Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1953-10-07 / 10. szám

12-IK OLDAL 1953. október 7. Verhovayak Lapja NAGYSIKERŰ 40 A SZÉNVIDÉK MAGYARSÁG Két hétig tartó “rabvallató” hőség után, szakadó esőben in­dultunk útnak Pittsburghból, hogy a déli szénmezők ünne­pén ott lehessünk s kezet szo­ríthassunk Loganban, West Virginiában, hűséges Verhovay tagtársainkkal. Minden tag-: társunkat testvérünknek te­kintünk, de mivel a Verhovayt 13 bányász alapította, talán mégis őket érezzük a legkö­­zelebblevőknek. Azt tartják, hogy aki állandóan a sötétben dolgozik, mint a bányász, an­nak a szive jobban szeret, he­vesebben dobog s valahogy (minden embertársát közelebb érzi magához ... Ez a szeretet teremtette meg Egyesületün­ket, ez a szeretet segített ab­ban, hogy ma az egész világ legnagyobb magyar testvérsegi­­tő és társadalmi egyesületének nevezhetjük, és pedig joggal, á Verhovay Segély Egyletet. Közelesen 300 mértföldre esik Logan Pittsburghtól, ha­marosan elhagyjuk Pennsylva­niát. s West Virginia hegyes­dombos vidékén járunk, Wheel­ing után Parkersburg, majd Charleston, az állam fővárosa következik. Vadregényes, gyö­nyörű tájék, Charleston után, azonban annyira kanyargóssá! válik az ut, hogy nagyon kell vigyázni a hajtással, külö­­nössen esőben. Jó néhány esztendeje annak, hogy Loganban jártam, de. mindig kedves emlékek fűznek ottani testvéreinkhez, hiszen barátság—sziveslátáls tekinte­tében nincsen párjuk. Az utób­bi esztendők során gyönyörű műutat építettek s ez vezet be Loganba, szinte azt hiszi az ember, hogy valamelyik világ­város boulevardján hajt végig. Logan kis város, ellenben ha­talmas vidék bevásárló köz­pontja. Megyei székhely is s igy szombat este felé óriási forgalmat bonyolítanak le a íszebbnél-szebb üzletek. Az utcán alig lehet mozogni, ren­geteg az autó és a közönség. Eleven, lüktető itt is az élet. Fényes, elegáns üzletek, tele idrága, kívánatos portékával— itt is szeretik az emberek a szépet és a jót. Az “ARACO­­MA” vendégfogadóban szél­iünk meg, ahol később azután csak magyarul folyt a beszéd <• • • * ¥ * Negyven esztendővel ezelőtt, messze Logan, West Virginiá­ban 18 taggal alakult meg Egyesületünk 248.-ik fiókja. E négy évtized alatt háborúk, de­pressziók, jó idők és rossz idők, különösen a bányavidéken egy­mást követték, a 248.-ik fiók tagsága s annak mindenkori vezetősége azonban hűségesen állt a vártán s az ő önzetlen, minden áldozatrakész mun-ÉVES JUBILEUM A EGYÜTT ÜNNEPELT kásságuknak eredménye, hogy vasárnap, szeptember 6.-án 'négy évtized jubileumát ül­hették meg. Külön jelentő­séget adott ennek az ünnepség­nek az a tény, hogy a fiók há­rom kiváló, érdemekben gaz­dag tisztviselőjének, WAGNER ANDRÁSNAK, a fiók elnöké­nek, VIZZI JÁNOS ügykeze­lőnek, Egyesületünk igazgató­jának és KISS ANDRÁSNAK, a fiók ellenőrének ez alkalom­mal lett átadva, másfélévtize­det meghaladó munkásságuk elismeréseként, Igazgatósá­gunk kitüntetése, az “ELIS­MERT” címmel járó aranyjel­vény és diszokmány. Vasárnap szeptember 6.-án, délután 3 órakor, az Olasz te­remben vette kezdetét a disz­­ebéd, amit ottani tagtársnő­ink készítettek el, sok gonddal, szeretettel és hozáértéssel. A szépen terített asztalok mellett helyet foglaló közönséget WAGNER ANDRÁS, a fiók elnöke üdvözölte, szívből fa­kadt “Isten hozott”-tal s be­mutatta az ünnepség áldomás­mesterét, CHARLES ELE­MÉRT, központi elnökünk szer­vezési titkárát. Felkérésére, az (ottani tánccsoport vezetésével, a “God bless America”-t éne­kelte el a közönség, majd Fa­ther NORTON, róm. kath. lel­kész mondott asztali áldást. A kitűnő ebéd felszolgálássá előtt az áldomásmester ismer­tette az ünnepség jelentőségét s az ebéd alatt VERES Test­vérek zenekara szórakoztatta a közönséget, szebbnél - szebb számokkal. A pompás ebéd elköltése után került sor a jubileumi ünnepségre, melynek minden egyes számát megfe­lelő módon konferált be az áldomásmester. Elsőnek Fa­ther NORTON beszélt, akit hivatalos kötelessége hamaro­san másfelé szólított. Megka­­póan emlékezett meg a magyar bevándoroltakról s arról a rengeteg kulturális értékről, iamit szülőföldünkről hoztunk magunkkal. Nagyszerű isme­rője a magyar történelemnek s a mai otthoni helyzetnek, fel­szólalása ennek ékes bizony­ságtétele volt. Logan polgár­­mestere, Hon. LITZ McGUIRE köszöntötte ezután a jubiláló fiókot, annak tisztviselőit s hitet tett arról, hogy mennyi­re szereti a magyar szárma­zású amerikaiakat, azok főzt­­(jét és muzsikáját. RÉVÉÉ17 KÁLMÁN központi titkár, a í Verhovay Segély Egylet üdvöz­letét tolmácsolta s további ön­zetlen munkára kérte a fiókot (és annak tisztviselőit. VÍZI LAJOS, Igazgatósá­gunk nevében VIZZI JÁNOS igazgató társának, a fiók ügy­kezelőjének és KISS ANDRÁS­NAK, a fiók ellenőrének nyúj­totta át a Verhovay aranyjel­vényt és diszokmányt. Eredeti humorral fűszerezett beszédét Sokszor megtapsolta a közön­ség. MACKER GYULA alelnö­­künk, aki nejével vett részt az ünnepségen, WAGNER AND­RÁSNAK, a fiók elnökének adta át a kitüntetést. Az ün­­nepelttel egy faluból való, együtt jártak otthon iskolába is most 32 hosszú esztendő óta első alkalommal ölelhették át egymást. A kitüntetést átadó beszédében MACKER GYULA rámutatott arra, hogy milyen nagy érdeme a bányászunió­nak, hogy ma emberi körül­­fmények között élhet és dol­gozhat a munkásság. A kitüntetettek mindegyike hálásan köszönte meg az Igaz­gatóság elismerését. P A P P GÁSPÁR, Ellenőrző Bizottsá­gunk elnöke, aki nejével vett részt az ünnepségen, köszön­tötte ezután a jubiláló fiókot iés az ünnepeiteket. Drága és értékes ajándékot kapott Egyesületünk ezen az ünnepségen a következő fel­szólalótól, GALL LATOSTÓL, a 482. fiók, Beckley, W. Va. ügykezelőjétől és feleségétől, az egyleti munkában is hűségek segítőjétől. $49,000.00 értékű Uj felvételi ivet nyújtottak át ez alkalommal, amit az elmúlt napok során, NAGY GUSZTÁV szervezési felügyelőnk közre­működésével írtak. Minden beszédnél ékesebb volt az a nagyszerű teljesítmény, amit (ez a kiváló emberpár ez ün­nepi alkalommal nyújtott át. SZŰCS IMRE, a 25. fiók ügykezelője, Mt. Hope, W. Va., aki feleségével vett részt azi ünnepen, nemcsak szólott a közönséghez, hanem uj ta­gok felvételi ivét is hozta, bi­zonyságát szolgáltatva isiriétl fáradhatatlan munkásságá­nak. NAGY GUSZTÁV szer­vezési felügyelőnk szólalt fel ezután, megköszönve azt a szives szeretetet és barátságot, amivel a bányavidék Verhovay Itisztviselői és tagjai fogadták, —aminek legszebb bizonyítéka közel hatvanezer dollár n. é. uj biztosítás, amit az első itteni útja során sikerült eddig sze­reznie. FÁY-FISHER ANDOR, a “Magyar Bányászlap” szerkesz­tője, a “Szabadság” és “Ameri­kai Magyar Népszava” munka­társa közvetlen szavakkal üd­vözölte a jubiláló fiókot s a kitüntetett tisztviselőket s arra kérte a magyar bányászokat, hogy gyermekeiket és unokái­kat is állítsák Egyesületünk kebelébe. DOBOS ANDRÁS volt igaz-, gatónk, Columbus, Ohioból jött (el ez ünnepségre, “hazajött” bányásztestvérei közé. Szívből fakadt, szeretettel teljes fel­szólalása mély benyomást kel­tett. TARSOLY SÁNDOR, a meg­szűnt 350. fiók volt ügykezelő­je is üdvözölte az ünnepre gyülteket, majd a detroiti és (clevelandi vendégek bemutatá­sa került sorra. A beszédek közben, három táncszámmal, háromszor lé­pett fel az ottani, gyönyörű magyar ruhába öltözött tánc­csoport amelynek tagjait BUCK ZSIGMOND mesterien tanított be. Táncszámaikat: a magyar szólót, a gólyatáncot és a dobogost—hatalmas taps­vihar kisérte. MARGARET BRESCOACH, HELEN SABÓ, SYLVIA CAMPOY, HELEN COPACH, MARGARET AN­­GALET, MARIE CAMPOY,, SUZANNE VARGA, JACQUE­LINE PEREZ, ISABELLE COMPOY, MARY ELIZABETH PEREZ, a tánccsoport tagjai, igazán megérdemelnek min­den dicséretet. BUCK ZSIG­­MONDOT, aki a csoportot be­tanította, kedves ajándékban részesítette a fiók, amit ő hálás szívvel köszönt meg. VIZZI JÁNOS, a fiók ügy­kezelője mondott köszönetét az ünneplő közönségnek, majd a magyar nemzeti imádság hang­jaival ért véget a műsor. A műsor befejezése után t á n c m u 1 atság következett, VERES. Testvérek zenekarának »muzsikája mellett. Öröm és boldogság volt látni, hogy a még hetven évet meghaladó öregek is milyen fiatalos kedv­vel ropták a csárdást. Nem egy nagyapát láttunk, aki uno­káját táncoltatta . . . Az este folyamán, a logani (magyar rádió műsor keretében, melyet NAGY SÁNDORNÉ ve­zet, szép magyar nótákkal kö­szöntötték az ünnepségre ér­kezett Verhovay tiszviselők mindegyikét. Lapunk utján is hálásan köszönjük ezt a ki­tüntetést és figyelmet. Minden tekintetben szép és .emlékezetes volt a 248. fiók jubileumi ünnepsége. Akik ott voltunk, azok nemcsak egy fe­ledhetetlen nap emlékeivel tér­tünk vissza, — hanem megerő­­isödött hitünk és bizodalmunk az Egyesületünket alapitó bányásztestvéreinkben, akik ma is régi hűséggel és szeretet-, tel ragaszkodnak azokhoz az elvekhez, amelyek az Egyesület tünket megteremtették s min­dig előre vitték, a haladás és fejlődés utján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom