Verhovayak Lapja, 1953 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1953-09-02 / 9. szám
(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXVI. 1953. szeptember 2. NO. 9. HIVATALOS ÉRTESÍTÉS Igazgatóságunk utasítása értelmében ezennel tudtára adom a Verhovay Segély Egylet minden fiókja vezetőségének, tisztviselőjének és tagjának, hogy IGAZGATÓSÁGUNK RENDES ŐSZI GYŰLÉSÉT 1953. SZEPTEMBER 21-IKI, HÉTFŐI KEZDETTEL tartja meg. Felkérem mindazokat, akik bármiféle hivatalos ügyben az Igazgatósághoz óhajtanak fordulni, ebbeli szándékukat legkésőbb 1953. szeptember 15-ig jelentsék be az egyesület központi titkárának. Ezen határidő után, vagy a gyűlés tartama alatt bejelentett ügyeket az Igazgatóság nem vehet figyelembe, hanem azok tárgyalását a hat hónap múlva összehivandó márciusi gyűlésre halasztja el. BENCZE JÁNOS, központi elnök. Készülődjünk a j’övő évi kuglizómérkőzésre Az idei kuglizóverseny Toledoban kitünően sikerült. Ez nem jelenti azonban azt, hogy most már tétlenül üljünk babérainkon, hanem kell, hogy a szép siker annál nagyobb erőfeszitésekre buzdítson. Lássunk neki már most a munkának, készüljünk a jövő évi kuglizómérkőzésre. A kuglizómérkőzés Országos Végrehajtó Bizottsága évrőlévre igyekszik javítani, uj megoldásokat keresni, avult dolgokat kiküszöbölni, amint a szükség kívánja. Akármilyen nehéz is kielégíteni mindenkit, mindent el kell követni, hogy minél kevesebb legyen a panasz és minél több az elismerés. Ezért sürgős, hogy minél előbb hozzáfogjunk a munkához. Egyelőre még nem tudjuk, hol lesz a jövő évi kuglizómérkőzés. Ezt a kérdést a szeptemberi igazgatósági gyűlés van hivatva eldönteni. Az igazgatóság levonja majd a toledoi mérkőzés tanulságait és azok alapján készíti majd elő a jövő évi mérkőzést. Már most is sok levelet kapunk kérdezősködéssel tele, hogy hogyan kell kuglizó csapatot vagy kuglizó ligát megalapítani. Nagyon egyszerű az eljárás. Abban a városban, ahol lakunk, bizonyára van olyan kuglizó csoport, amely az American Bowling Congress-be tartozik. Forduljunk kérdésünkkel ehhez a csoporthoz. Majdnem minden városban, ahol kuglizó pályák vannak, van ilyen fiók. Minden fióknak van elnöke, titkára,, pénztárnoka és más tisztviselői. Ezeknek a feladata, főleg a titkáré, hogy a kuglizó csapatokat a városban megszervezze és a férfi kuglizókat segítse a megalakulásban. Ahol négy vagy ennél több csapat van egy városban, ott; lehet ligát alapítani. Ha csak egy csapatról van szó, az A.B.C. fiók titkára vagy más tisztviselője előkészíti a csapat felvételét a legközelebbi fiókba. Akármilyen kevesen jelentkezünk is, az A.B.C. fiók titkára mindig készségesen ad felvilágosítást arról, hogyan lehet megnyerni az A.B.C., az American Bowling Congress,’ jóváhagyását. Forduljunk bizalommal hozzá. Ha nem tudjuk az A.B.C. fióknak és titkárának nevét, bármely kuglizó helyiségben megtudhatjuk azt. A kuglizók testvéri viszonyban vannak egymással és szívesen adnak mindenféle kérdésben felvilágosítást. Vegyük például azt, hogy valaki egy kuglizó csapatot akar szervezni, Pittsburghban. Legjobb, ha érintkezésbe lép akár személyesen, akár telefonon a pittsburghi kuglizók szövetségének titkárával, akinek cime a következő: Mr. R. R. Diliinger, 1729 Chariters Avenue, McKees Rocks, Pa. Diliinger a Verhovay Egyesület kuglizóinak is, a pittsburghi kuglizó fióknak is tit-NE LEGYÜNK A BOLDOGULÁS TÍZPARANCSOLATA ! Ne ijedjünk meg a saját árnyékunktól ! Amilyen az “Adjon Isten,” olyan a “Fogadj Isten.” Becsüld meg barátaidat. Isten napja egyformán süt boldogra-boldogtalanra. Ne fesd az ördögöt a falra. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. A tél se tarthat örökké. Valamikor csak eljön a tavasz. A jókedv ragadós. Ne fukarkodj vele! Meglátja más szemében a szálkát, a magáéban nem látja ,a gerendát. Akár sírunk, akár nevetünk, egy a fizetés. Minek akkor sírni? Hány embert látunk, aki savanyú arccal járkál közöttünk! Semmi se jó nekik, soha meg nem áll a panasz a szájukon. Egyszer nagyon hideg van, máskor majd megég az ember. Tavasszal kifújja az arcunkat a szél, ősszel a sárat kell taposnunk. Egyszér a feje, máskor a gyomra. Leszólja barátait, ismerőseit. Egyszer azért panaszkodik, mert nem bírja a sok munkát a gyárban, máskor meg azért, mert nincs munka. Ha r’ámosolygunk, görbén néz vissza ránk. Ki nem fogy a panaszból, akár jól megy a sora, akár rosszul. Ez még hagyj án. De némely ember leszól mindenkit: “Hogy lehet ilyen nagy orra valakinek!” “Milyen bután vigyorog ez a szomszéd Jóskája. Belőle se lesz prédikációs halott.” “A Gyuri folyton röhög, mint a fakutya, az öreg Marcsa nékára. Ha nem tudjuk, mit tegyünk, kérdezzük meg őt és ő örömmel fog mindenkit felvilágosítani. Női kuglizók forduljanak kérdéseikkel a W.I.B.C.-hez (Women’s International Bowling Congress), amely hasonlóan és hasonló udvariassággal működik, mint a férfiaknál az American Bowling Congress (A.B.C.) Mindnyájunknak érdeke, hogy a jövő évi kuglizómérkőzés minél jobban sikerüljön. Ehhez azonban az szükséges, hogy már most készüljünk jó előre, hogy csapataink a kellő formában vegyenek részt a jövő évi kuglizómérkőzésen. SÖTÉTLÁTÓK! ni félrehúzza a száját, mintha citromba harapott volna.” A sok leszólás után még neki áll följebb. Hogy mindenki csak őt üldözi. Hogy miért nem jön' egy dögvész ( mely elpusztítaná ezt a sok embert? Ne csodálkozzunk aztán, ha az ilyen embert mindenki messze el kerüli. Hova lennénk, ha mindenki ilyen volna? Érdemes-e belefogni akármilyen munkába, ha mindig csak azt hajtogatják nekünk, hogy úgyse lesz belőle semmi se? Hogy Amerikában ekkora gazdagságot lehetett összehozni, csak annak köszönhetjük, hogy az emberek nem álltak tanácstalanul siránkozva, hogy mit tegyenek, nem bámészkodtak tétlenül, mint a borjú az uj kapura, hanem nekigyürkőztek a munkának. Tudták, hogy a jó munkán Isten áldása van. Persze könnyebb gáncsoskodni, kritizálni és a kákán is lehet csomót keresni. Ha mindenki csak kifogásokkal volna tele, soha semmiféle jó terv nem sikerülne. Ha Washington hangoztatta volna, mikor rosszul állott Amerika ügye, hogy úgyis hiába har'colnak a< hatalmas Anglia ellen, ma nem élnénk a demokrata Amerikában. Ha magyar testvéreink és általában a bevándorlók azt hajtogatták volna, hogy itt se lesz jobb a soruk, mint az óhazában volt, akkor* nem élne az amerikai munkás jobban, mint akármely munkás a világon. Ha a feltalálók elkeseredve félúton abbahagyták volna a munkát, hol lennénk ma? Hol volna a vasút, a gépkocsi, a rádió, a hűtőszekrény, meg a TV? Magának árt, aki nem hisz a jövőben. Ott áll előtte Isten szép világa és ő úgy jár benne, mintha vak volna. Ott van előtte a boldogulás útja és nem követi. Jó barátai lassan elhagyják. Senki se szereti a siránkozó embert. Derűs arccal többre vihetjük, mint ha folyton fancsali az arcunk. Aki dolgozik és soha nem veszti el reményét a jövőben, többre viszi, mint aki a sült galambot várja, hogy a szájába repüljön. Milyen szép, ha valaki évek munkája után felépiti kis otthonát, ahol mindene megvan, ami felvidíthatja öregségét. Boldog, mert jó előre gondoskodott hogy a jövő biztos legyen.
