Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1953-09-02 / 9. szám

4-IR OLDAL 1953. szeptember 2. Verhovayak Lapja VfrhovayakJbpja Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n. OFFICE OF PUBLICATION 7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich. PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő __________Editor: COLOMAN REVESZ, Szerkesztő__________ Editor’s Office — Szerkesztőség: <36—442 FOURTH AVENUE PITTSBURGH 19, PA. Telephone: COurt 1-3454 or 1-3455 All articles and changes of address should be sent to ths VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA. MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTO­ZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIA­TION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, _________________PITTSBURGH 19, PA.__________________ SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada .......................................... $1.00 a year Foreign Countries ......................................................... $1.50 a year Entered as Second Class Matter at the Post Office at Detroit. Michigan under the Act of March 3, 1879. AMERIKAI MAGYAR KONGRESSZUS Az Amerikai Magyar Szövet­ség, alapszabálya értelmében 1953. október 6. és 7.-én (kedd és szerda) tartja, meg három­­évenkinti közgyűlését, Wash­ington, D.C.-ben, hazánk fővá­rosában. Erre a minden tekin­tetben nagyjelentőségű kon­vencióra a vezetőség meghívta az AMSZ fenntartó testületéit, az egyházak, egyletek és osz­tályok képviselőit, és az egyé­ni tagokat. Amerikai Magyar Kongresszusnak, mindenképen méltó nevét viseli az idei kon­venció, mert a tanácskozások korszerű jelentősége és a hozandó határozatok fontossá­ga Amerika és a világ magyar­ságának az érzéseit és kívánsá­gait fogja kifejezésre juttatni. A KONGRESSZUSSAL egy­­időben ünnepeljük meg az jamerikai MAGYAR NYELVŰ SAJTÓ százéves jubileumát is. Méltó és kiváló alkalom leszi arra, hogy amerikai magyarsá­gunk az AMERIKAI SZABAD SAJTÓ áldásairól az egész vi­lág előtt bizonyságot szolgál­tasson. A KONGRESSZUS ez évben )az amerikai-magyarság felelő­ségét kivánja hangsúlyozni az AMERIKAI SZABADSÁG vé­delme érdekében. Az előadások, tanácskozások és határozatok tartalma és célja ebben a gon­dolatban összepontosul majd. A Willard Hotel, ahol a KONGRESSZUS fog folyni, az Országos egyletek, egyházak, gyülekezetek, nagybizottságok egyesületek, osztályok, a sajtó lés a rádió delegátusainak lesz a találkozóhelye, mert tudjuk 'jól, hogy erről az ORSZÁG­GYŰLÉSNEK beillő konvenció­ról senkisem fog elmaradni. Ott lesz a kenvención Egye­sületünk hivatalos képviselete, de hisszük, ott lesznek a Ver­hovay fiókok képviselői is, amelyek közül nem egy, fenn­tartó tagja az Amerikai Ma­gyar Szövetségnek. A közelgő Konvencióval kap­csolatban kéréssel fordulunk Egyesületünk minden fiókjá­hoz. Azok, akik tagjai a Szö­vetségnek feltétlenül küldjék el tagsági illetékeiket. Azok a fiókok pedig, melyek eddig nem tartoztak a tagság sorá­ba, mennél előbb mondják ki ezt határozatilag és közöljék ezt az Amerikai Magyar Szö­vetség központi irodájával, 1624 Eye Street, N.W. Wash­­fngton-6- D-C. A KONGRESSZUS alkalmá­val az Egyesült Államok elnö­ke fogadni fogja az Amerikai Magyar Szövetség küldöttsé­gét, hogy személyesen vegye át az amerikai magyarság hálás köszönetét a magyar mene­kültek bevándorlását újra le­hetségessé tevő törvényért, amelyet az Elnök személyes közbenjárása nélkül aligha szavazott volna meg az évi 'törvényhozás. A kihallgatás alkalmával, a kommunizmus jármában szenvedő rab nem­zetek s igy Magyarország fel­szabadítása érdekében is for­mális kérést óhajt majd elő­terjeszteni a küldöttség. Ugyanakkor az amerikai ma­gyar nyelvű sajtó képviselői is ott lesznek, hogy a magyar sajtó száz éves jubileumával kapcsolatban, az irás és szó­lásszabadság korlátlan erejű boldogságáról bizonyságot te­gyenek az egész világ előtt. Történelmi időket élünk. Az amerikai-magyarságnak ritkán adódik alkalma arra, hogy óhaját, kívánságát kifej esésre juttassa illetékes, legfelsőbb helyen. Ezt az alkalmat és kiváló lehetőséget nem szabad elmulasztanunk. Ennek a Kongresszusnak minden tekin­tetben ki kell fejeznie azt, hogy •az Amerikába vándorolt, uj és szabad hazát lelt magyarság EGY ÉS OSZTHATATLAN hű­ségben, áldozatkészségben és a szülőhaza szeretetében! ITT NEM LEHET Nagyon sokszor ezt kapjuk válaszul, amikor a “meddő” fiók­jainknál működő ügykezelőinket megkeressük, hogy miért nem szereznek uj tagot. Némelyik közülök megelégszik pár soros vá­lasszal, egyesek azonban hosszabb levélben Írják meg, hogy az Ő fiókjuknál miért nem lehet uj tagot szerezni. Amikor azután, előbb vagy utóbb szervezőnk felkeresi a fiókot, rendesen ered­ménnyel jár az útja. Szinte érthetetlen előttünk, hogy ennek el­lenére, még mindig hatalmas számmal vannak olyan fiókjaink, ahonnan uj tagot egyáltalán nem kapunk. Pedig gondoljuk csak el, mi lenne Egyesületünkkel, ha minden egyes munkatársunk igy gondolkozna s egy lépést sem tenne uj tagok szerzése érdekében. Tudjuk nagyon jól, hogy vannak helyek, ahol megállt a munka majdnem teljesen s az emberek csak annyit keresnek, hogy a legszükségesebb kiadásaikat tudják előteremteni. De még az ilyen helyeken is, megkéne értetni az emberekkel, hogy az életbiztosítás van annyira fontos, mint a mindennapi kenyér. Mert mi lesz a családdal, ha a családfő hirtelen elhal és ők kenyérkereső nélkül maradnak? Érvekkel, meggyőzéssel tehát még az ilyen helyeken is lehet uj tagokat szerezni, csak erős aka­rat, elhatározás és munka kell ahhoz. Nagyon sok olyan “meddő” fiókunk van azonban, ahol ren­desen megy a munka, az emberek keresnek és igy alkalom és lehetőség van uj tagok szerzésére és ennek ellenére sem kapunk uj tagokat. Mi a magyarázata ennek az áldatlan helyzetnek? Ki­fogást, mentséget a legkönnyebb találni. A valóság pedig az, hogy az illető ügykezelőnk meg sem próbálja, egy lépést sem tesz uj tagok szerzése érdekében. Ügykezelőink át kell, hogy érezzék, hivatásukat, kötelessé­güket s főleg azt, hogy tulajdonképpen missiót teljesítenek. Ter­mészetesen aki azt várja, hogy a “sült galamb a szájába repül­jön” — az nem fog eredményt elérni. Mert bizony olyan eset, hogy a “prospect” beállítson az ügykezelőhöz, hogy neki bizto­sításra van szüksége, “ritka, mint a fehér holló”. Az életbiztosítást nem veszik, azt EL KELL ADNI. Amig tejet, kenyeret, vajat vagy húst VESZ az ember, mert éhes, ad­dig biztosítást csak úgy és csak akkor vesz, ha azt ELADJÁK NEKI. A legnagyobb baj talán ott van, hogy sok ügykezelőnk még az adott lehetőségeket sem használja ki. Hiszen minden fióknál a meglevő tagok kész “prospect” listát jelentenek. Minden tagnak van családja, rokona, ismerőse: minden tag kész arra — ha szép szóval kérjük ezt — hogy az ügykezelőnek segítségére legyen. Persze ennek első feltétele az, hogy a meglevő tagoknak, meg­felelő és pontos kiszolgálást nyújtson az ügykezelő. Mert bizony az a tag, akinek ügyes-bajos dolgát, nem pontosan és csak immel­­ámmal intézi el az ügykezelő, nem lesz hajlandó segítségére lenni. Mint minden üzletben, úgy a biztosításban is nagyon éles a verseny. A sok versenyző között az lesz a nyertes, aki elsősorban önmagát tudja eladni a “prospect”-nek, ha ezt azután megtette semmi nehézsége nem lesz abban, hogy a portékáját is eladja. Nincs olyan város, község vagy telep Amerika területén, ahol ne lennének szép számmal biztosítási társaságok képviselői, egyik város ebben a tekintetben éppen olyan mint a másik. Amig azon­ban az életrevaló, napról-napra rendszeresen és következetesen dolgozó — boldogul, addig az, aki csak immel-ámmal, tessék­­lássék látja el a munkakörét, csak felkopott állal végzi a holna­pot. Hej de sokszor előfordult, hogy az újszülött után kiutaltuk a szülési segélyt, a “babyt” azonban, ügykezelőnk orra előtt már felirta valaki más. Miért? Azért mert megelőzte a mi emberün­ket, azért mert nyitott szemmel járt s igy tudomására jutott, hogy annál a családnál örvendetes eseménynek néznek elébe. De mi nem csak biztosítást árulunk. A biztosításon túl is adunk valamit, amit sehol másütt nem kap meg az ember. Test­­vérsegitő egyesület vagyunk a szó legszorosabb értelmében. S ezt nemcsak hirdetjük, hanem gyakoroljuk is. Ugyan melyik biz­tositó társaság gondoskodik kiöregedett, elhagyott tagjairól? Mi aggmenházban helyezzük el az arra reászoruló testvéreinket. Melyik biztositó társaság ad fiatal arra érdemes tagjainak tanul­mányi segélyt? Számtalan olyan arra érdemes fiatal testvérün­ket segítettünk egyetemi végzettséghez, akik diplomát a Verho­vay segítsége nélkül bajosan tudtak volna szerezni. Sok száz olyan tagtársunk van, akik havidijsegélyt kapva életben tudták tartani biztosításaikat. Sportsegélyekkel fiókjaink társadalmi és sport tevékenységeit mozdítjuk elő. Évről-évre szaporodik a 85 éves kort elért olyan tagjainknak a száma ,akiknek ugyan egész életen át kellene biztosításukért fizetni, mi azonban kifizetett kötvényt adunk kezükbe, ha már harminc éve tagok. A világ (Folytatás az 5-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom