Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1952-10-01 / 10. szám

4-IK OLDAL

1952. október 1.

Verhovayak Lapja

Journal of the Verhovay Fraternal Insurance Ass’n.

OFFICE OF PUBLICATION

7907 West Jefferson Ave. Detroit 17, Mich.

PUBLISHED MONTHLY BY THE Verhovay Fraternal Insurance Association

Managing Editor: JOHN BENCZE, Főszerkesztő Editor: C0L0MAN REVESZ, Szerkesztő

Editor’s Office — Szerkesztőség:

456—142 FOURTH AVENUE 'PITTSBURGH 19, PA.

Telephone: COurt 1-5454 or 1-3455

All articles and changes of address should be sent to the VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436-442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA.

MINDEN A LAPOT ÉRDEKLŐ KÖZLEMÉNY ÉS CÍMVÁLTOZÁS A VERHOVAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION CÍMÉRE KÜLDENDŐ: 436—442 FOURTH AVENUE, PITTSBURGH 19, PA.

SUBSCRIPTION RATES:

United States and Canada ..................................

Foreign Countries ................................................

___ $í/00 a year

...... $1.50 a year

Entered »■ Second Class Matter at the Post Office at Detroit, Michigan under the Act of March 8, 1879.

Mindnyájan szavazzunk!

Öreg amerikásaink sokat láttak. Még emlékszik az öreg; amerikás. amikor a lovát behajtották a községházára, mert s. tilosba tévedt. Addig nem adták vissza neki, ameddig nem űzette le a bírságot. Hiába védekezett azzal, hogy a pajtásának a lova is a' tilosba tévedt és mégsem fizetett semmit, a falusi biró a szemébe mondta: “Nem ám, öcsém, mert annak a lova kormánypárti ló. Az a kevés fü, amit leharapdált, nem sokat számit ...” Aztán arra is emlékszik öreg amerikásunk, hogy mikor' angyalbőrbe öltözött-, a káplár büdös parasztnak szidta össze, inert a sváb “Zapfenstreich”-et “capistráng”-nak mondta ki, a “Wachtparade”-t pedig “vakparádé”-nek és mert a Lichtenstein tábornokot “Lik Istán”-nak csúfolta, ha nem akarta, hogy beletörjön a nyelve. A mi emberünk várta a jobb időket, amikor majd bejön az általános, titkos szavazati jog és nem osztrákok1 talpát nyaló kormányok jönnek, de az bizony sokáig késett. Sok fiatal társa aközben mondogatta: “Hogy én osztrák katonának menjek valahova Galíciába, hogy cseh tisztek németül szidjanak össze és hogy a nyelvem beletörjön a német beszédbe, hogy kemény prófuntot egyek, hogy a németeknek kaparjam ki a gesztenyét a tüzből? Azt már nem! Megyek Amerikába. Itthon csak 'taz uraknak jó, a szegény embert semmibe se veszik.”

Azután jött a tengeri ut. Eleinte szidta, hogy a tenger unalmas és sima, mint az Alföld. De mikor jött a vihar és jöttek a, nagy hullámhegyek, megbánta amit mondott. Amerikában eleinte sehogy se ízlett az étel. Más volt az mégis, amit az édesanyja ott a Tisza melett főzött. Lassan azért megszerette az amerikai demokráciát. A magyar munkás ügyeskezü. és szorgalmas, amilyen ritka más nemzetek közt és igy hamar talált magának munkát a bányákban vagy a gyárakban és megélhetést a; családjának, ha jól sütni-főzni tudó tűzről pattant magyar lányt vett el feleségül. Évek nehéz munkája után fölépítette csinos szép otthonát, ellátta kényelemmel a családját, kitanititatta a gyermekeit. Most aztán nem cserélne ő a kiskirállyal sem Európában, most ő ur a saját birodalmában.

Az évek hosszú során lehiggadt magyar amerikásunk most is láthat valami újat és okulhat belőle. Látja, hogyan jönnek (egymásután a megtépett, földönfutó magyarok, akik menekülnek hazájukból a mindent eltipró szovjet elől. Otthon maradt! szeretteik és pajtásaik újból és újból könyörögnek egy kis segélyért és nincs szive, hogy nemet mondjon nekik.

Ha a hármat összehasonlítja a józan amerikás, látja, hogy melyik rendszer az, ami neki megelégedést és jólétet hozott. Látja, hogy az amerikai demokrácia—ha vannak is hibái—a! legtöbb embernek, a kis embereknek is, a legjobb életet tudja, ^biztosítani. Az egyedüli, ahol nem a kevesek vezetnek és a nép dolgozik, hanem ahol mindenki szabadon megmondhatja, ami & szivén fekszik és olyan kormányt választhat, amelyet a leg-, kívánatosabbnak hisz.

Mi is voltaképen az a demokrácia? Magyar szóval az a nép /uralmát jelenti. Azt jelenti, hogy a kormányt nem azért választják, hogy parancsolgasson és elnyomja a polgárokat. Mindenben a nép akarata teljesedik, a nép szabad és elégedett. Csak az a nép tudta jól vezetni sorsát, amelyik törődik az állam kormányzatával, amelyik megmondja mit akar és mit kell a kormánynak teljesítenie.

A kormány feladata nem egyszerű. A köztársaság elnökének bizony fő a feje. A kérdéseknek olyan tömege kerül eléje, ahol ,a döntést nem lehet sokáig halogatni. De a kormány vak sötétben dolgozik, ha nem tudja, mit akar a nép. Meg kell mondani édesanyánknak is, hogy mi fáj, ha azt akarjuk, hogy segítsen. Mire való az a sok adó? Hova megy az? Szükséges-e az a sok kiadás? Segitsük-e a lerongyolódott európai népeket, hogy ne hulljanak erőtlenül a szovjet kezébe és ne lengjen az óceán másik oldalán a vörös sarlós-kalapácsos lobogó? Hova megy az a tengersok pénz az adókból? Hogyan kezelik az adópénzeket? Hova viszik fiainkat katonának? Gondoskodnak-e róluk, hogy ne legyen semmiben szükségük? Mi legyen a munkában elöregedett ember sorsa? Van-e biztosítva öreg korára? Miért drágulnak az élelmiszerek és a szükségleti cikkek, ruhák, szerszámok, .bútorok? Kellenek-e magasabb bérek a növekvő drágaságban? Hogy lehet az, hogy a szerencsejátékos üzérek kifoszthatják az embereket és nem fogdossák össze őket? Mi lesz, ha megbetegszik valaki a családból? Ha meg nem mondjuk a kormánynak, hogy mit akarunk vagy ha nem mondjuk meg, hogy más kormányt akarunk, senki se segíthet rajtunk. Minden négy évben minden polgár megmondhatja, hogy melyik pártból akar kormányt. Ép azért furcsa volna, hogy Magyarországon szidtuk a kormányt, mert a szegény embernek nem volt beleszólása az ügyekbe, mikor még nem volt otthon általános titkos szavazati jog, most meg mikor beleszólhatunk, nem nyitjuk föl a szánkat.

Aki birja, marja. Ha a választók nagy része nem szavaz, akkor megtörténhetik, hogy csak pár millió ember választja meg az uj kormányt. De hova jutunk akkor? Az a pár millió ember, aki szavazott, méltán mondhatja: “Ha a nép nem mondja meg, mit) akar, ha- nem tud vezetni, majd vezetünk mi.” Akkor aztäh miben különbözik ez a vezetés a szovjettől? “Ha a nép bolond— mondhatja akkor az uralomra jutott kisebbség—és hagyta, hogy mi jussunk uralomra, viselje a következményeket. Aki nem tudott beszélni, amikor annak ideje volt, most huza az igát. Ha akkor nem beszélt, most fogja be a száját és hódoljon annak a kisebbségnek, amely tudta mit akar.

Bizzunk abban, hogy a józan magyar amerikás fontolóra} veszi, melyik rendszer jobb neki. Meghallgatja mindakét párt) .szónokait és vezetőit az uj távolbalátón, meghallgatja, mit akarnak. Az okos polgár nem ugrik be apró Ígérgetéseknek, hanem szaván fogja a jelölteket. Csakis igy teljesedhet a dolgozó nép akarata. Semmiféle politikus nem met a nép akaratával szembeszállni. De ha a népnek nincs akarata, ükkor, megérett az elnyomásra, akkor ne panaszkodjék, ha eléri a sorsa.

Az önérzetes ember, a büszke magyar amerikás rácsap a« öklével az asztalra, hogy csak úgy csörögnek rajta a poharak lés azt mondja: “De ezt már mégse hagyhatom szó nélkül. Ér az én szavam annyit, mint akárki másé. Aki meghunyászkodik, annak nincs becsülete. Aki nem beszél, annak hátra kötik a sarkát, ha maflán hallgat.” A gyávaság, a meghunyászkodas nem magyar vonás. Mondjuk meg amit gondolunk. Adjuk szavazatunkat arra a jelöltre, aki a mi parancsunknak engedelmeskedik, a mi akaratunkat teljesiti.

VERHOVAY TAGTÁRSAK! FIGYELEM!

A központi hivatal felkéri az összes tagokat, akik netalán lakást változtattak volna, hogy uj cimüket küldjék be fiókjuk ügykezelőjének bejegyzés végett, hogy a Verhovayak Lapja és a Verhovay Journal szétküldése semmi akadályt ne szenvedjen.

A Verhovayak Lapja és a Verhovay Journal a legújabb adatok, ialapján akarja összeállítani az összes tagok névsorát és cimét, hogy a régi névsort ki lehessen javítani.

Felkérjük tagjainkat arra is, hogy takarékossági szempontból — a takarékosság nagyon fontos az Egyesületben — vagy csak az angol vagy csak a magyar lapot rendeljék meg és mindakettőt csak abban az esetben járassák, ha a család némely tagja az angol, más tagja a magyar lapot olvassa. Ha előfizetőink több lapot kapnak, mint amennyire feltétlenül szükségük van, szíveskedjenek azt fiókjuk ügykezelőjének tudomására hozni, hogy a központ a felesleges példányok küldését beszüntethesse. Ha valamelyik előfizetőnk a kétnyelvű kiadás egyikét sem kapja, azt is jelentse be fiókja ügykezelőjének.

A Verhovayak Lapja és a Verhovay Journal az Önök lapjai/ és tagtársainknak joguk van vagy mindakettőt vagy csak az egyiket járatni. Mi csak arra kérjük tagtársainkat, hogy a felesleges kiadás járatását szüntessék be.

Az Önök támogatása most is, a jövőben is megkönnyíti azt, hogy a tagok névsorát pontosan vezethessük, a jelen viszonyokkal egybehangzóan. Segítségükkel megkönnyitik, hogy hivatalos lapunk kiadásában és szétküldésében többet takaríthassunk meg.