sokat, azonban egy az biztos: nagy részük nem értette meg gyűléseinket, melyeket magyarul vezettünk, nem tudták olvasni újságainkat és nem tudtak úgy magyarul érezni, mint mi. Jó magyar gyerekek voltak ők, tisztelik, becsülik származá­sukat, szeretik elődeiket, de egy más érából valók. Hiszen oly nehéz megérteni egyik nemzedéknek a másikat még akkor is, ha egy nyelvet beszélnek tökéletesen; tegyük fel mint Magyar­­országon. Miért kívánnánk mi tehát el itt Amerikában, hogy utódaink, akik egy teljesen más világban, más nyelvvel és szo­kásokkal felnőve gondolkoznak, hogy ugyan úgy érezzenek és cselekedjenek mint mi? Nézzük csak meg másodsorban, hogy milyen változások tör­téntek ezen a vonalon magyar egyházainknál. Jól emlékszem, hogy 25 évvel ezelőtt, ha a pap vagy lelkész csak magyarul beszélt az nagyon kielégítő volt. A vasárnapi iskolákban a hittan ta­nítása magyar nyelven folyt. A prédikációk is csak magyar nyel­ven történtek és az mind a nagyobb tömeg megelégedésével pá­rosult. Ma azonban az egész másképpen van. Ha ma már uj lelkészt kényszerül választani valamelyik gyülekezet az, első kérdés az, hogy a jelölt vagy a jelentkezők tudnak-e angolul elég jól beszélni? Mert azt lehet mondani, hogy mindenütt kö­telezővé vált az angoinyelvü prédikáció. Miért vált kötelezővé ? Azért mert ha a fiatal tagok nem kapták azt amit akartak, csatlakoztak olyan egyházhoz ahol megértették az egyház min­dennemű munkáját. Az angol nyelv bevezetését nagyba befolyá­solta a vegyes, más ajkuakkal való összeházasodás is. Ezek az okok kényszerítik egyházainkat az elamerikaiosodásra. Nem jó szívvel teszik a vezetők, de nincs más mód arra, hogy az ifjabb generációkat megtarthassák. Sőt, mi több, vannak helyek, ahol az egyház nevét is meg kellett cserélni, amerikaiasitani, igy járt az az egyház is amelynek én is tagja vagyok. Tehát azok, akik még ma is aggódnak a névcsere végett, egyesült egyletünknél, próbálják meg a ma szemüvegén keresz­tül nézni mindennapi helyzetünket. A múltúnk nagyon szép amiért örökké hálásak leszünk elődeinknek és kell, hogy egyle­tünk történetét megírva angolul, átnyújtsuk az utódoknak, akik büszkék lesznek ránk. Egyetemes magyar kulturális megmozdu­lásokból az egyesült egylet még jobban ki fogja venni részét mint tette azt a múltban külön-külön. Egyesült egyletünk tisztikara nagyon jó összetételű. Mind kipróbált egyleti emberek és aránylag talán az összes más egy­leti vezetők között a legfiatalabbak. Igazgatósági tagjaink periig amerikai magyar életünk szine-javát képezik. Ezeken az embe­reken keresztül egyletünk boldogulására megpróbáljuk megtar­tani magyarságunkat amig lehet, a névcsere pedig nem jelent szivcserét. Szivünk az marad ami volt: Elesetteink, özvegyeink és árváink istápolói leszünk. IFJ. HEGEDŰS MIHÁLY New Brunswick, N. J. (■Rákóczi Szemle) ÁLDOTT KARÁCSONYT—BOLDOG UJ ESZTENDŐT!

Next

/
Oldalképek
Tartalom