Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-03 / 1. szám
(VERHOVAY JOURNAL) __________ VOL. XXXIV. 1951. JANUAR 3. 51 N0- 1 Kik kapnak osztalékot? — Ez évben kezdi meg Egyesületünk az 1949. január 1. óta kibocsájtott, 2% %-os alapon számított, érvényességük második évét elért kötvények után az osztalékok fizetését. — Egyesületünk tagjai tisztában vannak azzal, hogy 1949. január 1-jével áttértünk a 2Vz %-os alapra, vagyis azóta oly kötvényeket bocsájtottunk ki, melyeknek tartalékai és rátái 2 V2 V0-os kamatlábbal lettek számitva, aminek következtében ezeknek a kötvényeknek a rátái magasabbak voltak, mint az annak előtte kibocsájtott kötvényeké. Az Igazgatóság őszi gyűlésén az actuary jelentése és javaslata alapján megállapította, hogy ezeknek a kötvényeknek tulaj-, donosai a kötvények érvényessége második évének végétől kezdve jogosultakká válnak osztalékokra és ennek értelmében kimondta, hogy 1951. januárjáról kezdődőleg az actuary által kiszámított összegű osztalékban részesedjenek mindazon tagok, akik 1949. január 1-je óta álltak be, tehát 2M> %-os kötvényt kaptak, mihelyst kötvényük érvényességének második évét betölti. Hogy mi tette lehetővé e kötvények után az osztalékok fizetését, azt megértjük, ha meggondoljuk, hogy 1949. január 1-je óta érvényben lévő rátáink azon a feltételezésen alapszanak, hogy Egyesületünk befektetései 2Vz %-ot fognak jövedelmezni. Megái lapitást nyert azonban, hogy befektetéseink jövedelme azóta is V ; körüli volt, tehát több mint amire e ráták* kiszámítása idején számíthattunk. Itt tehát bizonyos összegű haszon jött létre, amit Egyesületünk kötelességszerüen s természetesen legnagyobb örömmel szolgáltat vissza e tagoknak osztalék formájában. Az osztalék utalását lehetővé tevő körülmények között szerepet játszik az is, hogy Egyesületünk halálozási arányszáma továbbra is kedvező maradt. Szerepet játszik az is, hogy Egyesületünk ügyviteli, fenntartási és szervezési költségei a 2 Yi %-os alapon számított kötvényekre vonatkozólag nem lépték túl az előirányzóit mértéket. S igy, mihelyst az 1949. január 1-je után kibocsájtott kötvények elérik érvényességük második évét, központi hivatalunk azok tulajdonosainak ki fogja utalni az osztalékot. Itt jegyezzük meg azt is, hogy az osztalékok kiutalásának módszerét a kor követelményeinek megfelelően modernizáljuk, amivel elejét vesszük sok a régi módszer követése mellett felmerült tévedésnek és félreértésnek lehetőségét. Előrelátható, hogy az uj Verhovay osztalék kiutalásával kapcsolatban sok kérdés fog felmerülni főként régi tagjaink körében, akik úgy érzik, hogy mivel évtizedek óta fizetik a havidijakat, előbb volnának jogosultak az osztalékokra, mint az aránylag újabb tagok. Ezért kell már itt rámutatnunk a következőkre: A régi ráták megállapításánál sohasem lettek figyelembe véve a magasabb bérek és árak következtében lényegesén emelkedett ügyviteli kiadások. Mindannyian tudjuk, .hogy amikor a havidijaknak az ügykezelési költségekre félretehető részének megállapítására került a sor, akkor minden reális számítás nélkül egy oly alacsony, néhány centet kitevő összeg lett megállapítva, ami, már évtizedekkel ezelőtt sem volt elegendő az Egyesület ügyviteli költségeinek fedezésére. Ez volt az oka annak, hogy az úgynevezett “ügykezelési alap” sohasem volt elegendő a költségek fedezésére. Ehhez járult az, hogy a régi tagok kötvényeinek tartalékai és rátái előbb 4, majd 3% végül pedig 3 %-os alapon lettek kiszámítva. Mivel pedig Egyesületünk befektetéseinek jövedelme már hosszú évek óta a 3 % -os színvonalon áll — úgy mint a többi biztosítóké — nyilvánvaló, hogy ezen kötvények havidijai gondos befektetés utián sem produkáltak oly jövedelmet, melyben osztalékban kifizethető haszon is szerepelt volna. E régebbi tagjaink oly olcsón kapták biztosításukat, hogy annál olcsóbban sehol sem tudták volna azt megkapni. Az igazság az. hogy valahányszor havidijat fizettek, a megtakarított összegben máris megkapták az osztalékot. Akik tehát 20-30 év óta tagjai az Egyesületnek, azok 20-30 éve kapják az osztalékot, csak1 nem vették észre, mert sohasem számították ki, hogy mily nagy összegre megy az, amit évek hosszú során át megtakarítottak. Viszont az 1949. január 1-je óta biztosítást vett tagtársaink esetében más a helyzet. Az ő rátáikba már be lettek számitva a magasabb ügyviteli költségek. S a haláleseti alapra befizetett | DOLGOZZUNK ÚGY, MINT MÉG SOHA — A Holnapután Azoké, Akik Nem Ijednek Meg A Holnaptól! — Fekete felhők szárnyán, viharvillanások riasztó fényében érkezett el hozzánk az uj esztendő. A fenyegető jövő félelme talán sohasem bénította meg jobban ajkunkon a “boldog újév” kívánságát, mint most, 1951 küszöbén. Szinte gépiesen mormoljuk el a régmegszokott jókívánságokat, melyekre rögtön rácáfol lelkünk aggodalma. A jövőt kutató tekintet szinte rémülten fordul el mindattól, amit képzelete lát s bizony sokan vannak, akiken anynyira erőt vett a csüggedés, hogy végveszélyt látnak mindenütt s az uj esztendőre úgy tekintenek, mint az utolsóra, mely a világkatasztrófa láng és tüztengerében fogja felemészteni az emberi civilizációt. Emberek, akik egy emberöltő minden bajával, gondjával, válságával újra meg újra megújuló reménységgel szálltak szembe, nem tudnak több reménységet meríteni az élni akaró lélek kiapadt forrásából s karjuk csüggedten, erőtlenül hanyatlik le a reménytelenség lemondásában: “Minden hiába . . .” mormolja ajkuk, “nem érdemes többé harcolni, nem érdemes reménykedni, nem érdemes tervezgetni ... az embeilség megásta önmaga tömegsírját, s rohan feléje, hogy elveszítse önmagát s magával sodor minket is, akik csak apró porszemek vagyunk a világveszedelem viharkorbácsolta országutján . . .” Ragályos ez a kétségbeesés . . . Olyan mint a kolerajárvány gyilkos bacillusa, mely a szellő szárnyán röppen lélekről-lélekre.... Olyan mint az erdőtűz lángja, mely fáról-fára ugrik, hogy megeméssze lombjait és terméketlenné égesse égbesóvárgó ágait . . . Ragályos ez a kétségbeesés, mely azt súgja az emberek fülébe, hogy “csak a Ma a mienk, a holnap már nincsen . . . elnyelte a halál . . . Habzsoljuk fel hát amit a Ma nyújt s ne vesztegessük hátralévő rövid perceinket arra a jövőre, ami már nem létezik....” S ez a ragály az, amitől jobban kell óvakodnunk, mint attól a végveszélytől, mely a vaslábakon közeledő jövőben elkerülhetetlennek látszik. Mint ahogy néhai Roosevelt elnök mondta a nemzetnek egy hasonlókcpen végeztesnek látszó korszakában: “SEMMITŐL SEM KELL FÉLNÜNK, CSAK A FÉLELEMTŐL . . .” Ma is ezt mondaná . . . NEM ELŐSZÖR ÁLLUNK SZAKADÉK SZÉLÉN Az emberiség sok tízezeré vés vándorút ján nem egyszer állt oly szakadék szélén, mely mellől úgy látszott nincs ut se vissza, se oldalt, csak előre, a végpusztulásba ... Az elmúlt fél évszázad csak egy perc a világtörténelem végtelenségéhez képest ... de e félszázados perc folyamán is legalább négyszer hangzott el a sötétenlátók csüggedt ajkáról a reménytelenség próféciája: “Mindennek vége . . . elérkezett a végső katasztrófa.” De e kétségbeeséssel szemben az igazságot mégis Roosevelt elnök bátor üzenete képviselte: “Semmitől sem kell félnünk, csak a félelemtől.” Mert mindég kiderült, hogy amikor a Holnapból Ma lett, mégis akadt kivezető ut. Valahányszor a Jövő elérkezett s Jelenné vált, kiderült, hogy mégsem volt oly fekete, mint ami(Folytatás a 2-ik oldalon.) összeg kamatjövedelme reális alapon lett kiszámítva. S mivel a tényleges kamatjövedelem túlhaladta az előirányzott kamatlábat, ezekre a kötvényekre lehet osztalékot fizetni. Egy pillanatig se felejtsük el azonban, hogy ezek a tagtársak a régiekénél lényegesen magasabb havidijat fizetnek s igy, a lehetőség megíévén, elsősorban jogosak arra, hogy osztalékokat kapjanak, melyek biztosításuk költségét az évek folyamán csökkenteni fogják. Ez nem jelenti azt, hogy régebben belépett tagtársaink sohasem fognak osztalékokat kapni. Ha a helyzet úgy alakul, hogy a íraternális Egyesületeknek megengedett befektetések magasabb jövedelmet fognak hozni, akkor sor kerülhet arra, hogy a magasabb kamatszámitásu, tehát olcsóbb rátájú kötvények tulajdonosai is részesüljenek osztalékban. Egyelőre azonban erre nincsen lehetőség.. » Ez a magyarázata annak, hogy az osztalékok utalását a 21/2 %-os kötvényeken kezdjük meg. Az.első csekkeket február havában kezdi meg szétküldeni a központi hivatal. Azután pedig minden hónapban rendszeresen ki fognak menni a csekkek azoknak a 2V2 %-os kötvénytulajdonosoknak, akiknek kötvényei az előző hónapban betöltik az érvényesség második évét.
