Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1954-04-07 / 4. szám

12-IK OLDAL Verhovayak Lapja 1954 április 7. KITÜNTETÉS ÉRTE A BARÁTOMAT Irta: Az öreg Mesemondó Hadd mondhassam el azt, hogy engem hosszú életem során soha nem tüntettek ki semmivel. A régen elmúlt időkben, az első háború előtt csak a kapitányom emlékezett meg rólam, mikor elismerő hangon szavalta: — A század mesemondójának kitűnő viselkedéséséért harminc napi ka­szárnya áristom. Különösképpen a legjobb barátaimat se érte kitüntetés, amig most arra ébredtem, hogy a nagy Verhovay Segély Egylet észrevette, hogy központi igazgatóinak sorában, sőt az alelnöki székben ott ül évek óta valaki, aki né­mi elismerést megérdemelne. Ez a szerencse éppen legjobb barátomat érte, akinek igy szól a neve: MACKER GYULA. Hosszú éveken át egymás tőszomszédságában laktunk, minden este együtt voltunk és ezer kérdés felől beszélgettünk. Két fiú unokám és Gyula öcsém fia az udvaron csiripelgettek, de ez nem zavart bennünket. Egész esztendő múlt el, amig reászóltam: — Hallod-e Gyula, akármiről beszélünk, a nóta vége mindig az, hogy miként lehetne a Vei’hovaynak minél több tagot szerzeni? Ha a detroiti 36-ik fiók a Verhovay legnagyobb intézménye lett, az Macker Gyula alelnök érdeme, aki szinte agyonhajszolta GYULAY SÁNDOR kerületi szervezőt és néha napján engem is befogott a járomba. Egyszerű tagként lépett a fiók tagjainak sorába 1932-ben és csak hat rövid év kellett hozzá, hogy annak elnöke legyen. Ez pedig cseppet se kellemes foglalko­zás, amint azt KÁLDOR KÁLMÁN mondta egyszer Detroitban: — Erős idegek kellenek ahhoz, hogy az elnöki munkával járó viharokat ' valaki kibírja. A közmondás szerint türelem rózsát terem, de abból a fiók­elnöknek csak a tövise jut.' Nyolc év kellett ahhoz, hogy Macker Gyula kitalálja a legjobb gondo­latot. Be kell vonni a gyerekeket a nagy egyletbe és az hozza a szaporodást. Kiverekedte a gyermek-napokat. Tánciskolát rendeztek és ahova a gyerek ment, oda húzódtak a szülők is. Ennek hatása alatt 1939-ben Gyula a kon­vención az igazgatóság tagja lett és az is maradt azzal a különbséggel, hogy az alelnöki székbe emelték. Két Ízben és ma is abban ül. De hát nekem nem az a feladatom, hogy dicsérő éneket mondjak vala­kiről, aki életét munkaerejét eg-yik nagy egyletünknek szenteli. Oda se neki! BENCZE JÁNOS urammal megteszi ezt ma is több más, sőt magam is, aki régi idők óta minden konvención résztvettem, de csak úgy a háttér­ben, mert tollat forgató újságosnak nincs szavuk a konvención, csak éppen gyűlések után a háttérben, barátkozás közben. Érre gondolt az egyik kon­­venciós veszekedés után GOMBOS ZOLTÁN szerkesztő, mikor azt mondta: — Engem annak idején a kolozsvári középiskolában arra a latin mon­dásra tanítottak, hogy a halottak felől csak jót vagy semmit.. . Azokat csak dicsérni szabad. Ideje lenne annak, hogy az élőkkel szemben is jóakarat mutatkozzék. Eddig bizony csak a Verhovay ad, erről tanúbizonyságot a nyilvánosság előtt. Szokásos évi nagy versenyét két igazgatójának nevével kapcsolja össze. Ez alkalommal MACKER GYULA alelnököt és érdemes barátomat, VÍZI LAJOST becsülték meg azzal, hogy tiszteletükre országos elismerést kérnek részükre igen okos formában. Adjon minden fiók legalább egy uj tagot tiszteletükre, de ha lehet, annál jóval többet. Eszembe jutott erről a régi mondás: — Kapcsold össze a kellemest a hasznossal.. Ne félj a kiadásoktól ad­dig, amig haszna is van annak. Nekem különösen kedves az, hogy ebben az évben éppen MACKER GYULA került sorra. Hozzánk ugyanis nagyon közel áll a Dayton városá­ban lakó édesanyja, özvegy MACKERNÉ, aki nyolcvanadik esztendejét éli és akiről nagyon különös történetet mondhatok el. Régen megvan neki a Social Security nyugdíjra való joga. Gyula fián kivül sajátmagam, továbbá közeli rokona Csipkár János, Dayton város tanácsosa és ugyancsak rokona, Kelemen János daytoni szerkesztő együttesen unszoltuk, biztattuk, hogy kérje ki a neki járó pénzt, de azt felelte: — Engem a munkám után becsületesen ellátott Amerika és én annak a zsebéből nem veszek ki semmit, hogy másnak is segíthesse a kellő bol­dogulást. Erre se volt még példa az amerikai magyarság életében. Százhatvan millió nép között ez az idős asszony az egyetlen, aki igy becsüli meg uj hazáját. Jómagam ezt nem tettem meg és másokban sincs ennyi önzetlenség. Ha az időnk engedte, sietve mentünk Gyula öcsémmel a szabadba, holmi vadászatra és halászatra. Be kell ismernem, hogy mi a koca-vadászok közé tartoztunk, de legalább ilyenkor is beszélgettünk és soha nem feledem Macker mondását: — Hitelt kell adni minden megmozdulásnak, amig reá nem jövünk ar­ra, hogy nincs mögötte becsületes szándék. Akkor hagyja faképnél az ember. És hogy ennek foganatja legyen, Gyula öcsém mindjárt gyakorlati pél­dával is szolgált. Elmondta, hogy Turterebesben a fiatal Kohn Sárika mesélte az apjának: — Az urasági ispán ur sokat forgolódik körülöttem és ígérget minden­féle szépet és jót. Adjak-e hitelt a szavának? Amire az apja intette: — Hitelt adhatsz neki, de előleget semmi esetre se. Ami engem illet, szavamra mondhatom, hogy Macker Gyulának nemcsak hitelt adhatunk, de azt az ajándék tagot is, amelyet tiszteletére kér a nagy biztositó intézmény. A “SZABADSÁG” szivességéből. DETROIT ÉS KÖRNYÉKE TÁVIRAT — Verhovay Decoration Day week-endre, New Yorkba százak készülnek. — Ha elég jelentkező lesz — különvonatot in­dítunk. — A speciális áru repülő útra Detroit-New York és vissza — még fogadunk el jelentkezőket, — Flintről is sokan jönnek a detroitiakkal. — A Macker-Vizi tagszerzési kampány érdekében erősen dolgozunk. — Fiókok, ügykezelők külön jutalmat adnak uj tagok szerzéséért. Minden felvilágosítással készséggel szolgál­nak a detroiti fiókjaink ügykezelői — valamint a detroiti Verho­vay kerületi iroda. — BARNA E. ANTAL CPL. BARNA E. ANTAL a U. S. Marine Corp. (tengerészeinél) szol­gált 1952 február hava óta. 1954 február havában elismeréssel men­tették fel szolgálata alól. Gyalog­sági kiképzést Camp Pendelton, Ca­­liforniában nyert. Aztán a tengerre került és Koreában az első tanksza­kasz első tengerészeti hadosztályába tartozott. Vitéz tagtársunk szüleinek, id. An­tal Károly és nejének, szül. Papp Rozáliának négy másik fia harcolt a második világháborúban: ifj. An­tal Károly, Árpád, Béla és Zoltán, az ötödik Koreában verekedett. Az ANTAL családnak 12 tagja tartozik a detroiti 36. fiókhoz, a ti­zenharmadik családtag, Antal Zol­tánná, a 443. fióknak tagja Mi is büszke szeretettel köszönt­jük derék katona-tagtársunkat! JOHN LESINSKI Congressman Neves és nevezetes tagjaink száma ismét gyarapodott egy közéleti kiválósággal. Ezúttal ,a detroiti 443-ik fiók mondhat­ja büszkén magáénak JOHN LESINSKI kong resszusi képviselőt, aki a michigani 16- :ik kerületet képviseli Wash­ingtonban. őszinte örömmel köszöntjük sorainkban mint nagyrabecsült tagtársunkat és szivből kívá­nunk közéleti működésében érdemeihez mért ragyogó jövőt. CSAK AZÉRT IS ... Youngstowni tagtársainkat igen bántja, hogy a kis Alliance magyarsága náluk nagyobb küldöttséggel készül résztvenni a new yorki Verhovay ünnepségeken. Elhatározták, hogy ezt már még­sem engedhetik meg — s éppen ezért mozgalmat indítottak, hogy a youngstowniak még nagyobb számban lesznek ott! Minden részlettel youngstowni ügykezelőink szolgálnak. GYÁSZJELENTÉS 1954 JANUÁR HAVÁRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott szívvel jelen­ti az alant megnevezett tagok elhunytát: 9Szkok Janos B. 76 172Pilat István 77 13Albanezi Michael 63 189Zimpelman John 60 14Bodnar Sándor 62 209Huszar Ferenczne 66 14Érsek Lajos 73209 Schafnitz Kari 70 14Florian Bela 60226 Kerezsi John 31 23Poppik Joseph 79226 Ory Janos 62 23Mester Janos 66227 Baskey John J. 39 23Szabó Ignaczne Sr. 79 245 Veckov Joseph 21 26Diksic Emerick 65 249 Lozan Mrs. Michael 64 29Pinterich Alajos 81 249 Rucoly Mrs. Alex 53 36Hagen Joseph Sr. 63 249 Spivak Mrs. Nich 71 36Vespremi Richard T 22 272 Ruszinko Mihalyne 66 36Vincze Janos 76 296 Payer Mrs. Mihály 72 45Deák Imrene 70 305 Huszar Andrew 34 45Szegeczky Sándor 74 338Farkas Ferencz 75 48Yank John 48 349Lassan Paul A. 22 52 Kovács Charles 65 442Bodnar Mihály 62 59Soika Julia Marie 9 mos. 525 Rider George 65 74Stoller Valentine 87 550Peters Edward 46 81Borso Janos 64 576Kall Mrs. Andrew 90 123Takacs George 68 576Brady Andrew 82 132Zahocs Mihály 78 576Szabó Mrs. Julia 90 132Hafron Karoly 70 576Szikra Michael 72 138Farkas Mrs. John 63 581Szarvas Steve 73 163Kabana József 69 582Kovács Paul 74 legyen Almuk csendes!

Next

/
Oldalképek
Tartalom