Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-02 / 6. szám
1954 junius 2. Verhovayak Lapja 7-IK OLDAL KOVÁTS MIHÁLY ezredes parancsnok (Folytatás a 6-ik oldalról) . „ De morálisan is feltámadt, — merte nyíltan követelni a magyar néppel, az ezer éves magyar határj-okkal való igazságtalanság jóvátételét. Szembe mert fordulni egy egész világszemlélettel, ellen mert állani a gyáváknak, a lemondóknak hazaáruló hadával. És figyelmeztetek innen valamire: — a nyugati hatalmak akkor kezdtek felfigyelni, az elkövetett igazságtalanságra ráeszmélni és bennünket becsülni, amikor erre bátran rámutattunk, nem nyugodtunk. Végül is a magyar történelem nagy ellenállási harca ennek a szörnyű háborúnak, a második világháborúnak kezdetével indult meg. Sem a mi történelmünkben, de más nemzetében sincsen ilyenre példa. Egy irtózatos hatalom közepén, amely a Pyreneusoktól a Kaukázusig terjedt, mertünk ellenállni. Úgy, hogy távol tartottuk magunktól a kornak minden igazságtalanságát, becstelenségét. 1944. március 19.-ig a nemzet megóvta függetlenségét, parlamentáris életét, pártjainak szabad szervezkedését. Képzeljék el, hogy kétszázezer hozzánk menekült lengyel, tízezrei az üldözötteknek Európa minden részéből, köztük ezrei a franciáknak és az angol-amerikaiaknak, akik a német munkatáborokból szöktek hozzánk s mi egyet sem adtunk ki soha. Meg meri tenni ez a nemzet, hogy szabad átvonulást ad és nem lő a szövetséges repülőkre. És ellenáll a külső és belső nyomásnak, amely teljesen be akarja állítani a háború veszteseinek és elítéltjeinek sorába. Hogy mégis oda kerültünk, az nem a nemzet hibája, hanem az akaratunknál erősebb sorsé. Emlékezzünk mindnyájan, akik itt vagyunk, régiek és újak, hogy mi KOVÁTS MIHÁLY után jöttünk ide. Ő a magyar honfoglaló itten, Amerika áldott földjén! És mint minden honfoglaló, életét áldozta azért a földért, amelyen elsőnek veti meg a lábát, hogy utána százezrek életet, otthont találjanak. KOVÁTS MIHÁLY emlékénél, ahogy mondottuk, a honfoglaló emlékénél, aki keveset kapott ettől az országtól életében, de halálával pecsételte meg örök frigyét Amerikával a magyar népnek, — a mai napon talán beszámolót is kell tartanunk arról, hogy is sáfárkodtunk örökével? Én azt hiszem, Amerika magyar népe emelt fővel nézhet ez elé a számadás elé. A bevándorolt magyarok százezrei alkotó részei annak a csodás emelkedésnek, haladásnak, amit ez az ország mutat. Hogy jó amerikaiak és hü magyarok, azt semmi sem mutatja biztosabban, mint hogy hogyan ünnepük KOVÁTS MIHÁLY emlékét. Az Amerikáért meghalt magyarét, az Amerikáért dolgozó, annak életüket szentelő magyarok. Ám most legyen megemlékezésünk még erősebb, még nagyobb, a legnagyobb, ami hü magyar szívből fakadhat. Az elesett hős emlékénél gondoljunk — a mi, sem a mérföldek, sem az idő távalatában nem homályosuló drága elesett hazánkra, ahol mindegyikünknek van valakije, ha nem más, apáink és anyáink sírja, amely örökké összetart bennünket. Ez a haza, mindnyájunk hazája, ennyit nem szenvedett soha, soha ilyen bajban nem volt. Letiporták, meggyalázták, kifosztották az ellenség hadai, nyakára ült az idegen és a maga leghitványabbjai. Most, most álljon ki mindenki, aki magyar, most fogjunk össze, ha valaha is! Mi, akik itt vagyunk Amerikában, felelősek vagyunk, hogy megragadjuk azt a baráti segitőkezet, amelyet az amerikai nép és kormányzata nyújt felénk. Kötelességünk, hogy hirdessük, hogy a szerencsétlenek mellé EGY ország mert kiáltani s ez Amerika. Ahogy hazánk ellenségének kell tekinteni mindenkit, aki éllenünk van, úgy azt is tekintsük ilyennek, aki ezt az amerikai népet, nemzetet merészeli rossz szóval illetni. A világot, bennünket, csak Amerika menthet meg, — ha van még magyar erény, bátorság, harci készség, lelkesedés, azt most Amerikának kell felajánlani, mert ezzel, csak ezzel szolgáljuk a magunk ügyét. Reánk itt Amerikában egy egészen különös hivatás vár, mert egészen különös helyzetben vagyunk itten. A magyar népet, a hazát, ezeréves történetében sok rettenetes csapás érte. De a legszörnyübb időkben is vereségek, hódítások után, valahogyan mindig volt egy darab magyar föld, amely szabadon maradt. Volt egy sáv a Felvidéken, vagy ott volt maga a gyönyörű Erdély, ha más nem, volt egy vár, amelyet egy hősiasszony védett, amely szabad maradt. Ahol a magyar szabadság ügye, bujdosó fiai , és harcosai megvethették a lábukat, ahonnan elindulhatott az uj harc, a felszababaditásra, az ellenség kiűzésére. Most, ha hazánk, de akár Európa térképét nézzük, úgy látszik, hogy nincsen a haza földjéből egy talpalatnyi hely sem, ahol a magyar készülhetne, ahol seregelne. De nem tart sokáig a kétségbeesésem, mert ha itt körülnézek, itt és ebben az egész országban, felvillan nekem, hogy itt van Erdély, itt a Felvidék, az egész Alföld, a Dunántúl. Mindenünnen itt vagyunk, magyarok. Amerika lett ma a felszabadulás országa, ahonnan ki kell idulnia annak. Ti vagytok itten ma a szabad magyarok, Ti rajtatok sok múlik, hogy mind, mind szabadok lehessünk. És ha megint mesét fog mondani otthon az anya a gyermeknek, akkor úgy mondja majd, hogy fenn az égen, a tejut csillagos hadak utján, csillagos lobogóval robog huszárjai élén a felszabadításra KOVÁTS MIHÁLY óbester és lenyúl onnan a magasból, hogy azt a csodát váró magyar gyereket magához ölelje. Its time to roll up your sleeve... BORSH G. DONALD Ez a délceg katona BORSH G. DONALD, akiről Washington, D.C.ben készült ez a kép, mely nagybátyjával, BORSH KÁROLLYAL együtt; ábrázolja. Ifjú tagtársunk a 278. fiók (Omaha, Nebraska) tagja, ifj. Borsh Ferenc és neje fia. Tengerészeti kiképzését San Diego, Calif orn iában nyerte, majd Quantico, Virginiában; NÉGY FIÓK EGYESÜLÉSE Ez utoh is tudomására hozzuk a 22. Whiting, Indiana, 55. Hammond, Indiana és a 229. Indiana Harbor, Indiana fiókok tagjainak, hogy 1954. május 14.-én, pénteken este a 130. fióknál, East- Chicago, Indianabaní tartott közös gyűlésen, melyen 60 tag vett részt, egyhangúlag elhatározták a négy fiók egyesítését, a 130-as, East Chicago, fiókszám alatt. Az eddigi négy fiókból tehát egy szervezési kerület alakult s a közös gyűlésnek legfontosabb tárgya az volt, hogy megismertessék a tagsággal ennek előnyeit. A négy fiókból alakult szervezési kerület vezetésére kineveztük TÓTFALUSI MIHÁLY köztiszteletben álló tagtársunkat, cime 5441 Birch Avenue, Hammond, Indiana. A közös gyűlés megválasztotta az egyesitett fiókok uj tisztikarát, mely a következő: W r a b 1 y József, elnök, 1816 Stanton Avenue, Whiting, Ind., Tenkely János, alelnök, 705 East Chicago Avenue, East Chicago, Indiana, ifj. Churilla József, ellenőr; 4743 Carey Street, East Chicago, Indiana,, Csömör János, jegyző, 3807 Adler Street, East Chicago, Indiana, Bartók Dezső, pénztárnok, 3820 Drummond Street, East Chicago, Indiana. Ellenőrök: Jónás Antal, id. Pállá Miklós és Szilvássy Gábor. A gyűlésen jelen volt CHARLES ELEMÉR, központi elnökünk szervezési titkára, aki a gyűlést levezette és azzal a reménnyel zárta be, hogy a négy fiók egyesitése és egy teljes időt dolgozó kerületi szervező beállítása, feltétlenül fellendíti a Verhovay életet ezen a környéken. KÖZPONTI HIVATAL jelenleg Camp Lejeune, North Carolina az állomáshelye. Hatheti, puerto-ricai hajózás után került vissza és jelenlegi cime: Private First Class Donald G. Borsh, 1421614, ,TRAEY III Ammo Co. 2nd Ord. Bat., 2nd Marine Div. F.M.F., Camp Lejeune, North Carolina. CALL YOUR RED CROSS TODAY! Buy U. S. Savings Bonds
