Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-07 / 4. szám
1954 április 7. Verhovayak Lapja 15-IK OLDAL UTIKALAND a vasfüggöny mögötti Magyarországon A vasfüggönyön túl csak azok a kiváltságosak közlekedhetnek elég szabadon, akiknek külföldi útlevelük van. De hogy ez az állitólagos szabad közlekedés mit jelent, azt egy német származású amerikainak, Joseph Wechsbergnek, az esete mutatja legjobban. Weehsberg az arlbergi expresszel utazott Párisból Bukarestbe és vissza a vörös Magyarországon át. Első pillanatra apró jelentéktelen dolgoknak látszanak azok, amiket útjáról ir, de ha közelebbről megnézzük, élesen belevilágítanak a mai Magyarország életébe. Az arlbergi expressen Bécsig igen kellemes az utazás még ma is. Az utas jó ételeket kaphat, az asztalok fehér abrosszal vannak letakarva és hideg és meleg viz áll rendelkezésre. Az utitársak is kellemesek, jómódú üzletemberek, művészek és műkedvelők, akik a salzburgi zeneünnepélyre utaznak, egy szigorú tekintetű úri hölgy, aki nagy podgyászokkal utazik Gaslein gyógyfürdőre, iy> meg egy csomó szabadságra utazó amerikai katona. ‘'Tükör fordulj egyet!” .. . a magyar határon egyszerre más lesz a kép. A kocsiban mindössze hat utas lézeng, de változatosság kedvéért a hat utas minden mozdulatát nagy gonddal figyeli vagy háromszor annyi csendőr, detektív vagy rendőr, ügy látszik nem igen bíznak a hat utasban. De nemcsak az utasokat figyelik a csendőrök, hanem felemelik a matrácokat, benéznek a szőnyegek alá, nincs-e ott valami értékes elrejtve, a fehérnemű kabinba, a víztartályba, még a kocsik tetejét is megvizsgálják. Egyszóval senki emberfiának a becsületében nem bíznak, magukról Ítélve meg az embereket. Egy óvatlan pillanatban eltűnik a zsákjukban egy tükör vagy egy kicsavart villanykörte. Micsoda értékek lehetnek ezek, hogy érdemes azokat ellopni? De nemcsak a vörös csendőrök bizalmatlanságát mutatják ezek a dolgok, hanem azt is, hogy az utasok milyen leleményesek, hol kell elrejteni titkos hely eken valutájukat, hamis papírokat és hasonló vasfüggöny mögötti kellékeket. Amerikai utasunk leírja ezután egy utazását Lőkösházától a mai román-magyar határtól Budapestig. Ezen az express-vonaton hét utas utazott. Mig a nyugati államok határain a vámvizsgálat enyhe szokott lenni és alig néznek bele az útitáskába, a magyar határon szuronyos csendőrök, vámhivatalnokok (magyarul fináncok), detektívek, katonák veszik körül az utasokat, mintha félelmes rablók volnának. A mi emberünk ki akar szállni egy kis időre a kocsiból, de szuronyos rendőr kergeti vissza. Úgy látszik azonban, hogy a sok vám- és rendőri közeg nemcsak az utasokra, hanem egymásra is vigyáz, hátha aki ő előtte vizsgálta meg az utasokat, nem volt-e hanyag vagy ki tudja, nem volt-e megvesztegetve, mert akkor persze a csendőrök a katonák rovására érdemeket szerezhetnek. Általában az emberekre folyton Árgus-szemekkel leselkednek. A sokféle rendezés közt maguk a közegek sem igen ismerik ki magukat. A magyar és román határközegek nem beszélnek egymással, az oroszok pedig mély megvetéssel mennek el mindkettőjük mellett. A román vonatvezetőnek, aki eddig komoran tért ki mindenféle kérdezőskodés elől, úgyhogy még az ajándék cigarettát is valami vakkantásfélével köszönte meg, most megered a nyelve és visszasírja az amerikaiak előtt a régi ió időket, amikor az Arlberg-expresszel szabadon utazhatott Páris és Bukarest közt, mint franciául beszélő alkalmazott. Hova lett a szép berendezés, siránkozik, hol van a sok szép kristályüveg és porcellán asztali készlet? Most nem engedik át őt sem a határon, mert hátha kedve szottyanna n egugrani jobb országok felé és elmondani, mi van a vasfüggöny mögött. Budapestre estefelé érkezik meg utasunk. Már Kőbányán csendőrök szállnak be a kocsiba és egy csinos Gábor Éva tipusu fiatal szőke lány, aki a kommunista ifjúsági szervezetnek tagja és határozott, öntudatos fellépésű. íme a jövő Magyarország leendő asszonyai most mint fiatal lányok nem iskolákat járnak, nem a női hivatásra készülnek, hanem azt tanulják meg, hogyan kell mit sem sejtő nyugatiakat behálózni. Arra tanítják őket, hogyan kell csábítani gyanútlan férfiakat mindenféle asszonyi ármánnyal. De utasunk nem áll kötélnek, kereken megmondja, hogy a Keleti Pályaudvaron barátja, egyik nyugati hatalom követségi hivatalnoka várja, akit mór 1948 óta nem látott. A vonat végre bedöcög a sötét, komor pályaudvarra. Minden kocsiját elül-hátul egy-egy szuronyos csendőr őrzi. A tündér, akinek a csábja nem fogott az amerikain, most egy még csinosabb platinaszőke nőnek adja át az utast. Ki kell ismerni, melyik tetszik jobban az amerikainak. Mikor az uj szépségtől is meg akar szabadulni, a leány egy nyakkendőtűn detektívet hiv oda, aki németül megmagyarázza utasunknak, hogy a pályaudvart elhagyni (itt megnyomja a szót) szigorúan “tilos”. Mégis megpróbálja többször is lejutni a perronra, de mindenütt nyakkendőtűn detektivekbe ütközik bele, akik több-kevesebb eréllyel magyarázgatják, hogy itt nincsen sétahely. A belügyminiszter rendelete ez, s ha nem tetszik, telefonáljon a külügyminisztériumba. Ott majd kieszközlik, hogy leszállhat. Tudják, hogy ezt 4 óra alatt, mig’ a vonat áll, nem lehet elintézni. Végre barátja, aki a perronon várta, beviszi az étterembe. Szomorú étterem, pár szál cigány huzza álmosan a gyéren elszórt asztaloknál ülő söröző vendégeknek. Kérnek vörös bort, de az nincsen. Ha meggondoljuk, hogy régen nehezebben kapott valaki vizet az étteremben, mint bort! Közben észreveszik, hogy az étteremből hárem lépcsőfokkal lejjebb ki lehet jutni a térre. A Rákóczi-uton (biztosan máskép hívják most valami orosz vagy magyar szovjetnagyság nevén) nézegetik a házakat és az embereket. A híjzak faláról pereg a festék, senki se javítja. A járókelők csámpás cipőkben, kifordított ruhákban járkálnak. Csak pár rendőri autó és katonai teherautó, amit látnak. Az egyetlen közeg, akit utasunk megdicsér, a női rendőr, aki iájuk rivall, mert a vörös lámpa felé átmentek az úttesten. A városban kirakatokban látják Rákosi és Sztálin bronzszobrait. Mig Rákosié 100 dollárba, azaz 1400 forintba kerül, Sztáliné csak 850 forintot ér. Végre az egyik étteremben nagy borravalózás után kapnak vörös bort, de a régi Bikavér helyett az bizony csak silány lőre. A világháború előtt Budapest Európa egyik legfényesebb városa volt, most pedig komor, kopott és kihalt. Gundel hires vendéglőit öt éve államosították. Nincs is benne köszönet. Visszajutva a pályaudvarra, egy régen jómódú, előkelő hölggyel találkoznak, aki külföldi ismerősét búcsúztatja. Régi ruhájának szép szabása n.utatja, hogy valaha jobb napokat látott, de azóta ez az egyetlen féltve őrzött diszes ruhadarab bizony nagyon megkopott. Sóvárgó szemekkel nézi a felírást a vonaton: Bukarest-Budapest-Bécs-Páris, és eszébe jutnak ezekről a Érdeky J. Kálmán A pittsburghi magyarság közkedvelt, régi és ujamerikások körében egyaránt megbecsült értékes tagja, ÉRDEKY J. KÁLMÁN átvette a buffaloi 383. fiók ügykezelését. Érdekes egyéniségét nehéz volna dióhéjban jellemezni, itt csak életrajzi adatait foglalhatjuk össze egész röviden. 1907. február 2.-án született Makón és Kecskeméten tanult a piaristák gimnáziumában. 1921 decemberében került ki Amerikába, ahol nagybátyja, Érdeky Kálmán gyógyszertárában kezdett dolgozni. Később a “Szabadság” képviselője lett, majd a lap pittsburghi irodájának vezetője. Közben két éven át a Carnegie Tech esti tanfolyamán szerezte meg kitűnő angol nyelvtudását és fizikai szakismereteit. Akkoriban tanulta meg a repülést is és mint sportrepülő le is vizsgázott Pennsylvania államban. Három és félévi katonai szolgálat után mint mozgófényképszinház-tulajdonos önállósította magát New Wilmingtonban, Pa., később Youngstown, Ohioban. A Weaver School of Real Estate befejezése után megszerezte a Real Estate Salesman engedélyt. Ezek az adatok önmagukért beszélnek. Törekvő, magát állandóan továbbmüvelő, sokoldalú férfi életére vetnek fényt. Tudjuk azt is, hogy nagy.szakértelemmel és művészi izr • TRONOROKOS Bekopogott a gólyamadár a clevelandi DÚS portán és még február 18-án THOMAS ALANT hozta DÚS LÁSZLÓ szervezési felügyelőnknek és nejének. A kis trónörökös 9 font és 7'/2 oz. súlyú volt születése alkalmából, igaz örömére az őt már nagyon váró szüleinek. Igaz szeretettel köszöntjük a boldog szülőket és tudjuk, hogy jókívánságainkhoz örömmel csatlakoznak az ország minden részében élő Verhovay tagtársaink, akik DÚS LÁSZLÓ szervezési felügyelőnket, Egyesületünk legszebb eredményt felmutató tagszerzójét ismerik, szeretik és becsülik. CHICAGO ÉS ..KÖRNYÉKE. TÁVIRAT.— So. Bend, Chicago sok száz magyarját, Verhovay tagját-ha lesz elég jelentkező— különvonat repiti a new yorki ünnepségekre. Igazán kedvezményes áru utazási lehetőségek között választhat. Középnyugat kell, hogy méltón legyen képviselve. Részletekkel fiók ügykezelők szolgálnak.--------------------------PITTSBURGH, PA. TÁVIRAT. — A Pghból NYba induló első AUTOBUS majdnem megtelt. Mennél előbb jelentkezzen. Költség oda-vissza utért és díszvacsoráért, fölséges műsorért és táncmulatságért huszonhárom dollár. Ilyen alkalma nem lesz többet. Részletek központi hivatalainkban. léssel épit. New Wilmington sok általa épített szép, Ízléses házzal dicsekedhet. Akinek ennyire vérében van az építés magasztos hivatása, az bizonyára Egyesületünkben is a legnemesebb építő munkát fogja folytatni és alkotásai minden bizonnyal ércnél maradandóbban fogják hirdetni tudását és képességeit. TRENTON N. J. A 417-es Verhovay fiók nagyszabású bállal ünnepli a kuglizókat május 1-én Nagy magyar ünnep lesz május 1-én szombaton este a Magyar Otthonban. A 417. fiók az összes Verhovay tagok és az egyetemes trentoni és Mercer megyei magyarság bevonásával nagy bált rendez, amelynek keretében be lesznek mutatva annak a két kuglizó csapatnak tagjai, akik a trentoni Verhovay tagokat fogják képviselni május 29-én és 30-án, New Yorkban, az ott rendezendő Tizenegyedik Országos Kuglizómérkőzésen. Máris nagyban folynak az előkészületek. Miklós Béla elnök és Soltész István alelnök vezetésével nagyszabású lelkes bizottság dolgozik a május l.-i szombati kuglizó bál sikere érdekében. A Verhovay mulatságai mindig szép sikerrel zárulnak, mert a magyarság tudja, hogy a jól előkészített és megszervezett összejöveteleken minden szórakozásról gondoskodás történik. A rendezőség leszerződtette Heffűr Ferenc jóhirü perth amboyi zenekarát. Az érdeklődés igen nagy, mert mindenki ott akar lenni a kuglizó bálon, hogy megismerkedjenek a csoport tagjaival és megjelenésükkel előmozdítsák ennek az országos megmozdulásnak sikerét. A nagy érdeklődésre való tekintettel ajánlatos a jegyeket minél előbb beszereni. nevekről a régi szép utazások külföldön, amelyekről örökre le kell mondania. Páris! Bécs! soha többé oda el nem juthat. A szőke leány egy tálcán vacsorát hoz a kocsiba: szalámit, kenyeret és őszi barackot. A vonat fütyül és indul. A szőke leány huncut mosolygással szól oda: “Sajnálom, hogy Budapestet nem nézhette meg.” A férfi is huncutul riiosolyog, de nem szól egy szót sem.
