Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-07 / 3. szám
(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXIV. 1951. MÁRCIUS 7. <4^* 5J NO. 3 A DETROITI 36-IK FIÓK 45 ÉVES JUBILEUMÁRA KÉSZÜL — Lukács István kerületi szervező negyedszázados szolgálati jubileumát is megünnepli a fiók az április 22-ikén megtartandó bankett alkalmával. — Nagyszabású, táncmulatsággal egybekötött diszbankett keretében fogja megünnepelni Egyesületünk legnagyobb fiókja, a detroiti 36-ik fiók, fennállásának 45 éves jubileumát április 22- ikén, vasárnap. Az állandóan fejlődő fiók tagsága e fényes 'alkalommal fogja kifejezni elismerését Lukács István kerületi szervező iránt, aki ez időben tölti be negyedszázados jubileumát a Verhovay Segély Egylet szolgálatában. Kiterjeszti a fiók az elismerését Marczis Józsefre is, aki 35 éve szolgálja a fiókot mint annak tisztviselője. A bankettre a beléptidij $1.75 és csak a táncra, 75 cent. Szerényen szabta meg a fiók a jegyek árát, hogy minél több tagtársunk és jóakarónk résztvehessen ezen az emlékezetesnek Ígérkező ünnepségen. „ A nagy fiók jubileuma iránti érdeklődést fokozza az a tény, hogy két vezető tisztviselőjének elismerésével kapcsolódik^ egybe. A becsületes munka elismerése a legszebb jutalom, mely uj teljesítményekre lelkesíti a hűséges egyletápitő munkást. Hisszük és reméljük, hogy e nagy jubileumi ünnepségen nemcsak a 36-ik fiók tagsága, hanem a testvérfiókok tagjai és a detroiti összmagyarság is szép számmal vesznek részt. 65 Éves Múltúnk Kötelez A Jövendőt Építő Munkára — Aíunkával, tettekkel, teljesítményekkel, nem pedig szavakkal, beszédekkel ünnepeljük meg Egyesületünk fennállásának 65-ik évfordulóját. — 1951. február 21-ikén, csendesen, szerényen, minden nagyobb ünneplés nélkül, átsiklottunk EgyesAletünk megalapításának 65- ík évfordulóján Nem azért siklottunk át rajta csendesen, mintha nem volnánk büszkék Egyesületünk múltjára, jelen szilárdságára, jövőjének Ígéretes voltára. Hiszen mindezekre csak büszkeséggel, hálával és bizakodással tekinthet a Verhovay Segély Egylet minden tagja és munkása. A DIADALMAS MÚLT Büszkén tekinthetünk vissza arra a múltra, melynek gyökerei az egyletalapitó 13 hazletoni magyar bányász szivébe nyúlnak. Az az egyesület, melyet ők 1886 február 21-ikén alapítottak, azóta országos intézménnyé növekedett, mely vagyoni erő tekintetében a 149 “milliomos” amerikai testvérsegitő egyesület sorában a 42-ik helyet foglalja el. Ez a fejlődés nem volt állandó, mert hiszen nem egyszer félbeszakadt az. Különösen az első négy évtizedben nem egyszer lektizdhetetlennek látszó nehézségekkel állt szemben az Egyesület, melyek hol visszavetették, hol lelassították fejlődését. De a végén mindegyik nehézségből megnövekedett életerővel került ki. Fennállása folyamán két világháborún, két nagy depresszión, egy országos járványon és hasonló tragikus körülményeken át vezetett az Egyesület viszontagságos útja, de mindezeket nemcsak túlélte, hanem fokozott életképességgel került ki belőlük. EGY VÁLTOZÁS, MELY FEJLŐDÉST EREDMÉNYEZETT Tény az, hogy az Egyesület belső életében felmerülő nehézségek sokkalta károsabb mértékben befolyásolták az Egyesület fejlődését, mint a súlyos gazdasági vagy nemzetközi fejlemények. Általában jellemző az emberi természetre, hogy ellenzi a változásokat, újításokat, különösen ha azok az érdekeltek részéről önzetlen magatartást igényelnek. Ilyen változás következett be közel egy negyed századdal ezelőtt', amikor érvénybe léptek a kor szerinti ráták és az Egyesület törvényes tartalékkal rendelkező életbiztosító intézménnyé vált. Hogy e változásra • nemcsak feltétlen szükség volt, hanem elkerülhetetlen volt. azt ma már legöregebb tagtársaink is elismerik. De azokban az időkben, amikor (Folytatás az 5-ik oldalon) HIVATALOS ÉRTESÍTÉS Igazgatóságunk utasítása értelmében ezennel tudtára adom a Verhovay Segély Egylet minden fiók ja vezetőségének, tisztviselőjének és tagjának, hogy Igazgatóságunk rendes tavaszi gyűlését 1951 ápr. 2-iki, hétfői kezdettel tartja meg Felkérem mindazokat, akik bármiféle hivatalos ügyben az Igazgatósághoz óha jtanak fordulni, hogy ehbeli szándékukat legkésőbb március 26-ikáig jelentsék be az Egyesülel Központi titkárának. Ezen határidő után, vagy a gyűlés tartama alatt bejelentett ügyeket az Igazgatóság nem vehet figyelembe, hanem azok tárgyalását á hat hónap múlva összehívandó 1951 szeptember havi gyűlésre halasztja el. BENCZE JÁNOS, Központi Elnök. GROSS HENRY IGAZGATÓ VÁLASZA ELEKES LÁSZLÓ. AZ 566-IK FIÓK ELNÖKE FELSZÓLÍTÁSÁRA Tisztelt Elekes Tagtárs! A Magyar Bányászlap 1951. február 8-iki számában egy cikk jelent meg az ön aláírásával. Ebben ön engem arra szólít fel, hogy nyilatkozzak a Verhovay Segély Egylet Igazgatóság által a Verhovay tagság elé terjesztett alapszabály módosítási javaslatok bizonyos pontjáról. Most nem tudom, hogy ön úgy értette-e azt, hogy a Bányászlapban tegyem meg ezt a nyilatkozatot? Ha igen, akkor végtelenül sajnálom, de ön nagyon tévedett, mert nekem sem a múltban nem volt. sem a jelenben nem szokásom az egyletem belügyeit az egyleten kívül álló lapban vagy helyen tárgyalni. Ahhoz sem a Bányászlapnak, sem semmiféle más lapnak köze nincs, csupán a Verhovay tagságnak. De mivel ön olyan régi jó tagtársam, megadom a kért nyilatkozatot önnek itt, a Vcrhovayak Lapja hasábjain, ahol annak helye van. Amióta ön azt a kis cikket a Bányászlapban közreadta, azóta megjelent a Verhovayak Lapja februári száma s abban van egy cikk a négy központi tisztviselő aláírásával. Ha ön azt a cikket, valamint még egy másikat, melyet a főszervező irt, átolvassa és a saját komoly gondolkozásával tanulmányozza MÁSOK MINDEN BEFOLYÁSA NÉLKÜL, akkor azokból is megállapíthatja, hogy jogfosztásról nincs szó: azok a tiszta valóságot tárják a tagság elé. Ha pedig ön abból nem érti meg, vagy nem akarja megérteni a való tényállást, akkor nagyon sajnálom, de én nem adhatok önnek más magyarázatot, mert én megértettem és magamévá tettem az ui alapszabálymódositásokra vonatkozó tervezetet, amit már több Ízben kinyilatkoztattam illetékes helyen és meg fogom azt tenni a nagygyűlés előtt is ha arra szükség lesz. mert csak annak lesz joga azokat vagy elfogadni vagy elvetni, nem pedig a Bányászlapnak, sem egyetlen kivid álló egyéneknek. A cikkében azt is említi Elekes tagtársam, hogy a volt Munkás Betegsegélyző Szövetségben nem próbálták a tagság jogait elvenni. Abban igaza van. Épen ezt teszi a Verhovay is, mert a csatlakozás által megmaradt minden tagnak itt is ugyanaz a joga ami ott volt. A baj azonban ott van, hogy a tagság egy része nem akarta ott sem és nem akarja itt sem elismerni, hogy egy testületben a tagságnak nemcsak jogai, hanem kötelezettségei isi vannak. Én mindég harcosa voltam a múltban és vagyok a jelenben is a tagsági jogok megvédésének, de azt a jelen esetben szerény véleményem szerint semmiféle veszély nem fenyegeti. Mert az, hogy a központnak joga legyen egy ügykezelőt, aki kötelességét vagy nem tudja, vagy nem akarja kellőképen teljesíteni, állásából elmozdítani és ott ahol az Egyesület érdeke megkívánja. ügykezelőt kinevezni, az az én elgondolásom szerint nem jelent jogfosztást. Maradok tagtársi üdvözlettel GROSS HENRY, IGAZGATÓ. l
