Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-06 / 1. szám

2-IR OLDAL 1954 január 6. SÚLYOS CSAPÁS Verhovayak Lapja A NEW YORKI LÁTHATÁR faijaink, akik ott lesznek az ebben az' évben tartandó országos kuglizótnérkó'zésiinkön és a testvériségi napokon gyönyörködhetnek majd ebben a felejthetetlen látványban. A történelmi emlékekben oly gazdag, szellemi, kulturális es üzleti téren vezérszerepet vivő New York város, ezernyi látnivalójával mindig vonzotta a kirándulókat. Sok ezer lagtársunk találkozik majd itt az idei Decoration Day hétvégi ünnepen. TRÓNÖRÖKÖS Azt tartja egy régi magyar szólás, hogy “minden okos em­bernek, az első gyermeke — fiú.” örömmel adjuk hírül ol­vasóinknak, hogy a nagy Ver­­hovay család egyik belső tag­jának otthonába beköszöntött a gólya, — és első gyermek­ként fiút hozott — igaz örömé­re mindazoknak, akik a szülő­ket ismerik, szeretik és becsü­lik. A közbecsülésben álló Kohut C. Béla, Ellenőrző Bizottságunk jegyzője és neje, született Tóth M. Erzsébet a boldog szülők, fiuk, 1953. november 4.-én, a hajnali órákban született a Mercy kórházban. Azt talán említenünk sem kell, hogy ifj. Kohut C. Béla már tagjaink sorába tartozik, mivel édes­apja, születése után azonnal felírta egy tekintélyes összegű biztosításra. A boldog szülőket sokan is­merik, becsülik és szeretik. Ko­hut Bélának jólmenő ingatlan és biztosítási irodája van Ho­­mesteaden, nagy elfoglaltsága mellett azonban tevékeny részt vesz egyesületünk ügyeinek in­tézésében is. Ellenőrző Bizott­ságunk értékes tagja, a 430.-ik fiókunk kiváló ügykezelője. Konvenciós delegátus. Tagszer­zési tevékenysége elismerése­ként számos értékes díjban részesült. Egyik nyertese volt a magyarországi t á r s a s utazá­sunknak, nyert egy Chevrolet kocsit is, azután első dijat vitt el egy gyermektag szerzési ver­senyünk alkalmával. Hosszú MINEK A Az egyik fiókunk ügykezelő­je azt kérdezte tőlünk, hogy minek tartson minden hónap­ban a fiók gyűlést, mikor arra a tagok nem jönnek össze? Azt írja levelében, hogy - a tisztvi­selőkön kívül alig 4—5 tag jelenik mag a havi gyűléseken s azok sem várják meg a gyű­lés végét, hanem amint befi­zették havidijukat, már men­nek is. Itt a nagy nyilvánosság előtt válaszolunk erre a levélre, mert úgy érezzük, hogy ez a helyzet — sajnos — nagyon sok fiók­nál. Gyűlést azért kell tartani nemcsak a Verhovay fióknak, hanem minden testvériségi ala­pon működő egylet fiókjának, mert ezt úgy a törvény, mint az alapszabály megkívánja és előírja. Ezer és egy oka lehet annak, hogy a tagok miért nem jár­nak a gyűlésre. A legfőbb ok azonban talán az, hogy a leg­több fiók gyűlés olyan, hogy az nem vonzza, nem érdekli a tagokat. Ezen kell segíteni és akkor az eredmény nem ma­radhat el. Mi, idősebb magya­éveken át tudósítója volt angol lapunknak is. Igaz szeretettel köszöntjük a Kohut házaspárt a kis trónörö­kös megérkezése alkalmával! GYŰLÉS? rok, akik már túljárunk az emberélet utjának felén — a legtöbb esetben idegenkedünk minden újítástól. Valahogy megszoktuk, hogy az egyleti gyűléseken; a száraz tárgysoro­zat, viták, sokszor veszekedések mellett igazán nem történik semmi. Akik azonban amerikai szervezetekhez is tartoznak, tudják nagyon jól, hogy azok­nak a gyűlései látogatottak, ér­dekesek, szórakoztatók és ta­nulságosak. Műsoros gyűlések, melyek vonzó hatással vannak a tagokra. Ezt kellene nálunk is bevezetni és akkor lassan­­lassan elérnénk, felköltve a ta­gok érdeklődését, hogy a mi fiók gyűléseink is népesek le­gyenek. A magyar nótás ember, sze­ret dalolni. Mégis, egyetlen egy fiókgyülésen sem hallunk éne­ket. Tagjaink között számos zenei tehetséggel megáldott testvérünk van, akik szívesen és készségesen vállalják a sze­replést. Mennyivel érdekesebb és élénkebb lenne a gyűlés, ha közös ének, zene számok, szava­latok tarkítanák a tárgysoro­zatot. Minden gyűlésre meg­fagy veszteség érte közpon­ti hivatalunk egyik régi hűsé­ges munkását, Jóczik Albertet. Forrón szeretett édesapja, Jo­­czik Béla József 73 éves korá­ban,' súlyos betegség után, 1953. október 30.-án a pitts­­burghi Mercy kórházban, visz­­szaadta nemes lelkét az; egek Urának. A Szt. István Király magyar római katolikus tem­plomból temették, nagy rész­vét mellett, az uj Szt. József temetőben helyezték örök nyu­galomra. A megboldogult közel negy­ven éven át volt, 1945-ben tör­tént nyugalomba vonulásáig a Pittsburgh Railways Co. meg­becsült kocsivezetője. Tagja volt a 226.-ik fiókunknak s an­nak társadalmi életében tevé­keny részt vett. Az elhunyt 1880. november 10.-én született, Borsod megyé­ben, Magyarországon. Tiz éves korában, 1890-ben került ki Amerikába, özvegy édesanyjá­val és testvéreivel. • Elmúlását gyászolják Albert fián kívül, Lajos fia akinél la­kott McKeesporton, leánya Sister Mary Assisium of the Mercy Order, Pittsburgh, négy unokája, három fi- és egy nő­testvére. A mélyen sújtott család tag­­jainank ezúton is tolmácsol­juk őszinte és igaz részvé­tünket. lehetne egy előadót hívni, aki — nem hosszú — 10-15 perces beszédben olyan kérdéssel fog­lalkozna, amely közérdekű. Az- . után minden gyűlést össze le­hetne kötni, névnapok megün­neplésével. A kedves figyelmét méltányolja, értékeli mindenki. A tagok családjában előfordult nevezetesebb események, szüle­tésnap, házassági évforduló mind megünnepelhető lenne. A legtöbb helyen teljesen el­hanyagolják az uj tagok ava­tását. A fiók ügykezelő vagy a szervező felírja a tagot s av­val aztán el is van intézve a dolog. Mennyivel szebb és he­lyesebb lenne, ha az uj tag fel­avatása ünnepélyes formában történne a gyűléseken. Tekintélyes taglétszámmal Rendelkező fiókjaink vannak, ahol semmiféle sport vagy tár­sadalmi tevékenységet nem folytat a fiók. Pedig minden ilyen helyen — egy kis jóaka­rattal és fáradtsággal — le­hetne sportcsapatot alakítani. A sportcsapat működése feltét­lenül jótékony hatással volna a fiók életére, könnyen kapna a lapokban nyilvánosságot, is­(Foiytatása az 5-ik oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom