Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1953-09-02 / 9. szám

(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXVI. 1953. szeptember 2. NO. 9. HIVATALOS ÉRTESÍTÉS Igazgatóságunk utasítása értelmében ezennel tudtára adom a Verhovay Segély Egylet minden fiókja vezetőségé­nek, tisztviselőjének és tagjának, hogy IGAZGATÓSÁGUNK RENDES ŐSZI GYŰLÉSÉT 1953. SZEPTEMBER 21-IKI, HÉTFŐI KEZDETTEL tartja meg. Felkérem mindazokat, akik bármiféle hivatalos ügyben az Igazgatósághoz óhajtanak fordulni, ebbeli szándékukat legkésőbb 1953. szeptember 15-ig jelentsék be az egyesület központi titkárának. Ezen határidő után, vagy a gyűlés tartama alatt beje­lentett ügyeket az Igazgatóság nem vehet figyelembe, ha­nem azok tárgyalását a hat hónap múlva összehivandó márciusi gyűlésre halasztja el. BENCZE JÁNOS, központi elnök. Készülődjünk a j’övő évi kuglizómérkőzésre Az idei kuglizóverseny To­­ledoban kitünően sikerült. Ez nem jelenti azonban azt, hogy most már tétlenül üljünk ba­­bérainkon, hanem kell, hogy a szép siker annál nagyobb erő­­feszitésekre buzdítson. Lássunk neki már most a munkának, készüljünk a jövő évi kuglizó­mérkőzésre. A kuglizómérkőzés Országos Végrehajtó Bizottsága évről­­évre igyekszik javítani, uj meg­oldásokat keresni, avult dolgo­kat kiküszöbölni, amint a szükség kívánja. Akármilyen nehéz is kielégíteni mindenkit, mindent el kell követni, hogy minél kevesebb legyen a pa­nasz és minél több az elisme­rés. Ezért sürgős, hogy minél előbb hozzáfogjunk a munká­hoz. Egyelőre még nem tudjuk, hol lesz a jövő évi kuglizómér­kőzés. Ezt a kérdést a szeptem­beri igazgatósági gyűlés van hivatva eldönteni. Az igazga­tóság levonja majd a toledoi mérkőzés tanulságait és azok alapján készíti majd elő a jövő évi mérkőzést. Már most is sok levelet ka­punk kérdezősködéssel tele, hogy hogyan kell kuglizó csa­patot vagy kuglizó ligát meg­alapítani. Nagyon egyszerű az eljárás. Abban a városban, ahol lakunk, bizonyára van olyan kuglizó csoport, amely az American Bowling Cong­­ress-be tartozik. Forduljunk kérdésünkkel ehhez a csoport­hoz. Majdnem minden város­ban, ahol kuglizó pályák van­nak, van ilyen fiók. Minden fióknak van elnöke, titkára,, pénztárnoka és más tisztvise­lői. Ezeknek a feladata, főleg a titkáré, hogy a kuglizó csa­patokat a városban megszer­vezze és a férfi kuglizókat se­gítse a megalakulásban. Ahol négy vagy ennél több csapat van egy városban, ott; lehet ligát alapítani. Ha csak egy csapatról van szó, az A.B.C. fiók titkára vagy más tisztviselője előkészíti a csapat felvételét a legközelebbi fiók­ba. Akármilyen kevesen jelent­kezünk is, az A.B.C. fiók tit­kára mindig készségesen ad felvilágosítást arról, hogyan le­het megnyerni az A.B.C., az American Bowling Congress,’ jóváhagyását. Forduljunk bi­zalommal hozzá. Ha nem tudjuk az A.B.C. fióknak és titkárának nevét, bármely kuglizó helyiségben megtudhatjuk azt. A kuglizók testvéri viszonyban vannak egymással és szívesen adnak mindenféle kérdésben felvilá­gosítást. Vegyük például azt, hogy va­laki egy kuglizó csapatot akar szervezni, Pittsburghban. Leg­jobb, ha érintkezésbe lép akár személyesen, akár telefonon a pittsburghi kuglizók szövetsé­gének titkárával, akinek cime a következő: Mr. R. R. Diliinger, 1729 Chariters Avenue, McKees Rocks, Pa. Diliinger a Verhovay Egye­sület kuglizóinak is, a pitts­burghi kuglizó fióknak is tit-NE LEGYÜNK A BOLDOGULÁS TÍZPARANCSOLATA ! Ne ijedjünk meg a saját ár­nyékunktól ! Amilyen az “Adjon Isten,” olyan a “Fogadj Isten.” Becsüld meg barátaidat. Isten napja egyformán süt boldogra-boldogtalanra. Ne fesd az ördögöt a falra. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. A tél se tarthat örökké. Va­lamikor csak eljön a tavasz. A jókedv ragadós. Ne fukar­kodj vele! Meglátja más szemében a szálkát, a magáéban nem látja ,a gerendát. Akár sírunk, akár nevetünk, egy a fizetés. Minek akkor sírni? Hány embert látunk, aki sa­vanyú arccal járkál közöttünk! Semmi se jó nekik, soha meg nem áll a panasz a szájukon. Egyszer nagyon hideg van, máskor majd megég az ember. Tavasszal kifújja az arcunkat a szél, ősszel a sárat kell ta­posnunk. Egyszér a feje, más­kor a gyomra. Leszólja ba­rátait, ismerőseit. Egyszer azért panaszkodik, mert nem bírja a sok munkát a gyár­ban, máskor meg azért, mert nincs munka. Ha r’ámosoly­­gunk, görbén néz vissza ránk. Ki nem fogy a panaszból, akár jól megy a sora, akár rosszul. Ez még hagyj án. De némely ember leszól mindenkit: “Hogy lehet ilyen nagy orra valaki­nek!” “Milyen bután vigyo­rog ez a szomszéd Jóskája. Be­lőle se lesz prédikációs halott.” “A Gyuri folyton röhög, mint a fakutya, az öreg Marcsa né­kára. Ha nem tudjuk, mit te­gyünk, kérdezzük meg őt és ő örömmel fog mindenkit fel­világosítani. Női kuglizók forduljanak kérdéseikkel a W.I.B.C.-hez (Women’s International Bowl­ing Congress), amely hasonló­an és hasonló udvariassággal működik, mint a férfiaknál az American Bowling Congress (A.B.C.) Mindnyájunknak érdeke, hogy a jövő évi kuglizómérkő­zés minél jobban sikerüljön. Ehhez azonban az szükséges, hogy már most készüljünk jó előre, hogy csapataink a kellő formában vegyenek részt a jövő évi kuglizómérkőzésen. SÖTÉTLÁTÓK! ni félrehúzza a száját, mintha citromba harapott volna.” A sok leszólás után még neki áll följebb. Hogy mindenki csak őt üldözi. Hogy miért nem jön' egy dögvész ( mely elpusztíta­ná ezt a sok embert? Ne cso­dálkozzunk aztán, ha az ilyen embert mindenki messze el kerüli. Hova lennénk, ha mindenki ilyen volna? Érdemes-e bele­fogni akármilyen munkába, ha mindig csak azt hajtogat­ják nekünk, hogy úgyse lesz be­lőle semmi se? Hogy Ameriká­ban ekkora gazdagságot lehe­tett összehozni, csak annak köszönhetjük, hogy az emberek nem álltak tanácstalanul si­ránkozva, hogy mit tegyenek, nem bámészkodtak tétlenül, mint a borjú az uj kapura, ha­nem nekigyürkőztek a munká­nak. Tudták, hogy a jó mun­kán Isten áldása van. Persze könnyebb gáncsos­­kodni, kritizálni és a kákán is lehet csomót keresni. Ha min­denki csak kifogásokkal volna tele, soha semmiféle jó terv nem sikerülne. Ha Washing­ton hangoztatta volna, mikor rosszul állott Amerika ügye, hogy úgyis hiába har'colnak a< hatalmas Anglia ellen, ma nem élnénk a demokrata Ame­rikában. Ha magyar testvé­reink és általában a bevándor­lók azt hajtogatták volna, hogy itt se lesz jobb a soruk, mint az óhazában volt, akkor* nem élne az amerikai munkás jobban, mint akármely mun­kás a világon. Ha a feltalálók elkeseredve félúton abbahagy­ták volna a munkát, hol len­nénk ma? Hol volna a vasút, a gépkocsi, a rádió, a hűtő­szekrény, meg a TV? Magának árt, aki nem hisz a jövőben. Ott áll előtte Isten szép világa és ő úgy jár benne, mintha vak volna. Ott van előtte a boldogulás útja és nem követi. Jó barátai lassan el­hagyják. Senki se szereti a si­ránkozó embert. Derűs arccal többre vihetjük, mint ha foly­ton fancsali az arcunk. Aki dolgozik és soha nem veszti el reményét a jövőben, többre viszi, mint aki a sült galambot várja, hogy a szájá­ba repüljön. Milyen szép, ha valaki évek munkája után felépiti kis otthonát, ahol min­dene megvan, ami felvidíthat­ja öregségét. Boldog, mert jó előre gondoskodott hogy a jövő biztos legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom