Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-04 / 11. szám
4-IK OLDAL 1953 november 4 Verhovayak Lapja Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő __________Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő__________ Editor’« Office — Szerkesztőség: «6—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, __________________PITTSBURGH 19, PA.__________________ SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada ___________________ $1.00 a year Foreign Countries __________________________ $1.60 a year Matered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 8, 1879. • • Thanksgiving, a Hálaadás Ünnepe Amerika egyik legszebb ünnepe a Thanksgiving, a Hálaadás Ünnepe, amit már a Zarándok Apák megültek több mint háromszáz évvel ezelőtt. Az első évek nem sok alkalmat adtak a hálára, Amerika első bevándorlói majdnem éhen haltak, a sovány föld nem .termett eleget. De ők törhetetlen akarattal hálát adtak azért a kevés jóért is, amit kaptak. Az első évek nehézségei után jobbra fordult a sorsuk és most már méltán köszönhették meg Isten Jótéteményeit. Azóta is mind a mai napig az évnek ezen a tá' Ján köszönjük meg, amit kaptunk és nem zúgolódunk, ha többet vártunk, mint amennyit megadott az Ur kegyelme. Az amerikai élet csupa rohanás. Feszült izmokkal, lankadatlan küzdelemmel kell megszereznünk mindennapi kenyerünket. Aki pedig már kis vagyonkát gyűjtött össze magának és családjának, akinek megvan a háza és a kényelme, még mindig többet akar. A félelem is, hogy az idők megnehezülnek felettünk, sarkal bennünket, hogy gyüjtsünk, mint a hangya, halmozzunk a nehéz napokra, amik akármikor jöhetnek. Ebben a lázas rohanásban alig tudunk időt szaki tani magunknak, hogy egy percre megálljunk. Pedig mikor kifulladtunk a munkában, jó olykor egy percre megállni és leltárt venni föl arról, amit begyűjtöttünk az év folyamán. Erre a lajstromozásra legalkalmasabb az év utolsó része. A szántóvetőt is ilyenkor kényszeríti a tél vihara a pihenésre. Vessünk számot, mit értünk el, mit vesztettünk, mily kívánságunk teljesült vagy mily tervünk dőlt dugába ebben az esztendőben. Az emberek elégedetlenek, mindig többet akarnak, mint amennyit kapnak és hála helyett inkább azt nézik, mit nem kaptak meg, mi hiányzik még. Az egyszeri gazdaembertől is megkérdezte valaki, hogy milyen volt a termés. A gazda csak hümmögött elégedetlenül, amíg végre kibökte: “Hát bizony nem volt valami hires.” A kérdezősködő faggatni kezdte a gazdát: “Talán a búzatermés nem sikerült?” “Arról nem panaszkodhatunk. Búza volt, hál’ Istennek bőven, nem úgy mint tavaly, mikor elverte a jég.” “Milyen volt a bortermés?”, noszogtatta a városi a gazdát. “Elég szépecskén hozott a szöllő is, ha talán nem is annyit mint tavaly, de a borának tüze van.” “Talán a gyümölcs fagyott le virágában?”. “Alma, barack, szilva termett bőven. Lesz miből pálinkás jó reggelt inni, lesz szilvórium. Az asszony meg főzhet lekvárt a gyerekeknek.” “De a kukorica biztosan jól hozott”, vágta oda végül a városi. “Hozott, hozott valamicskét. Ha Isten megsegít, a télen öt disznót vághatunk.” Erre aztán nekibátorodott a városi is és megeredt a nyelve: “Hát ha búza volt, szöllő volt, gyümölcs volt, kukorica volt bőven, akkor.hogy lehet rossz a termés?” “Már hogyne volna rossz, mikor egy szem mák se termett. Mind megette a féreg, hogy pusztuljon a fajjal Micsoda karácsony az, mikor nincs mákoskalács?” Ilyen a mi telhetetlenségíink. De nemcsak elégedetlenek az emberek, hanem hálát se igen szeretnek adni. Minden imádságuk akörül’ forog, hogy milyen jót adjon nekünk az Isten. Mikor pedig megkapjuk, ahelyett, hogy hálát adnánk Neki érte, újabb kívánságokkal állunk elő. Úgy vagyunk ezzel, mint a kárvallott cigány. Mikor tyúklopásért bsdutyizták, karvastagságu gyertyát ígért az oltárra, ha kiszabadul a csávából. A lopást nem lehetett rábizonyitani, az ígért gyertya lassan kezdett fogyni, amig ujj vastagságúvá zsugorodott. Mikor pedig végül is szélnek eresztették, a gyertyáról egészen megfeledkezett. Mi is szepegünk, ha valami bajban vagyunk, ha ágyba dönt valami betegség és mindent ígérünk Istennek, ha még egyszer talpra állhatnánk. Mikor aztán ott hagyjuk a kórházat a legelső dolgunk nem a templomba visz, hogy hálát adjunk, hanem fütyörészve beülünk a bar-ba és megpróbáljuk, mennyi szeszt bir el a szervezetünk. Ki gondolna szeszközi állapotban, jó pajtások között, rózsaszínűre festett világban a hálára? Bizony mi a múltból csak arra emlékezünk, mikor még nagyon jól ment és folyt a dáridó. Azt elfelejtjük, hogy a sok veszteség után a nehézségek csökkennek, kezdünk újra tollasodni. Mi csak a múlt jó dolgait hasonlítjuk össze a jelennel. Szívesen tekintünk a jövőbe is és amit kaptunk, ahhoz mérjük, lamiről álmodoztunk. Nem az a jó érdekel, amit elértünk a múlt évben, hanem hogy nem értük el, amire vágyódtunk. Az emberek nem hálásak, mert nem szeretnek tartozni. Minden adós haragszik hitelezőjére. Istennek is hála helyett felhánytorgatjuk, hogy mennyi rossz, mennyi baj esett meg a múlt évben és el nem ismernénk, hogy sok jóban is részesültünk. Aki le van sújtva, akit nagy baj ért. munka nélkül áll* vagy betegen sínylődik, nyomja az ágyat, igen sokszor hálásabb azért a kevés jóért, amit kapott, mint az, akinek örülnie kellene, hogy egészséges és munkája, megélhetése van, ha nem is gazdag. Az egészséget is csak akkor becsüljük meg, amikor ágynak dönt a hirtelen jött baj. Mikor megvan az egészség, époly kevéssé becsüljük, mint a levegőt, ami ingyért van. Azért is térdenállva kellene hálásaknak lennünk, hogy nem vagyunk a háborútól feldúlt, nyomorgó Európában üldözöttek, hanem itt élünk Amerikában, ahol nem éheznek az emberek és nem sanyargatják az embert istenkáromló zsarnokok. Mi szabad emberek vagyunk, senki emberfia előtt nem hajlongunk, mert becsületes munkából élünk meg. De Amerika népe hálás lehet azért is, hogy a koreai vérengzés, legalább egy időre, megszűnt. Senki sem látja rózsásan a helyzetet, tudjuk, hogy ez az állapot soká nem tarthat és előbb-utóbb jobbra vagy balra kell fordulnia. De addig a sok fiatal amerikai vérét akkorra tartogatjuk, mikor arra igazán szükség lesz. Korea megmutatta ellenségeinknek is, hogy a háború veszedelmes dolog a jól felkészült Amerikával szemben . Bizzunk Istenben, hogy a békét a jövőre is fenntartja és Amerika hadai megerősödve, vérontás nélkül tarthatják sakkban a szovjet zsarnokságot. Leborulva adjunk hálát Istennek azokért a jókért, amiket megadott kegyelmében és reméljük, hogy a jövőre még többért lehetünk majd hálásak. UJ KERÜLETI SZERVEZŐ DAYTONBAN A fennti kép a Dayton, Ohio-ban levő, több fiók egyesüléséből létesült! 249. fiók uj kerületi szervezőjét, SOPRONYI GYÖRGYÖT ábrázolja, feleségével, Hegedűs Leona (Lee)-vel otthonukban. Uj ügykezelőnk és kerületi szervezőnk Daytonban született és nevelkedett, Verhovay tisztségét 1953. október 1 óta tölti be. Előzőleg mint üzletember tevékenykedett és légii t ó b b biztosítási szaktanfolyam végzése által szerzett biztosítási (szakismereteket. Uj kerületi szervezőnknek katonai múltja is van. A Coast Guardnál szolgált 1942 augusztus 24-től 1946 március 29-ig. SOPRONYI tagtársunknak két kedvenc sportja van: a halászat és golfozás. De szabad idejét nemcsak szórakozással tölti, mert komoly részt vesz egyházának minden tevékenységében. Részünkről is sok szerencsét kivánunk uj szervezőnknek és azt a reményt füzzük munkásságához, hogy a daytoni kerületet naggyá és virágzóvá fogja tenni.
