Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1955-02-02 / 2. szám
4-IK OLDAL Verhovayak Lapja 1955 február 2. lJfrhoDa)rahJapja Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő Editor's Office — Szerkesztőség: 416—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 18, PA. Telephone: COnrt 1-8454 er 1-3455 Ail articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19. PA. MINDEN A IAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19. PA. SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ....................................«... $1.00 a year Foreign Countries ...................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 8, 1879. WASHINGTON ÉS LINCOLN Februárnak két napja is van, amikor az Egyesült Államok nagy embereit ünnepeljük. Emlékünkbe idézzük tetteiket, hogy mostani nehézségeinkben, amikor az istenkáromló kommunizmussal állunk szemben, lelkesedést meríthessünk azokból. GEORGE WASHINGTON katonának indult, Tábornoka, Braddock a róla elnevezett pennsylvaniai város mellett csatát vesztett a franciákkal szemben, mikor a mai Pittsburghnek nevezett Duquesne erődített várost akarta elfoglalni. Braddock tábornok maga is elesett és a sereg maradványait a fiatal Washington vezette vissza. Ezzel a nehéz feladattal kezdődött pályafutása, de az igazi nehézségek csak ezután jöttek. Amerika, melynek 13 gyarmata az angol elnyomással szemben kimondotta függetlenségét, a meginduló harcra Washingtont választotta az amerikai sérgg fővezérévé. Már maga a hadsereg szervezése is szinte leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött. Az önként jelentkező újoncok csak rövid időre kötötték le magukat és amikor legjobban lett volna szükség rájuk, tömegestül hagyták el a zászlókat. Mikor pedig arra került a sor, hogy a katonákat fizessék, az egyes államok vagy egyáltalán nem küldtek pénzt, vagy nagyon keveset küldtek. Dicséretet eleget kapott Washington akkor is, de mikor a zsebbe kellett volna nézni; egyszerre süketnek mutatták magukat. Sokszor oly magasra torlódtak a hullámok, hogy attól lehetett félni, hogy Amerika ügye végleg -elveszett és a győztes angolok kerekednek fölül. Washington keménysége épen ezekben a nehéz hónapokban mutatkozott meg. Résen állt a legnagyobb veszedelmek között és nem csüggedt el az első évek vereségeiben sem. A harc szerencsésen végződött, és ebben nagyrésze volt Kováts Mihály ezredes parancsnoknak, aki 33 éves katonai ludasát és életét adta Amerikának, Amerika felszabadult. De az államok, alig hogy elmúlt a veszély, ahány annyiféle módon akart vezetni .és csak Washington és tái’sai erélyének köszönhető, hogy az Egyesült Államok Alkotmányát meg lehetett szerkeszteni. Mikor azután érdemeiért az uj köztársaság elnökévé választották, akadtak olyanok is hivei közt, akik királlyá szerették volna tenni. De ő állhatatosan ellenállott és nem hallgatott sugallataikra. Washington igazi nagyságát akkor érthetjük meg, ha öszszehasonlitjuk az amerikai és a francia köztársaság kezdeteit. Franciaországban politikusok, katonák, kalandorok nem szűntek meg áskálódni egymás ellen, mindenki többre becsülte a saját érdekét, mint hazájuk érdekeit. A francia forradalom Danton és Robespierre rémuralmához vezetett és végül Napoleon császárságához. Ezzel szemben Amerikában a politikusok harcoltak ugyan elveikért egymás ellen, de ez a harc soha sem fajult el, vérengzéssé, mint Franciaországban. Az amerikai nép sokkal szabadabban gondolkozott, mint a francia és vezetői hazafiak voltak, akik a közjót többre becsülték saját érdekeiknél. Csak ebbe a távlatba beállítva értékelhetjük kellőleg Washington nagyságát. Az országok, mig fiatalok, lelkesednek, tele erős akarattal és munkakedvvel. A baj ott kezdődik, mikor az életerős állam öregedni, satnyulni k&zd és a politikusok és a haszonhajhászók zsákmányává válik. Hogy Amerika nem jutott ide, azt másik nagy emberének, ABRAHAM LINCOLN-nak köszönheti. %.z ország testvérharc előtt állott, mikor megválasztották. A Dél nagybirtokosai nem akarták rabszolgáikat felszabadítani. Lincoln tudta, hogy az az állam, amely hirdeti az emberek szabadságát, de abból kizárja a másfaiuakat, a rabszolgákat, nem igényelheti magának a demokrácia, a szabadság előnyeit. Az ellentét a rabszolgatartó gyapotültetvényesek és az iparosodó észak között mind élesebb lett. A déliek harcát az észa kiak ellen Anglia is segítette, mert azt remélte, hogy az Egyesült Államokat a testvérharc tönkreteszi és hogy az eddig szépen fejlődő ország valóra váltja azok jövendő’ését, akik Amerika közeli bukását jósolták. Lincoln és vele együtt az emberi szabadság, az emberi jogok védői, az igazi demokrácia hivei azt vallották, hogy oly állam, amelynek jólétét a rabszolgák kényszermunkája alapozza meg, önmagával jut ellentétbe. Az egyedül keresztényi eljárás a szabadságot, az emberi jogokat mindenkinek megadni. Világosan ezt csak olyan ember láthatta, aki maga is a népből jön. Lincoln a szegény nép soraiból emelkedett saját tehetségével az első sorokba. Mint a nép embere, mindig kedves marad az egyszerű nép előtt, amelyből származott. Mig ellenfelei szónoki fogásokkal próbálták a kérdést elhomályosítani, Lincoln az ő egyszerű, de súlyos szavával napfényre hozta a prókáton fogásokat. Mint elnöknek harcolnia kellett azok ellen, akik a küzdelmet meddőnek látták, mert tudta, hogy ő a legnagyobb eszméért, az emberi szabadság eszméjéért harcol. Az eszme megvalósult, Amerika egységes demokrata országgá lett, megszületett az amerikai nemzet. Lincoln magyar hősei, a tábornokok, tisztek és katonák egész légiója, hős tetteikkel és élet áldozatukkal ismét bizonyságát szolgáltatták az amerikaimagyarság hűségének. Méltó utód jainak bizonyulva Kováts Mihály ezredes-parancsnoknak nem felejtve el fogadalmát: ’‘Hűséggel mindhalálig!” Meggyőződését halálával is megpecsételte. A déliek halálra keresték és egy déli kalandor a színházban hátulról lelőtte. Az eszmét, a szabadság és a demokrácia eszméjét ez már nem tudta veszélyeztetni. Az uj, a szabad Amerika folyton emelkedett és a világ leghatalmasabb országa lett, amelynek nem kell félnie rabszolga gondolkodású rabszolgatartó országoktól, akármilyen erősek is azok. 1945. FEBRUÁR 11. Tíz éve annak, hogy Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok akkori elnöke, Winston Churchill angol miniszterelnöke és Stalin, a szovjetdikt-átor összejött Yaltában, hogy a háború pusztításai után következő esztendőre megrajzolják Európa és Ázsia térképét. Az 1945. február 11-i dátum egyformán tragikus mind a szabad országokra mind a vasfüggöny mögött maradt leigázott nemzetekre. Hitler seregei már visszavonulóban voltak. Japánt Amerika falhoz szorította. A szövetségesek győzelme rózsás reményeket keltett mindenkiben. Abban bíztunk, hogy a yaltai hármas találkozó mind a szabad, mind a tengely igájából felszabaditandó nemzeteknek szebb jövőt hoz. Most pedig, tiz évvel azután, hogy a yaltai egyezményt a három nagyhatalom aláírta,még mindig sok elkeseredett vita folyik róla. A Yaltában felidézett kisértet csak nem akar megnyugodni, hanem hazajár és bántja a nem-kommunista világ lelkiismeretét. Lássuk csak, hogy is jött létre ez az egyezmény. Oroszország és a szabad nyugat kilenc nemzetet fog közre és pedig a következőket: Észtország, Litvánia, Lengyelország, Csehszlovákai, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia. Ez országok azelőtt szabadok voltak, most pedig Moszkva igájában nyögnek. Ennek a kilenc leigázott államnak lakossága 100 millió. Roosevelt és Churchül a yaltai tanácskozások alatt engedékenyek és lágyak voltak és könnyen belenyugodtak abba, hogy Sztálin ezeket a nemzeteket megfossza szabadságuktól. Legalább is igy mondják ezt az egyezmény ellenségei. Azt mondják, hogy a yaltai egyezmény, főleg annak titkos pontjai. voltaképen elismerik Oroszország jogát arra, hogy a háború befejeztével magának külön érdekkört hasított ki nemcsak. Európában, hanem Ázsiában is. Sztálin megígérte ugyan, hogy segíti a szövetségeseket Japán ellen, de ezért drága árat szabott. A vörös diktátor azt kívánta, hogy szabad kezet adjanak neki nemcsak Kelet-Európábán és Japán északi szigetein, a Kuni-1 !i szigeteken és Dél-Sachalinban, hanem még Hátsó-Mongoliában, Mandzsúriában és Kina más részein is, és ezt szó nélkül megadták neki. így törte föl a talajt arra, hogy Mao Tse-tung megkaparinthassa Kínát. Ezután követ(Folytatas az 5-ik oldalon)
