Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1954-12-01 / 12. szám

8-IK OLDAL 1954 december 1. Verhovayak Lapja Aki semmivel sincs megelégedve HATALMAS SIKER Az AmerikaA Magyar Szövetség pittsburghi csoportjának 1954 november 6-i műsoros estje A pár hónappal ezelőtt megalapított nagy-pittsburghi második generá­ciós osztály mindjárt első bemutatkozásával bebizonyította, hogy erős és élettől duzzadó csoportja lesz az Amerikai Magyar Szövetségnek. Az AMSz felvirágoztatása minden magyar ember érdeke, legyen akár amerikai polgár, akár újonnan jött, akár az óhazában sínylődő magyar, aki sovány keresete mellett amerikai segítségre szorul. A szövetség legutóbb is megmutatta ér­tékes munkáját, mikor Eisenhower elnöknél kivitte, hogy a Duna áradásá­nak magyar sújtottjai a küldött segély-összegnek nagyobb részét kapják. Ennek a derekasan dolgozó csoportnak a bemutatkozó estélyén a hazel­­woodi Magyar Házban megjelent nagyszámú közönség is megmutatta, hogy a magyarság e fontos egyesületére hajlandó áldozatot is hozni. A műsor a megjelent vendégeknek igen sok érdekeset nyújtott és vissza­varázsolt bennünket a régi magyar környezetbe. Élveztük a magyar dalok varázsát Bársony Margit előadásában, akit Halász Etelka kisért ügyesen, simulva az énekesnő hangjához. Babnig-g Istvánná Arany János két balladáját, a “Szondy Két Apród­­ját” és “Mátyás' Anyját” szavalta. Fülünkben cseng a két ballada, amióta elszakadtunk hazulról és most, mikor legjobban ráillenek a magyarság el­nyomott helyzetére, újra megelevenedtek bennünk Arany szavai. A műsor fénypontja azonban a magyar táncok voltak, amelyeket Bab­nigg szakavatott betanításában Drienka Grace, Fides Piroska, Kovács Mária, Molnár Deborah és Nagy Dorothy táncoltak (Szakmáid Tánc) és főleg a Páros Tánc, melyet két délceg magyar ember: Zerinváry Miklós és Babnigg István, valamint a szépségkirálynő Nagy Dorothy és az ugyancsak szép és kecses lejtésű Drienka Grace jártak igaz magyar jókedvvel és könnyed bá­jos mozdulatokkal. A klarinét-duett is kedveset nyújtott, főleg a Rákóczi­­índuló előadásával. Szabó János, az AMSz pittsburghi csoportjának elnökének, a Verhovay Segély Egylet központi számvevőjének beszéde után, amelyben a csoport munkájának fontosságát hangsúlyozta, az ünnepély newyol-ki vendége, a magyar kommunista rabságból és megkinoztatásból menekült Főt. dr. Med­­gyes József megrázó részleteket mondott el a vasfüggöny mögötti magyarok szenvedéseiről. Az alkalmi beszédet Báchkai Béla, az AMSz központi titkára mondotta, rámutatva a Szövetség és titkárjának nehéz küzdelmére főleg anyagi téren. De reményét fejezte ki, hogy a Szövetség újra talpra áll és szilárd talajon értékesebb tevékenységet fejthet majd ki, mint eddig. A műsor bemondója, a Szövetség pittsburghi csoportjának alelnöke, Nagy István, a nehéz feladatot nagy buzgalommal és sikeresen végezte. Az ünnepély az amerikai Himnusz éneklésével kezdődött és a Magyar Himnusz éneklésével fejeződött be. Ne felejtsük el azoknak a háziasszonyoknak a munkáját se, akik meleg kávéval és a saját kezükkel készített jobbnál-jobb süteményekkel kedves­kedtek. A kiszolgáló asztal virágdísze különlegesen szép összeállításban és piros-fehér-zöld színekben pompázott. Elismerés illeti Fábián József munkáját a hangfelvételekkel, mert a tánczenét dr. Szent-Ivány Gábor másfelé lévén elfoglalva, csak hanglemez­­felvételekkel ’szolgáltathatta. A magyar ruhákat a táncokhoz Bielik Kál­mánná és Zerinváry Szilárdné, a mekeesporti BIZE Dressmakers tulajdonos­­. női tervezték művészi Ízléssel. Az életerős csoport megalakításában a főérdem Szabó Jánost, a Verho­vay Segély Egylet központi számvevőjét illeti. A Pittsburghi és Pittsburgh- Ivörnyéki Csoport kiváló tisztikara lelkesen törekszik további erkölcsi és anyagi sikerekre. Régen láttunk olyan szép számú közönséget együtt mint ezen az igazán emlékezetes sikerű műsoros estélyen. Az Amerikai Magyar Szövetség leg­újabb osztályának lelkes és áldozatkész tisztikara, tagjai megérdemelnek minden elismerést. Tűz és salak Cser László, az újonnan megje­lent verskötet szerzője Tolnamegyé­ből származik. Babits Mihálynak, a nagynevű költőnek sógora. A jezsu­ita rendbe lépett és egyetemi tanul­mányait Budapesten végezte. Mint fiatal papot rendje Kínába küldte a hitet hirdetni. Ott hat évig gondoz­ta kínai híveit, és meg kellett érnie, hogy Kina a kommunisták kezébe jutott. Hosszú bujdosás után Észak- Kinából délre került, végre Canton­­nál elhagyhatta az országot. Két év­vel ezelőtt jutott Kanadába és on­nan a buffaloi ház McKeesportba küldötte kisegitőnek a plébános mel­lé. Cser László azok közé az egyhá­ziak közé tartozik, akik hires költők­ké lettek az utóbbi időben, mint Sik Sándor és Mécs László. Költeményei úgy mutatják őt, mint aki szereti a természetet- és ä legmélyebb filozó­fiai gondolatokat is át tudja szőni a természet ragyogó képeivel. Isten szép természete készteti őt az Írásra, nem tud betelni a világ szépségével, amely mellett minden bánat, aggo­dalmaskodás, kétely elsimul, mert közvetlenül érezzük Isten közelségét. Külső megjelenése a szabad vers formájában történik, amelynek keze-, lése nehezebb, mint a kötött versé. Erős ritmusérzéke és zengzetes ma­gyar nyelve igazi költővé avatják, akinek népszerűsége csak idők kér­dése.----------'4? Lar----------­ötven esztendővel ezelőtt az amerikai fiatalságnak mind­össze 11%-a került high school­­ba és csak 5%-a végzett. Jelen­leg a fiatalság 73 7c-a megy high schoolba és 49%-a fejezi azt be. Jellemző, hogy jelenleg többen járnak college-ba, mint 30 évvel ezelőtt jártak high schoolba.----------«435*»---------­Amig 1930-ban kb. 40 millió ember dolgozott s ezek között 9 millió volt a 20-29 éves ko­rúak csoportjába—addig 1950- ben 43 millió ember dolgozott s 20-29 éves korúak csoportjá­ba 9.7 millió tartozott. A leg­jobb biztosítási anyag száma állandóan nő s nagy hibát kö­vet el az, aki elhanyagolja a fiatalságot. Ne feledjük el: “Akié a fiatalság — azé a jövő!” Mr. Barna vagy Mr. Fekete — hívjuk őt akárhogyan — mindig azt hiszi, hogy őt jobbról-balról minden­ki becsapja. Megáll élete párjával a cipőkira­kat előtt. Az asszony elnézi a szebb­nél szebb cipőket és szomorúan lát­­;ja, hogy bizony elkelne uj cipő. Mr. Feketének is tetszik a cipő, de el­­szörnyíilködve látja, hogy 20 dollár az ára. “Hogy nem sül ki a szeme .annak a kalmárnak, és nem szégyel elkérni 20 dollárt a cipőért, mikor neki az egész — talpbőr, csomagolás, eladás — legfeljebb 10 dollárba ke­rül. Itt van már az Ítélet napja.” Otthon /aztán a felesége boldogan öleli meg és örül, hogy vége a sok siránkozásnak. Alig telik bele azon­ban két hónap, az' asszony azzal áll .elő, hogy itt a tavasz és az ő drága szép tavaszi ruhájához nem illik a fekete cipő. Mi mást tegyen, morog egyet és újra leszurkol 20 dollárt a boltban. A cipő mégis cipő. Arra szükség van és van látszatja is, de mit szól­junk a méregdrága hajvágásról. Ha havonkint kétszer beretválkozunk, •egy évre 40 dollárt fizetünk. Nem­hogy a borbély fizetne, hogy elveszi a hajunkat. Az első nagy háború előtt a borbély örült, ha kapott 15 centet a hajvágásért és 10-et a be­­retválkozásért. Nem szól semmit Mr. Barna, csak belülről forrong. Mit szóljunk a sok szivarhoz és cigarettához ? Elkölt érte az ember 80 vagy 100 dollárt egy évben ég mi marad belőle ? Füst és hamu. Ugyan érdemes volt-e azért kidobni ti sok drága pénzt. Hangosan nem mer békétlenkedni, mert azt monda­nák, hogy egy kerékkel több van a fejében vagy eggyel kevesebb. Pedig neki van igaza, mikor szidja a bol­tost, hogy van arca 50 dollárt kérni szivarért, mikor a benne levő do­hány csak 20 dollárt ér. Már beszélni se lehet Mr. Barná­val, legfeljebb akkor, mikor a bérét kapja a gyárban. Nem jól mondom, akkor még harapósabb. Ha kérdez­zük, nem örül-e a sok pénznek, mér­gesen vágja oda: “Mit örüljek, mi­kor majd a negyedét lefogják adóba. Ott a gyönyörű szép összeg a száma­dás tetején, de mire az alsó sorhoz ér alaposan lesoványodik az ember ujja alatt.” És igy van mindennel Mr. Barna. Mindent, amit szeme-szája kiván, meg tud szerezni ebben a gazdag országban, amiről más szegényebb országok munkásai nem is álmod­nának, nem is szólva a mi kirabolt magyar testvéreinkről a vasfüggöny mögött. Vesz annyi whiskeyt, ameny­­nyit csak akar, meglepheti a fele­ségét gyémánttal, rubinnal, illatos rózsákkal, de mindenütt ott a pa­nasz a száján, hogy becsapták, sem­mit se kapott a pénzéért. Ha aztán összegyűl benne a mé­reg, jön az egyik fekély a másik után a gyomrában. Bemégy a kórházba, megvizsgálják alul-felül, gummicső­­vet dugnak a gyomrába, keresztül­­világitanak a bordáin, a fejüket csóválják és titokzatosan odasug­­ják: “Nagy a baj. Fekélyei vannak Mr. Barnának, azokat ki kell ope­rálni.” Kiveszik a fekélyeket, ha kell, a vakbelét is, de nincs belőle egy krajcár haszna se, csak ráadásul még meg is kínozták. Még ha csak egy kis náthája van is, a doktor bead neki aszpirint, ami pár centbe kerül, á doktornak pedig legalább tiz dol­lárt kell fizetni. Hol itt az igazság? Azért is panaszkodik, hogy mire jó a sok biztosítás. A háza bevan biztositva tűz ellen, de eddig még egy fillér hasznot se látott a biztosí­tásból, pedig már 15 éve fizeti. Csak­hogy ajst nem panaszolja, hogy nem volt tüzeset a háznál. A kórházi biztosítás se kell mindenkinek, so­kan olyan egészégesek évekig, mint a makk, olyan az arcuk színe, mint a feslő rózsabimbóé. Egyet azonban nem gondol meg Mr. Fekete. Elfelejti, hogy azt a sok mindent, amire a dollárjait köl­tötte, csak azért tudta megszerezni, mert soha nem volt beteg és soha nem történt vele baleset, jó órában legyen mondva. A befizetett biztositó -dollárok őt biztosították, aki kereste a dollárokat. És ha mégis előfordult a családban baleset vagy betegség, sakkor ez a biztosításra befizetett ,alig számbavehető summa jobban megérte, mint a cipőért, nyilatkozá­sért, füstös cigarettáért, részegítő pálinkáért, orvosi receptekért és or­vosságokért lefizetett dollárok. Ha összehasonlítjuk azt az ösz­­szeget, amit a kórházi segély vagy a keresetet pótló biztosításért befize­tünk, be kell látnunk, hogy erre a biztosításra befizetett összeg ami­lyen kevés pénzbe kerül, olyan busá­san meghozza a gyümölcsét. Minden komoly, Családját szerető ember most már nem halogatja to­vább, hanem kiveszi mennél előbb a Verhovaynál, úgy a kórházi segély mint a keresetét pótló biztosítást.----------<«§£&>-------— MENNÉL ELŐBB Szeretettel kérjük azokat a tagjainkat, akiknek kötvényét kölcsön terheli, hogy az 1954.­­évre esedékes kamatokat vala­mint törlesztéseket mennél előbb fizessék be. Családja jól felfogott érdekében cselekszik az a tag, aki kötvényköl csőrié­re az esedékes kamatokat — ha eddig nem tette meg azt — december havában befizeti. Kí­vánatos a kölcsön ‘törleszté­se is. Példának had említsük meg, hogy akinek kötvénykölcsön tartozása $200.-, annak esedé­kes kamat és kezelési költség­eimén $8.10-t kell befizetnie. Ha elmulasztja december havá­ban ennek a $8.10-nek a n^g­­fizetését, tartozása 1955. január 1-ve $208.10 lesz s ennek ka­matja cimén a jövő esztendő­ben már $8.43-t kell fizetnie. Aki minden esztendőben pontosan megfizeti kölcsöne kamatját és kezelési költségét, annak tartozása 5-10-15 év múlva sem lesz több, mint amennyi eredetileg- volt. Akinek módjában áll, jól teszi ha tartozását törleszti. Ha rendszeresen minden hó­napban törlesztünk pár dol­lárt, akkor lassan az egész köl­csön vissza lesz fizetve. Tör­lesztés cimén bármely összeget elfogad Egyesületünk. Megismételjük kérésünket. Azok, akik kötvénykölcsönük­­re ebben az évben még nem fi­zették meg a kamatot, tegyék meg ezt MENNÉL ELŐBB, de­cember 20.-ig. Ügykezelőinknek a hó vége előtt be kell küldeni a havi jelentést és annak össze­gét.--------------------------­Az utolsó ötven évben 2,723 különféle gyártmányú autót árultak Amerikában. Ezek kö­zül mindössze huszonegy fajta maradt meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom