Verhovayak Lapja, 1952 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-02 / 1. szám

« (VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXV. 1952. JANUÁR 2. 61 A vagyongyűjtésnek ma csak egy módja maradt Van egy csodálatos terület, melyen minden dollár hároinszorQs szolgálatot teljesít. Valamikor úgy volt, hogy amikor az emberek valamit el akartak érni, takarékoskodtak. Ha uj ruhát akartak venni, fél­retették a garasokat, míg össze nem gyűjtötték az árát. Azok a szülők, akik gyermekeikkel magasabb iskolát kivántak végeztet­ni, sok mindenről lemondtak, fogukhoz verték a garast, hogy öcszegyüjtsék az egyetemi iskoláztatáshoz szükséges dollárokat. Háztulajdonossá csak az válhatott, aki takarékoskodott. Az az ember, aki minden keresetét mindég elköltötte, üres kézzel állt amikor eljött az öregség ideje. Ha az apa már nem tudott to­vább dolgozni, őt is meg a feleségét a gyermekeiknek kellett magukhoz venni és eltartani, hacsak nem sikerült eleget gyüj­­teniök öregkorukra. Akinek nem volt megtakarított pénze, az mindjárt bajban vor. mihelyst valami előre nem látott nehézséggel állt szem­be::“,. Betegség, munkanélküliség, rossz munkaviszonyok keserű nélkülözést jelentettek azok számára, akiknek ilyenkor nem volt mihez nyulniok. S ép ezért a takarékosságot a legfontosabb erények egyi­kének tartották az emberek. Jellemesnek csak a takarékos em­bert. tekintették és a bölcs szülők mindenkor azon voltak, hogy gyermekeiket rászoktassák a takarékosságra. Az ember értékét azon mérték fel, hogy mennyi félretett pénze van s nagy jövőt annak a fiatalembernek jósoltak, akinek volt megtakarított pénze. Persze igen sok takarékos ember meghalt mielőtt eleget tu­dott volna félretenni ahhoz, hogy árván maradó családjának le­gyen betevő falatja s az, hogy megvolt benne a jószándék, nem igen vigasztalta meg éhező gyermekeit. Sokan voltak olyanok is, akiknek egy élet nélkülözése árán sikerült ugyan vagyont gyüjteniök, de előreláthatatlan körülmények következtében a gyűjtött vagyon megsemmisült, mielőtt élvezni kezdték volna. Ha azt nézzük, hogy milyen sokan jártak igy, megnövekedett tiszte­lettel gondolunk az idősebb nemzedék igen sok tagjára, akinek mégis sikerült annyi pénzt félretenni, hogy gyermekeit iskoláz­tathatta, házat vett, vagyont gyűjtött, melyet aztán halála után hálás gyermekeire hagyhatott. Csodálattal kell gondolnunk erre a régi, idős nemzedékre, mely leirhatatlan akaraterővel és kitartással követte kitűzött célját és lemondott mindarról a luxusról és kényelemről, amit a mai nemzedék magától érte­tődőnek tart, csak azért, hogy ne haljon meg egy cent nélkül, csak azért, hogy hagyhasson valamit szeretteire. Azt mondják az öregek, hogy a mai nemzedék egészen más, mert bár a maiak sokkal többet keresnek, mint amennyit ők va­laha. is kerestek, mégis sokkal kevesebbük van, sokkal kevesebb­re viszik. VÁLTOZTAK AZ IDŐK Csakhogy az emberek azért változtak, mert az idők változtak. Nagyapáink ideje óta nagyot változott a világ. Akár elismer­jük, akár nem, a helyzet az, hogy az általában magasabb élet­­standard többé-kevésbbé rákényszeríti a mai társadalom tagját arra, hogy költségesebb életet éljen. S itt nem gondolunk Ca­dillac autókra, televíziós készülékekre, nyest bundákra, hanem az egyszerű megélhetés számtalan tényezőjére, mellyel nagy­apáink idejében nem kellett számolni. Nagyanyánk például nem vett 23-25 centért egy kvart törvé­nyes előírások szerint pasztörizált és üvegezett tejet. Vagy maga fejte meg a tehenet, vagy a bejáró farmertől vette a tejet anélkül, hogy tehenének kedves egészsége után érdeklődött vol- | na. Aztán törvényes előírások szerint kezelt és vágott húst sem , sokszor vett a hentestől. Disznóöléskor hónapokra elegendő kol­bászt, sonkát, zsírt és szalonnát vitt az éléstárába s ritka eset volt az, amikor hentestől vett valami húsfélét. Manapság törvényes rendelkezések írják elő a tej, a hús, a liszt, a kenyér, a vaj és számtalan más élelmiszer előállításának, NO 1. TALÁLKOZUNK COLUMBUSBAN A MÁJUSI KUGLIVERSENYEN Bemutatjuk olvasóinknak az 1952 május 30.-31.-ikén lefoly­tatandó 9,-ik Országos Verhovav Kuglizó Mérkőzés alkalmából I megtartandó nagy amerikai magyar és Verhovav találkozó szín­helyét, Ohio állam pompás fővárosát, Columbust, — a barátsá- I gos várost. Ide készülnek az ország minden részéből a Verhovav fiókok keretében működő kuglizó csapatok, melyek már eddig i beérkezett értesüléseink szerint minden eddigi rekordot felülmúló számban számítanak résztvenni a mérkőzésen, annyira megtet­­: szett nekik az, hogy a Mérkőzés Országos Bizottsága Columbust választotta ki a nagy mérkőzés szinhelyéül. De nemcsak a kugli­­zók készülnek ide, hanem a kuglizásban részt nem vevő Verhovav testvérek százai is, mert tudják, hogy az ország minden részéből egybegyült régi harcosokkal, kedves barátokkal itt találkozhat­nak. Szinte ellenállhatatlan erővel vonzza őket nemcsak a baráti találkozás vágya, hanem az ifjúság iránti érdeklődés, a kuglizó mérkőzés keretében ifjúnak, öregnek egyaránt kínálkozó szórako­zás, a pompás táncmulatságok, s az a mindenkire ráragadó álta­lános jókedv, mely a Verhovay mérkőzések egyik jellegzetessége. Igazi vakáció lesz ez, melynek emlékét minden résztvevő sokáig a szivében fogja hordozni. Sőt ezúttal abban is reménykedünk, hogy ez a nagy találkozó túl fog nőni még Verhovay tagság körének széles határán is. s el fognak jönni közénk amerikai magyar életünk vezető egyé­niségei s az egyház-egylet-sajtó magyar háromságának hűséges munkatársai is, hogy az ő szivük is együtt melegedjen a mienkkel az országos Verhovay ifjúság lelkesedésének füzénél... A fenti képen Columbus belvárosát látjuk a Scioto folyó ka- i nyai'gó partjánál. A kép közepén büszkén emelkedő torony a I Deshler-Wallick szálló főépülete, ahol a mérkőzés résztvevői és vendégei fognak szállásra találni. Előtte vonul el a folyón 1 átvezető hidig Broad Street, Columbus főutcája. Ez viszi át a városon a 40-es és 16-os számú U. S. országutak forgalmát. A mérkőzés sok résztvevője ezen az utón fog megérkezni a szállo­da elé. Az előterében, a liget közepében áll Ohio Capitolja, az ál­lami törvényhozás pompás palotája. Columbus rendkívül derűs szépségét polgárságának végtele­nül barátságos vendégszeretete tükrözi vissza. S e vendégszeretet gyakorlásában elől jár columbusi 129.-ik fiókunk, mely a nagy magyar találkozón a házigazda szerepét játsza. Találkozunk Columbusban május 30-31.-ikén! kezelésének és terjesztésének módját s ez mind pénzbe kerül, amit a fogyasztónak kell megfizetni. Aztán, amikor nagyanyáink idejében gólya jött a házhoz, el­hívták a bábaasszonyt s megvolt a gyerek. Ma a fiatal anyának szülés előtt, szülés után orvosi gondozás alatt kell állnia, s mikor (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom