Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-04 / 4. szám
VOL. XXXIV. 1951. ÁPRILIS 4. 51 NO. 4 (VERHOVAY JOURNAL) i A “TESTVERI ALAP” KIZARJA-E A JÓZAN ÜZLETI MÓDSZEREKET? — A FIÓK NEM LEHET NAGYOBB MINT AZ EGYESÜLET — Egyesületünk tagjainak óriási többsége — mely azokból áll, akik NEM járnak gyűlésekre — ha olvasói a lapunk 4-ik oldalán “A Verhovay Élet Fontos Kérdései” cim alatt havonta megjelenő cikkeknek, valamint a szervezési problémáinkat taglaló írásoknak, bizonyára kérdezgetik magukban, hogy ugyan milyen “vihar a vizespohárban” az, mely mostanában hánytorgatja Egyesületünk hajóját. E cikkekből tudják meg ugyanis e Verhovay tagtársaink azt, hogy Egyesületünk tisztviselői és igazgatói ellen az utóbbi időkben oly súlyos vádak hangzottak el, miszerint a tagságot igyekszenek hagyományos és alapszabályszerü jogaiktól megfosztani, meg hogy diktátori hatalomra törekszenek, hogy Egyesületünk törvényeit semmibe veszik és általában könnyelműen irányítják az Egyesület hajóját. Mindez persze igen alkalmas arra, hogy nyugtalanítsa az átlagos Verhovay tagot, aki főként azért lépett be az Egyesületbe, hogy minden tekintetben megbízható, szilárd és az élet minden eshetőségére szóló biztosítási védelmet kapjon s ugyanakkor részese lehessen azoknak a biztosításon felüli fraternális kedvezményeknek és előnyöknek, melyek a kereskedelmi biztosítóknál nem állnának rendelkezésére. A TAGOK JOGAI A vádakat hallva, az átlagos Verhovay tag elméjében felmerülhet ez a kérdés: “Mit akarnak ezek a pittsburghi központban? Talán csökkenteni akarják biztosításunkat és veszélyeztetni akarják a Verhovay Segély Egyletbe befektetett pénzünket?” s Kedves Tagtársunk, ha ez a kérdés az ön emlőjében is felmerült, nyugodjon meg, mert e kérdésre a felelet egy határozott NEM! Az Egyesület tisztviselőinek és igazgatóinak eltökélt szándéka még jobban megszilárdítani a tagság biztosítását és minden veszély ellen biztosítani a-tagságnak az Egyesületünkbe fektetett pénzét. “Hát akkor miről van szó?” — kérdezheti az átlagos Verhovay tag — talán csak nem akarják korlátozni azt a kiszolgálást, melyhez jogunk van? Ugyanis ha ezt akarják, verjék ki a fejükből ezt a gondolatot, mert a kiszolgálás ellen már igy is elég sok a kifogás és ha még ebből is el akarnak venni, akkor már is kilépek!” Kedves Tagtársunk, ha ez a kérdés merült fel az ön gondolataiban, legyen megnyugodva, hogy ép az ellenkezője az igaz. Az Egyesület tisztviselőinek és igazgatóinak eltökélt szándéka javítani és kiterjeszteni, nem pedig lecsökkenteni azt a kiszolgálást, melyhez önnek joga van. “Hát ez igazán furcsa,” — mondhatja az átlagos Verhovay tag — “vagy talán a biztosításon felüli fraternális kedvezményeket akarják megvonni tőlünk?” Szó sincs róla, kedves Tagtársunk. Legyen megnyugodva affelől, hogy Egyesületünk tisztviselőinek és igazgatóinak eltökélt szándéka kiterjeszteni és megnövelni azokat a testvérsegitő kedvezményeket és jótéteményeket, melyekkel tagjait szükség esetén segítheti. “No, akkor végkép nem értem,” — jelentheti ki végül az átlagos Verhovay tag, — mert ami engem illet, szilárd biztosítás, ió befektetés, lelkiismeretes kiszolgálás és a fraternális előnyök azok a dolgok, melyek egyedül érdekelnek! Ugyan miféle egyéb jogtól akarnak megfosztani?” RÉSZVÉTEL A FIÓKÉLETBEN? Hát bizony nehéz is ezt megérteni az átlagos Verhovay tagnak, aki ő tudja mily okokból — melyekhez tökéletes joga van ragaszkodni — nem vesz részt a fiók gyűléseken, bár jó volna ha résztvenne, mert a gyűlésen tudhatná meg hogy miről is van szó. De legyünk őszinték: az utóbbi évek hosszú során át felvett átlagos Verhovay tagot nem azzal a kikötéssel vettük fel, hogy fiókgyüiésekre kell járnia, ha azt akarja. hogy Verhovay biztosítása legyen. Nagyon kevés fiók folytat oly eleven és vonzó társadalmi életet, hogy az magában véve rávegyen valakit is arra, hogy “belépjen az egyletbe.” A legtöbb esétben a Verhovay Segély Egylet egyetlen vonzóereje a szilárd biztosítás és a fraternális külön kedvezmények. Manapság — s ez már jó ideje igy van — ha egy ügykezelő vagy szervező azzal kínálná a Verhovay biztosítást egy tagjelöltnek, hogy gyűlésekre kell eljárnia, társadalmi ;ténykedésekben kell résztvennie, az illető a legtöbb esetben azonnal elutasítaná a közeledést ezt mondván: “Minek keveredjek én bele mindebbe, ha akárhol kapha tok jó biztosítást minden ilyen kikötés nélkül?” S nagyon is elfogadható okból a Verhovay tagsággal járó biztosítást már évek hosszú sora óta azzal a megegyezéssel kínálják ügykezelőink és szervezőink az uj tagoknak, hogy bár örömmel veszik, ha' a fiókéletben résztvesznek, de ez nem kötelező, hanem kinek-kinek tetszésére van bízva. A fiókok vezetőinek és tisztviselőinek a dolga, hogy a gyűléseket és társadalmi összejöveteleket elég érdekessé és vonzóvá tegyék és ha ezt elmulasztják, akkor az bizony nem a gyűlésről elmaradó tag hibája. Mint rendes fizető tagnak akkor is törvényes és tagadhatatlan joga van mindazokra a szolgálatokra és fraternális kedvezményekre, melyeket az Egyesület biztosit tagjainak. A báj csak az, hogy a gyűléseden részt nem vevő tagok — és ezek vannak túlnyomó többségben ■— nem tudják, hogy tulajdonképen mit is főznek azokon a hivatalos fiókgyüléseken, melyeken kivétel nélkül minden esetben a tagság elenyésző kisebbsége a fiók össztagsága “nevében” nyilatkozik és határoz, még oly dolgokban is, melyek nemcsak a gyűléseken résztvevő kissebbséget, hanem az össztagságot is érintik. Mert ha ezek a teljes jogú. de a fiókéletben részt nem vevő tagtársaink egyszer kivételt tennének s megjelennének a gyűlésen, ugyancsak nagy megrökönyödéssel hallanák, hogy a nevükben mily indítványok és javaslatok hangzanak el és sok esetben bizony felháborodottan tiltakoznának oly javaslatok ellen, melyek elfogadása káros volna az ő igazi érdekeikre. TANULSÁGOS VOLNA Bizony tanulságos volna, ha ezek a tagtársaink kivételesen elmennének a gyűlésre, mert itt tudnák meg azt, hogy az Igazgatóság és központi tisztikar által elkövetett állítólagos jogfosztási kísérlet abban a most már a konvenció elé kerülő javaslatban rejlik, miszerint az alapszabályok odamódosittassanak, hogy a jövőben az ügykezelőket a Központi Hivatal válassza, képezze és nevezze ki s ne a fiókgyülés válassza meg őket. S csodálkozva hallanák a legtöbb ily álláspontra helyezkedő fiókgyülésen elhangzó azon ellenjavaslatot, mely szerint a Központi Hivatal kiválaszthat, kiképezhet és kinevezhet annyi “szervezőt,” amenynyit csak akar, de az ügykezelő választása továbbra is maradjon meg a fiókgyülés hatáskörében. MUNKAMEGOSZTÁS Az ellenjavaslat mögött rejlő elgondolás az, hogy a fiókgyülés által választott ügykezelő szedje be a havidijakat, intézze a betegsegély és haláleseti segély igényléseket és egyéb tagsági ügyeket és azért kapja meg a megszabott kommissiót, viszont a tagszerzés kötelezettsége alól legyen felmentve, hanem az legyen a Központi hivatal által kinevezett “szervező” dolga, akinek kötelessége fiókról fiókra járva betölteni minden ügykezelő kvótáját. Ez méltányos munkamegosztásnak látszik, de nem kell hozzá biztosítási szakértelem, hogy az ember felfedezze ennek az elgondolásnak lehetetlen voltát. Hiszen Egyesületünk évek hoszszu során át kísérletezett ezzel a módszerrel, mely végül is alaposan visszafele sült el. Nem is lett volna szükséges oly sokáig (Folytatás a 2-ik oldalon) T
