Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-02 / 11. szám
(VERHOVAY JOURNAL) l Ol. XXXVIII. 1955. NOVEMBER 2. 51 NUMBER 11. AZ L J VEZETŐSÉG HALAADÁS NAPJA A 1955. szeptember havában, Pittsburghban tartott Verhovay és Rákóczi nagygyűlések, teljes egyhangúsággal fogadták el, az egyesülési szerződést. A Rákóczi konvenció még júniusban, a Verhovay pedig a szeptemberi konvenciója során választotta meg a két egyesület összefogásából alakult testület tisztikarát. A WILLIAM PENN FRATERNALIS EGYESÜLETNEK VEZETŐSÉGE a delegátusok bizalma folytán olyan emberekből áll, akik hosszú esztendőkre visszanyúló Rákóczi illetve Verhova y tevékenységükkel kiérdemelték ezt a megtisztelést és bizalmat. Az elkövetkezendő négy esztendő során ezeknek a vállára nehezedik az a hatalmas feladat, hogy a Verhovay és Rákóczi egyesületek összefogásából, testvéri kézszoritásá- j ból született WILLIAM PENN FRATERNALIS EGYESÜLET a régi, kitaposott utón való haladása mellett, uj nyílegyenes útra is rátérjen s üzletszerzés terén kapja meg az egyesületet minden tekintetben megillető részt. Az uj vezetőség minden igyekezete, szándéka, elgondolása, terve azonban csak úgy és csak akkor lesz eredményes, ha tagjaink és munkatársaink mindegyike egy szál emberként a vezetőség mellé áll és segiti őket minden tehetségével és erejével abban, hogy célkitűzéseiket megvalósíthassák. Lehet a vezetőség mindegyike, biztosítási és egyleti téren a legkiválóbb szakember — eredményes munkát csak úgy mutathatnak fel, ha tagjaink, üzletszerzőink, ügykezelőink, az osztálytitkárok kivétel nélkül — szinte egy emberként — segítő kezet nyújtanak abban, hogv az uj vezetőség elérhesse a kitűzött célt. Ezt reméljük, kérjük és várjuk! Ha megkapjuk, akkor az eredmény nem maradhat el. A két konvenció által elfogadott egyesülési szerződés szerint az uj vezetőség a következőkből áll: KÖZPONTI TISZTVISELŐK: V-Központi elnök — Révész Kálmán R-Központi titkár — Stelkovics J. Albert V-Központi számvevő — Szabó János ■R-Központi pénztárnok — Somogyi E. Gyula i IGAZGATÓSÁG: V-Alelnök — Macker Gyula R-Alelnök — Varga Lajos V-Igazgató — Falussy C. Alajos V-Igazgató — Gyulay Sándor V-Igazgató — Lénárt Gyula V-Igazgató — Dr. Kovács Andor V-Igazgató — Radvány Ferenc V-Igazgató — Ibos Albert V-Igazgató — Körösy Mihály V-Igazgató — id. Láng István V-Igazgató — Vizi Lajos V-Igazgató — Vészi László V-Igazgató — Balla János R-Igazgató (Conn.) — Bencze István R-Igazgató (N.Y.) — Fishbein László R-Igazgató (N.J.) —Körmöndy József R-Igazgató (N.J.) — Moldovány Sándor R-Igazgató (Pa.) — Fáezán Mihály R-Igazgató (Pa.) — Czernai Gábor R-Igazgató (Ohio) — Magyary Ferenc R-Igazgató (111.,. Ind. és Mich.) — Fejes András PÓTIGAZGATÓK — Verhovay — 1. Kolozsváry Kálmán 2. Taylor J. József 3- Kelemen P. János 4. ifi. Tokár György' 5. Pócsik Jánosné 6. Gross Henry 7. Heck József 8. Dávid Laios 9. Kostyo János 10. Vizzi János 11. Puskás Mihály — Rákóczi — Conn. — Bodnár Imre Conn. — Sontra Vilmos N.Y. — Skorán András N.J. — Bojtos Dezső N.J. — Zelenák Sándor Pa. — Varga Ferenc Pa. — Myers István Ohio —- Szász Dénes I1L, Ind., Mich. — Akai Károly ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG V. — Papp Gáspár, elnök V. — Kohut C. Vilmos V. — Bandy András R. — Földi Ferenc R. — Márk B. Albert FELLEBBEZÉSI TANÁCS V. — Takács Béla, elnök V. — Emődy Imre V. — Uskó János R. — Rigó András R. — Tóth Erzsébet (Folytatás a 2-ik oldalon) Mi, amerikai magyarok minden esztendőben kegyelettel ünnepeljük meg Thanksgiving Day-t, mert hiszen nekünk, akiket szülőhazánktól idevezérelt a Mindenható kegyelme, sokszorosan volt okunk hálát adni. Nemcsak az elvett jókért, a mindennapi tisztességes kényéiért, az itt élvezett politikai és vallási szabadságért, a szinte mérhetetlen lehetőségekért, amit befogadó hazánk nyújt nekünk és gyermekeinknek: hanem azért is, hogy ebben az uj hazában minden társadalmi és történelmi tradíciótól mentesen szabadon élhetjük életünket. Anyanyelvűnkön imádkozhatunk, magyar újságokat olvashatunk és olyan testületekbe és egyesületekbe tömörülhetünk — amiket szabadon, minden korlátozás nélkül választhatunk. A szabad választásokon nekünk tetsző pártra vagy jelöltre szavazhatunk és soha nem kell félnünk attól, hogy hitbeli vagy politikai meggyőződésünkért kiveszik szánkból a kenyeret. Amint az esztendők múltak, olyan mértékben fokozódott a mi hálaadásunk. Hiszen minden esztendővel jobbra fordult sorsunk. A napi 10-12 órás munkaidőből negyven órás hét lett. A vasárnapi — régen egyhangú — pihenőt egyházi, társadalmi, egyleti események, rádió, televízió és szórakozási alkalmak egész légiója színesíti meg. Gyermekeink, unokáink ennek a szabad országnak mérhetetlen nagyszivüsége folytán az érvényesülési lehetőségek létráján annak legmagasabb fokára is feljuthatnak. Hát hogyne lenne különös jelentőségű ünnepünk, nekünk, amerikai magyaroknak a Hálaadás Napja! Ebben az esztendőben azonban az ezernyi jóért amit kaptunk, van még egy másik okunk, különösen nekünk, Verhovayaknak és Rákócziaknak, éppenugy mint minden amerikai magyarnak, amiért hálát adhatunk. Ebben az esztendőben valósult meg annyi évtizedes kísérletezések és próbálgatások után minden magyarnak régi álma és vágya: a Rákóczi és Verhovay egyesülése! Azok, akik túl vannak az emberélet utjának a felén, tudják nagyon jól, hogy az utolsó évtizedek során nem egyszer történtek kísérletek, próbálkozások, hogy a magyar egyletek egyesüljenek. Gyűlések, összejövetelek, tárgyalások egész sora folyt le: kötetekre menő újságcikkek jelentek meg az egyesülés mellett, eddig azonban minden próbálkozás, kísérletezés eredménytelen, hiába való volt. Most azonban végre, sikerült. Először a két egyesület vezetősége értette meg annak letagadhatatlan igazságát, hogy “egyesülésben az erő” — azután a kát egyesület tagságának bizalma folytán nagygyülési képviselőkké választott testvéreink tették meg azt, amit teljes ioggal várt el tőlük a tagság, jóváhagyták az egyesülési szerződést. És pedig nem is egyszer, hanem kétszer. Igazán jóleső, felemelő tudat nemcsak számunkra, hanem azok számára is, akik majd utánunk következnek, hogy úgy a Rákócziak, mint a Verhovayak szeptemberi konvencióján, teljes egyhangúsággal szavazták meg a delegátusok az egyesülést. Ma talán még le sem tudjuk mérni ezen egyhangú határozatnak történelmi jelentőségét. Esztendők kellenek ahhoz, hogy igazán értékelni és méltányolni tudjuk, hogy ez a lépés nemcsak egyesületi, hanem amerikai-magyar szempontból is milyen hatalmas jelentőségű. Két, hétévtizedes múlttal rendelkező hatalmas egyesület fogott össze, hogy a jövőben az eddigi külön utonjárás helyett, kéz a kézben haladjanak tagjaik, az amerikai magyarság javára. HÁLAADÁS NAPJÁN, az Urnák 1955-ik esztendejében boldog örömmel köszönjük meg azoknak, akiknek az egyesülés gondolatában való rendíthetetlen hite, önfeláldozó munkája és önzetlensége lehetővé tette, hogy az egyesülés végre megvalósulhatott!
