Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1955-02-02 / 2. szám

2-IR OLDAL Verhovayak Lapja 1955 február 2. Turner József nincs többé közöttünk... (Folytatás az első oldalról.) kezesi intézetében szentelték be a megboldogultat. Innen templomába kísérte a gyászo­lók tömege TURNER JÓZSEF testvérünk földi maradványait. Halottvivők vo’tak: Boda András, Juhász József, Kostyu János, Lengyel Péter, Rigó Mihály, Téglás Gyula. Tiszteletbeli halottvivők vol­tak: Révész Kálmán, Szalán­­czy János, Szabó János, Dr. Kovács Andor, Macker Gyula, Kolozsvárt7 Kálmán, Vízi La­jos, Phillips Ri,chard, Kőrösj Mihály, Mátjásj' J. István, Ba­nes' B. Gay, Charles Elemér, Dús László. Az Our Lady of Hungary (Magyarok Nagyasszonya) r. kát. templomban gyászmisét mondott élte Hegyi Péter, O.F.M. fó'tisztelendő ur, Vaskó János és Török Dezső főtiszte­lendő urak segédletével, akik a Szt István templom lelkészei. A templomból a Tod Home­stead temetőbe kisérte ki a megboldogultat a gyászolók serege. A temető kápolnájában, az egyházi szertartás befejezé­se után, Egyesületünk nevében RÉVÉSZ KÁLMÁN központi titkár, valamint MACKER GYULA alelnök búcsúztak el TURNER JÓZSEF testvérünk­től; az Öreg Amerikások nevé­ben LENGYEL PÉTER mon­dott utolsó Istenhozzádot. Özv. Turner Józsefnénak. gyermekeinek, unokáinak őszin­te részvétünket lapunk utján is kifejezésre juttatjuk. Tud­juk, hogy az ő veszteségük is pótolhatatlan és most, a meg­próbáltatások nehéz idejében, vigasztaló szavunk csak am­­njit számit, mint égj7 elhaló sóhaj. Emelje fel lelkűket azonban az a tudat, hogy a megboldogult munkás életével, jótéteményeivel, a Verhovay és a magy arság érdekében végzett önzetlen, egyenes tevékenysé­gével példát mutatóan bele­véste nevét Egyesületünk tör­ténetébe. Szerettei bánatában igaz részvéttel osztozik na­gyobbik családja, az egész Ver­hovay tagság. Az IGAZ EMBER nem hal meg, mert emléke örökké él. TURNER JÓZSEF testvé­rünk IGAZ EMBER volt! Az örök világosság fénves­­kedjék neki! Aki készpénzre akarta beváltani kötvényeit “Ugyan ne bolondozzék Mr. Feke­.» A Irlrrtv mit r>cir>Aln<álr hu sí Tv' '/ Mr. Barna nem az az ember, aki nehéz helyzetekben elveszti a fejét. Mint régi amerikás nagyon jól tud­ja, hogy ha valami nem sikerül egy módon, száz más módot lehet talál­ni, hogy sikerüljön. Most egy kis bajba jutott, hamar­jában nem tudta, hova forduljon. A gyár csökkentette a munkaüzemet és többek közt Mr. Barnának is fel­mondott. A segélypénzek lassan le­csökkentek. Mr. Barna hiába kapko­dott fühöz-fához. Végre eszébe ju­tott, hogy ott az életbiztosítási köt- j vénye. Készpénzt kap értük és ez át­segíti őt a nehéz időkön. Azon iziben j telefonált a Verhovay ügykezelőnek és bejelentette, hogy beváltja köt­vényeit. Azt is jól tudta azonban, hogy yÍr- Fekete, a Verhovay helyi szervező­je kemény ember, aki nem fogja őt olyan könnyen szélnek bocsátani anélkül, hogy meg ne próbálná lebe­szélni a tervéről. Da azt is tudta, hogy neki rögtön kell a pénz és más mód nincsen, hogy eleget kapjon, mint beváltani a kötvényeket. Mr. Fekete nem is késett sokáig, mindjárt másnap beállított Barná­­ékhoz. A kötvények már ott hever­tek készen, kiterítve az asztalon. A szervező jól ismerte az ilyen helyze­teket és látszólag- egykedvűen kér­dezte, hogy valamennyi kötvényét be akarja-a váltani. Mr. Barna az el­szánt ember határozottságával fe­ledte: “Valamennyit.” Most az egy­szer rövid szóval megmondta, mit akar, vele nem lehet kukoricázni. “Aztán mennyi pénzre van szük­sége Mr. Barnának?” kérdezte mi­közben cigarettára gyújtott. Mr. Barna óvatosan visszautasította a kinált szivart. így aztán határozott hangon mondotta: “Amennyit csak kaphatok.” Mr. Fekete két cigarettaszippan­­tás közt vetette oda: “Mr. Barna a tüzbiztositási kötvé­nyét is beváltja?” leégne ?” “Sok embert ismer, aki biztosí­totta a házát és a háza leégett?” “Nemcsak az, -hanem a jelzálogköl­csönt, a mortgager is felmondanák, ha nem volna biztosítva tűz ellen a ház.” “Miért nem mondja föl a biztosí­tást a kocsijára? Egész szép visz­­szatéritést kapna,” “Kapnék. De tegyük föl, hogy eg-y. szép nap kicsit többet hajt föl az ember a jóból és kapatos fővel nekimegy egy másik kocsinak. Ak­kor ki fizetné a kártérítést. Vagy csak nem akarja talán azt mondani, hogy adjuk el a .kocsit ? Az sem az asszonynak, se a gyerekeknek nem volna Ínyére.” Úgy látszott, hogy a szervező tel­jesen sarokba szorult és nincs ok hiába szaporítani a szót. Azért mégis megkérdezte: “Mr. Barna, én jól tudom, hogy hamarosan megint jóra fordul majd a sorsa. Arra nem is gondol, hogy újra vegyen életbiztosítást?” “Miért ne vennék. De mit akar ez­zel mondani?” A szervező felvette az egyik köt­vényt az asztalról, megforgatta és tűnődve mondotta: “Ezeket a kötvényeket akkor vet­te tőlem, mikor mint fiatal ameri­kás, akinek jó keresete van, háza sodni akart. A bajusza még alig pelyhedzett, szép szál legény volt Mr. Barna!” “Már hogyne emlékeznék, hiszen Mr. Feketétől vettem a kötvényeket,” szólt oda hirtelen, mert majdnem könny szökött a szemébe, mikor eszébe jutott a régi szép fiatalság. Mr. Fekete pedig tovább fűzte a képeket: “Úgy emlékszem rá, mint­ha ma történt volna, még a tulajdon szavait is meg tudom mondani, ami­ket moifdott. Azt mondta szóról-szó­­ra: ’Hála Istennek, megvan minde­nünk, az asszonynak is meglesz min • dene, amit kivan. De hát soh’se tud­hatja az ember, mikor szakad rá a baj vagy a gyárban vagy más va­lahol, hiszen emberek vagyunk és ak­kor mi lesz az én Aldottlelkii asszo­nyommal ?” Mr. Barnának csillogott a szeme. Be is vallotta: “Ezt mondtam szóról-szóra. Hi­szen az embernek nem lehet kőből a szive, ha arra gondol, mi lesz az asz­­szonnyal és a gyerekekkel, ha az em­berrel baj történik.” “No ugye és most mégis hoppon akarja hagyni őket.” Mr. Barna egyszerre a cipője orra felé nézett és elszontyolodva mon dotta: “Csak addig-, ameddig a pénzre szükségem van. Megígérem, hogyha uj kötvényeket vásárolok, azokat is Mr. Feketétől veszem.” “Nagyon köszönöm a bizalmat, csakhogy . . .” Itt megállt, mint aki nem szeret kellemetlen dolgokat mondani. “Csakhogy mi?” kérdezte aggó dalmasan az öreg Mr. Barna. “Csakhogy egy kis bökkenő van. Ilyen kötvényeket csak egyszer kap­hat az ember életében. Mr. Barna élete virágában vette a kötvényeket és azóta mindig fizette a havidijakat. Csak nem gondolja, hogy egy férfi­­kora delén túl levő embernek, aki kenyere javát már megette, ugyan­akkora havidijat számítsunk föl - a kötvényeire, mint egy újdonsült fi­atal embernek, aki előtt még: ott áll az egész élet. Hol volna az igazság, ha az egyik ember kora ifjúságában vásárol egy kötvényt, amit egész életén át híven fizet és ugyanakkora havidijat számítanánk föl neki, mint annak, aki pár évvel halála előtt vesz biztosítást?” Mr. Barna teljesen sarokba szorult és hosszúra nyúlt arccal motyogta: “Tudom, hogy nagyobbak lesznek a havidijak. Csakhogy nekem most kell a pénz, egyelőre el tudok lenni biztosítás nélkül is.” “Honnan tudja azt Mr. Barna ? És ha, Isten mentsen, valami baj érné — hiszen a mai rohanó világban minden lehetséges — mi lemre a csa­ládjával, akiket eddig biztosított?” Mr. Barna erre nem tudott mit mondani. Hallgatott mint a csuka. A szervező pedig annak az embernek a fölényével, akinek sok u tapaszta­lata. tanácsolta: “Mint régi ismerősnek mondom. Mi csak a legjobbat akarjuk, mikor azt tanácsoljuk, hogy ne váltsa be a kötvényeit, hanem próbáljon meg akármi más módon pénzhez jutni. Az egész család érdeke igy kívánja. Ha nem fogadja meg a jó tanácsot, én mondom, nagyon meg fogja bánni. Ha más baj nem is lenne, ugyanazt jóval drágábban kapja meg.” Ebből az a tanulság, hogy ne ha­markodjuk el az életbiztosítási köt­vény beváltását, mert nagyon köny­­nyen megtörténhetik, hogy évekig nem volt semmi baj. fizettük a ha­vidijakat és épen akkor maradunk hoppon, amikor legjobban kellene a segítség. Még halóporáhan is meg­átkoznák az embert, ha ennyire köny­­nve.lmüen játszana a családja érde­kével. A 27. FIÓK, TOLEDO, OHIO, 1955. ÉVI TISZTIKARA Az ülő' sorban balról jobbra láthatók: Iváncső István kerületi szervező, ifj. Mokri János Arthur, pénztáros, Fejes Gyula elnök. Hasi András alelnök és Simon János jegyző. Az álló sorban: Iváncső János számvizs­gáló, Bili Curry, .1 vigalmi bizottság elnöke, Feyes, Tinta és Zabrasky vigalmi bizottsági tagok és Sendi Richard számvevő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom