Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-03 / 1. szám

2-IK OLDAL 1951. január 3. Verhovayak Lapja DOLGOZZUNK ÚGY, MINT MÉG SOHA (Folytatás az 1-ső oldalról) lyennek messziről látszott . . . S akik ellenállva a félelemnek nem rcskadtak össze az ui mellett, azok túlélték a jövőt is, s találtak benne szépet is, jót is, amiért érdemes volt küzdeni, érdemes volt élni . . . Minden vészterhes korszaknak megvoltak az ártatlan áldoza­tai is. Nem kellett volna, hogy meglegyenek, most sem kellene, de a tényen változtatni nem tudunk. Ez igy volt, igy van s igy lesz — egyelőre még sokáig. De aki nem esett áldozatul, az végűi mégis megtalálta a helyét az uj korszakban, életet épitett. mint egykor az ősei s ebben az épitő munkában megtalálta élete tar­talmát, célját, úgy mint az ősei . . . m S ezért, bármilyen vészterhes az előttünk álló ut, ne vágjunk neki csüggedten, ne engedjük, hogy a rémület megbénítsa lábun­kat, karunkat, hanem induljunk el reménységgel, azzal a re­ménységgel, hogy azok között lehetünk, akik átvészelik a bajt s akkor uj jövő vár ránk, melyet nekünk kell épiteni, jobban, szeb­ben, szilárdabban, mint az őseink épitettek . . . Mert egyszer s mindenkorra tisztába kell jönnünk azzal, hogy minden válság, minden veszedelem vagy az őseink, vagy a mi ma­gunk tévelygéseinek következménye. Az emberiség útja csak azért vezetett újra meg újra szakadékok szélére, mert rossz irány­ban vágták az utat . . . S ma azért állunk szakadék szélén, mert a mi generációnk is rossz irányban kereste a boldog élet útját.... S minden ilyen tévedésnek millió és millió ártatlan élet lett az ál­dozata, mig az életben maradottaknak jutott az a feladat, hogy őseik tévelygéseit leküzdve megtalálják a helyes utat a szebb, gazdagabb, boldogabb jövendőbe . . . A VÉGZET ÓRAINAK FELADATA . . . Az uj évvel közeledő válságos korszakot elkerülni már neírj tudjuk. S e válságos korszak eleve kijelölt áldozatait sorsuktól megmenteni szintén nem tudjuk. De, hogy kik lesznek az áldo­zatok s kik vészelik át az uj válságot, azt előre senkisem láthat­ja S ezért minden okunk megvan arra, sőt kötelességünk, hogy a jövő fenyegető árnyékához reménykedő, bizakodó lélekkel köze­lítsünk. 8 minden okunk megvan arra, sőt kötelességünk, hogy a fenyegető jövő megérkezéséig abban a tudatban éljünk, hogy a fekete jövő után következik egy fényes jövő, mely reánk vár s melyhez felkészülten kell érkeznünk, hogy abban újra kezdhessük ’ragy tovább folytathassuk az élet-épités munkáját. Ki-ki a maga helyén álljon szilárdan, álljon ellent a félelem- j nck, ne töltse idejét a terméketlen kétségbeesés ápolgatásával, ha­­nem dolgozzon éljen a családjának, hazájának, jövőjének, mint j aki hiszi és reméli, hogy Isten segedelmével át fogja vészelni ezt j a fenyegető korszakot is. Ezzel az elhatározottsággal tekintsünk Egyesületünkre is. Egyesületünkre, mely most lép fennállásának 65-ik évébe, s mely az elmúlt 65 év alatt átvészelt sok végzetesnek Ígérkező válságot. De mert mindég voltak tisztviselői és tagjai, akik hitték és re­mélték, hogy az előttük álló válság sem végzetes, mindég átlá­­bolta a veszedelmet, kiheverte annak következményeit és tovább épült egyre szélesebb körben folytatva a testvérmentés és életépi­­tés diadalmas munkáját. Ne dobjuk el magunktól azt a Verhovay kötvényt, melyben a szerető szív drága teiveit igyekezett megvalósitani. Ha itt is van az infláció s a jövendő még súlyosabb veszedelmeket látszik ta­karni, ne tekintsük azt értékét egyre inkább elveszítő papírdarab­nak. A. jövőnek két arca van s bár ma felénk sötét arcát fordítja, ne higyjük, hogy sohasem fogjuk meglátni egy szebb valóság fényében ragyogó arcát. Ne tagadjuk meg a testvérsegités eszméjét, csak azért, mert ma, úgy látszik, halófélben van a testvérsegités s a közelgő jövő­ben úgy látszik még kevesebb helye lesz a testvérszeretetnek. A közvetlen jövőn túl van még egy második és harmadik jövő is. A holnap után lesz egy holnapután és egy azután is. S azok az eszmék, melyek ma nalófélben vannak és a közvetlen jövőben el­pusztulnak, utána újra életre kelnek, hogy vezéreszméivé váljanak az emberiségnek. Ne fordítsunk hátat az egyletépités munkájának azzal, hogy úgy is hiába, mert amit ma építünk, az összedől holnap. Minden nem dőlhet össze. Minden nem pusztulhat el. S a holnapot, akár­milyen véres és végzetes legyen is az, követni fogja egy holnap­után, melyben az, ami megmaradt, fundamentuma lesz egy uj, szebb és boldogabb jövendőnek . . . S ezért feladatunk úgy élni és úgy dolgozni, mintha a föld nem rengene a lábaink alatt. Akik átengedik magukat a félelem­nek és csak a Mának élnek, az előttünk álló, sötétnek látszó jövőt minden bizonnyal követő fényes jövőnek építésében nem kapnak szerepet. De mi, akik több nemzedék jövőjét felölelő mun­kában állunk, az emberiség történetének egy közvetlen előttünk álló sötét fejezetétől nem riadhatunk vissza. Mi előre gondolunk. Fiók hírek FIGYELEM! Lapunk legközelebbi száma február 7-ikén, szerdán, jelenik meg. Az e számba szánt köz­lemények beérkezésének határ­ideje JANUAR 31-IKE, SZER­DA, REGGEL. Ez után beérke­ző tudósítások a februári szám­ban már néni helyezhetők el. ANGOL LAPUNK a hónap harmadik szerdáján jelenik meg s azelőtt egy héttel záró­dik. Január 17-ikén megjelenő angol számunk zárnapja JA­NUÁR 10 IKE REGGEL, és feb­­ruár 21-ikén megjélenő angol számunk zárnapja FEBRUÁR 14-IKE, SZERDA REGGEL. A zárnap reggeli postája után be­érkező közlemények a. követke­ző számban már nem helyez­hetők el. 25.) MT. HOPE, W. VA. — Felkérem a 25-ik fiók összes 'tagjait, hogy a január 21-én megtartandó évi gyűlésen szí­veskedjenek minél nagyobb számban megjelenni. Amint azt már a Verhovayak Lapja többször jelezte, ezúttal kell megválasztani az uj tisztvise­lőket is. De ami a legfontosabb, a kerületi delegátust is most kell megválasztani, hogy a jö­vő évben tartandó kerületi gyű­lésen képviselhesse a 25-ik fiók, a bányászok fiókjának a Kon­venció elé terjesztendő kíván­ságait. Még arra is felkérem a tisz­telt tagtársakat, hogy a havi­dijakat legkésőbb minden hó­nap 20-ára küldjék be, hogy a megválasztott ügykezelő képes legyen a havi jelentőt idejeko­rán eljuttatni a központi hiva­talba, A 20-a után beküldött havidijak csak a következő hó­napban számolhatók el, ami -sok kellemetlenséget okozhat mind a tagoknak, mind az ügy­kezelőnek. A fentieket a 25-ik fiók szi­ves figyelmébe ajánlva és Bol­dog Újévet kívánva, maradok tagtársi szeretettel, JAMES SZUCH, ügykezelő. 26.) SHARON, PA. — Az évi gyűlés megválasztotta Dobozi Istvánt elnöknek és Fehér Gá­bort ügykezelőnek, kinek cime 152 Chestnut St., Wheatland, Pa., póstacim RD 1 Sharon, Pa., telefon 26788. Felkérjük a tagtársakat, hogy ez évben nagyobb számban jöjjenek el a gyűlésekre, mint a múltban. Sokan vannak, akik úgy lát­szik nem érdeklődnek az egy­leti ügyek iránt s alig hogy ki­fizetik a havidijaikat, mindjárt el is távoznak, mig mások még annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy elhozzák a havidijakat a gyűlésre, hanem elvárják, hogy az ügykezelő kétszer-háromszor is elmenjen a házukhoz, minek következté­ben az ügykezelő igen sokat vé­szit az egyesület egyéb mun­kájára fordítható idejéből. Gyű­lésünket minden hónap első va­sárnapján délután két órakor tartjuk meg a Magyar Házban, 395 East Budd St., Sharon, Pa., s nagyon kérjük a tagtársakat, hogy a havidijaikat hozzák el a gyűlés alkalmával és ugyan­akkor vegyenek részt a fiók (Folytatás a 3-ik oldalon) Arra a távolabbi jövőre, mely követni fogja a közvetlen jövendőt. A holnaputánra, mely követni fogja a holnapot. Mi nem követ­hetjük azok példáját, akik halálrarémülten tétlenül a homokba dugják a fejüket. Sem azokét, akik nem bízva a holnapban, el­dobják a holnaputánt is és könnyelműségbe veszve csak a Mának élnek. Mi csak azok példáját követhetjük, akik a múlt tapasztala­tain okulva, elkerülik a múlt tévelygéseit s oly életprogramot fogadnak el, mely a vészes Holnapon át a boldogabb és szebb Hoinaputánba fog vezetni. S ezért, akármilyen vészesnek látszik az előttünk álló esz­tendő, dolgozzunk úgy, mint akik tudjuk, hogy a vészes Holnapot egy ígéretes Holnapután fogja követni, melynek élettartalmáért mi vagyunk a felelősek. Könnyű dolgozni akkor, amikor minden mozdulat sikert igér. De a hős, az Isten lelkét magában hordozó ember akkor is küzd és dolgozik, amikor az élet látszólag ellenei van. Mint egykor Ádám, az Ember Tragédiájában, aki megál­modva .az emberiség vigasztalan jövőjét, mégis harcra készen állt talpra, amikor a Lélek ezt súgta neki: “EMBER KÜZDJ ÉS BÍZVA BÍZZÁL!” 1951 első, sötét napjaiban ezért szívből fakadó, szívhez szóló kéréssel fordulunk Egyesületünk minden munkás tagjához: Dolgozzunk úgy, mint még soha. Építsük egymás lelkében önmagunk lelkes példájával egy diadalmas jövő bizakodó hitét. Bármennyi rombolást lássunk is magunk körül, mi építsünk, szüntelen szorgalommal építsünk abban a tudatban, hogy nem építünk hiába. Terjesszük a hitet egy boldogabb jövendőben, ab­ban a bizonyos tudatban, hogy Isten ezt és nem a végpusztulást szánja az emberiségnek. Építsük ezt a jövőt családjainkban, templomainkban, intézményeinkben, hazánkban, és a Verhovay­­ban. Mert mindegyik a boldogabb jövendőnek egy-egy végvára és rajtunk áll, hogy miközben a világ roskadozik, mi ezeket építsük, erősítsük, hogy a közelgő szomorúnak Ígérkező napokban minél többen menhelyre találjanak bennünk. Nem fogunk hiába dolgoz­ni. Mert a Holnapután azoké, akik nem ijednek meg a Hol­naptól . . .!

Next

/
Oldalképek
Tartalom