Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-07-02 / 13. szám
(Verhovay Journal) VOL. XXX. ÉVFOLYAM 1947. JULIUS 2 NO. 13 EGYENLŐSÉG SZABADSÁG A kerületi gyűlések jegyzőkönyvei — NEMZETI ÉLETÜNK A JULIUS 4-IKI SZELLEM TÜKRÉBEN — Két éve sincs annak, hogy véget ért a világtörténelem legszörnyübb háborúja s a szabadság hazája, Amerika felett ismét kiderült az ég. Négy esztendő véres verejtékkel, tenger áldozattal, mérhetetlen aggodalommal és gyásszal folyó munkája után fellélegzett a nemzet és ujjongva készült fel rá, hogy szivére ölelje hazatért hőseit, akik megmentették hazánkat attól a sorstól, mely rombadöntötte a félvilágot. S lelkesen készült a nemzet arra, hogy valóra váltsa azokat az ünnepélyes ígéreteket, melyektől négy éven át visszhangzott az ország. Mert akkor még mindenki emlékezett arra az ígéretekre, hogy ebben a hazában meg fognak valósulni mindazok az eszmék, melyeknek védelmére harcba és halálba küldte a nemzet ifjúsága virágát. S a háború diadalmas befejeztével a nemzet megkapta az alkalmat arra, hogy ígéreteit megvalósítsa. Nincs az egész földön még egy ország, melynek annyi lehetősége lett volna arra, hogy felépítse az egyenlőség és szabadság alapzatára az igazi demokráciát. Soha nem volt még ilyen alkalom arra, hogy a nemzet félelemtől és nincstelenségtől mentes, teremtő, munkás életet biztosíthasson különbség nélkül minden egyes becsületes polgára számára. Azóta még két esztendő sem múlt el, de az ígéretek máris feledésbe mentek. A minden idők legnagyobb lehetőségei testvérharcban fecsérlődtek el. A háború alatt összefogtunk, hogy mielőbb felépíthessük a pusztítás gépezetét, de azóta egymásnak estünk és egy pár nyomorult viskót sem tudunk rendesen felépíteni. A háború végeztével felszabadult óriási technikai tudásunk révén rohanhatnának előre a fejlődés utján, de ehelyett csatabárdot forgatva szaladgálunk körbe. A háború alatt felgyülemlett építő erő terméketlenül pocsékolódik el. A háború alatt meg tudtuk mutatni nemzetünk erejét, de azóta mást sem tudunk mutatni, csak a gyengeségünket. A háború alatt egy nagy Célt szolgáltunk mindannyian, de azóta csak az indulatok uralkodnak rajtunk. A háború alatt békére vágytunk, de amikor megkaptuk, akkor elfordultunk tőle, hogy szivünkre öleljük a gyűlöletet. Ott folytathatnánk az ország építést, ahol a háború előtt elhagytuk, de ehelyett újra meg újra tétlenségre kárhoztatott kezekkel nézzük legendás nemzeti gazdaságunk romlását. Mindnyájan tudjuk, hogy ahol gyűlölet uralkodik, ott nem lehet békéről álmodni sem. Indulattal nem lehet rendet teremteni. Az ökölbe szorult kézbe nem lehet csákányt nyomni. Üres pénztárcából nem lehet az éhező emberiséget ellátni. Üres gyomorral nem lehet lelkesdni. Demokráciát nem lehet imperialista eszközökkel megvalósítani. S kiváltságokért folyó brutális testvérharccal nem lehet a világnak példát adni arra, hogy milyen is az igazi demokrácia. Mindezt tudjuk s mégis — idejutottunk ... Ez az ország ma tele van keserűséggel. 15 millió szervezett munkás szivét keserűség tölti el, mert a Taft-Hartley törvény révén megfosztották a Wagner törvényben biztosított előjogainak egy részétől. És 40 millió nem szervezett dolgozó pol gárnak a szive tele van keserűséggel, mert a háborút szegényen dolgozta végig, de azóta még szegényebben küzködik az egyre nyomasztóbb gondok egyre növekvő terhével. Kiknek a bűne ez? Meddő kérdés. Hiszen évek óta visszhangzik az ország a vádaskodásoktól, de ezek csak fokozzák a keserűséget, a bajok megoldását viszont nem segítették elő. A vádat viszontvád, a megtorlást bosszú követi, de egyiknek sem jár nyomában a békés termelésből fakadó nemzeti jólét. Ennek a mostani országos keserűségnek gyökerei százfelé nyúlnak, s ha mindet ki akarnánk tépni, a nemzet egyetlen csoportja sem maradna érintetlenül. Amerika az egyenlőség elvére épített szabadság hazája, de az egyenlőség nemcsak a jogokra, hanem a felelősségekre is kiterjed. Jó volna, ha a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának 171-ik évfordulóján, julius 4-ikének nemzeti ünnepén, magába szállna a nemzet. Jó volna, ha a kiváltságos jogokért való tülekedésben ünnepi fegyverszünetet tartana, melyet arra használna fel, hogy szembenézzen megtagadott, elfelejtett felelősségeivel. Mert demokratikus, békés fejlődés csak akkor lesz, ha a nemzet minden rétege elássa a csatabárdot s mint a háborúban, úgy békében is késznek mutatkozik arra, hogy együtt dolgozzon a közös célért. Az a beígért legendás amerikai jólét csak akkor fog megvalósulni, ha egyszer ki-ki elfelejti egy időre a maga baját, hogy megláthassa és megérthesse a másét is. Teremtő élet csak akkor fog megindulni, ha a Törvényhozástól le a legkisebb csoportig mindenki hajlandó lesz arra, hogy a maga érdekét ne alárendelje, hanem csak melléje rendelje a nemzeti közösség általános érdekének. És a világ népeinek megbecsülését s bizalmát csak akkor fogja nemzetünk megőrizni, ha a minden színre, fajra, társadalmi osztályra és csoportra egyformán alkalmazott egyenlőség megvalósításával vetjük meg egy oly élet alapját, melyben a bizonytalanság félelme nélkül dolgozhat a jövendőért az ország minden egyes polgára. Szabadság nincs és nem is lehet egyenlőség nélkül. És egyenlőség csak ott lehet, ahol mindenki úgy él jogaival, hogy senki azokkal vissza ne élhessen. Egyenlőképen kell osztoznia a nemzet minden rétegének úgy jogokban, mint a felelősségekben. Erre kötelez a julius 4-iki szellem. Erre kötelez a háborúban betöltött szerepünk. Erre köteleznek a háború éveiben katonáinknak tett ünnepélyes ígéreteink. [ 4/D. KERÜLET JEGYZŐKÖNYV, felvétetett a Verhovay Segély Egylet Allentown, Pa.-i 90-ik fiókja ( 4/D. Kerület) 1947 junius 7-ikén megtartott rendkívüli gyűlésén. Kardos József kerületi elnök megnyitja a gyűlést és felkéri Kocsis Kálmán kerületi jegyzőt, hogy olvassa fel a 14-ik fióknak az alapszabályok módosítására vonatkozó körlevelét. A levél minden pontját megtárgyalta és annak egyes pontjait módosította a rendkívüli gyűlés. 1. ) A Verhovay központi elnöki tisztség és az igazgatósági elnöki tisztség választassák szét. Az Igazgatóság elnökét az igazgatóság tagjai közül a konvenció válassza meg. Indok: a központi elnök sok dologban felelős a központi tisztikar munkájáért és ennek folytán nem lehet pártatlan az igazgatósági gyűléseken, kiváltképen, ha a tisztikar munkáját tárgyalják. Hasonlóképen helytelen az, hogy a központi titkár az igazgatósági gyűlés előadója és jegyzője. Indokolás: mint előadó és jegyző befolyásolja az igazgatósági gyűléseket és a jegyzőkönyveket a vezetőség érdekei szerint formálja. 2. ) A központi vezetőség és igazgatóság jogköre ne terjedjen oly messzire, hogy a saját fizetésüket is felemelhessék. Ha rendkívüli körülmények vagy kiadások merülnek fel, akkor az Igazgatóság rendelje el a nagygyülési képviselők megszavaztatását. A konvenció hatáskörébe tartozó ügyekben csakis a nagygyülési képviselőknek legyen joguk dönteni. 3. ) Tekintettel arra, hogy az Igazgatóság tárgyalásaiból és javaslataiból kitűnik, hogy az ügykezelési alapot növelni akarja, mert az a költségek fedezésére nem elegendő, a 90-ik fiók helyteleníti a központi vezetőség és az igazgatóság fölösleges utazásait, valamint saját fizetésük felemelését. Ugyanakkor a lap költségeinek előteremtését lehetővé lehetne tenni országos hirdetési kampányok rendezésével, mert több hirdetés közlése esetén a lap hetenkénti megjelenését biztosítani lehetne tekintettel arra, hogy a Verhovayak Lapja annak 50,000 olvasója révén egyik legjobb hirdetési szerv az amerikai magyarság körében. 4. ) Fizessen az Egyesület osztalékot minden olyan esztendőben, amelyben az egyesület tartalék alapja meghaladja a 110%ot s az osztalék a tartalékalapnak legalább 3%-át tegye ki. Fizesse ki az Egyesület a háború alatt visszatartott osztalékot, mert annak idején a Verhovayak Lapjában olvastuk azt a közleményt, mely szerint az osztalékot bankba tette az egyesület. 5. ) Helyteleníti a 90-ik fiók a központi vezetőségnek és igazgatóságnak azon javaslatát, r»ely szerint a kerületek a konvencióra csak minden ötszáz tag után küldhessenek egy delegátust a mostani 300 helyett. Maradjon érvényben az eddigi szabály, mely szerint minden 300 tag után lehet egy delegátust küldeni. Indokolás: a delegátusok számának csökkentésével a tagságot is fokozódó mértékben fosztják meg jogaitól. Nem helyesli a 90-ik fiók azt sem, hogy a delegátusok fizetése egyenként mindössze $100 legyen. Indokolás: ha a konvencióra kiküldött delegátusok csak $100 fizetést kapnak, atókor hamarjában összecsapnak mindent és a konvenciónak semmi értelme sem lesz, sóT hátrányára volna az egyesületnek, mert a nagy kiadás akkor is megvolna, de eredményt felmutatni nem tudnának. (i.) Nem pártolja a 90-ik fiók a vezetőség és igazgatóság azon óhaját sem, hogy az Amerikai Magyar Szövetséget és az Amerikai magyarságot karolja fel még jobban az egyesület. Indokolás: a Verhovay Segély Egylet, mint a neve is mutatja, testvér-segitő egyesület. Csakhogy a testvérek segítését a gyakorlatban nem valósítja meg. Példa erre az az eset, amikor egy tag betegsegélyét már mind kivette, de további munkaképtelensége miatt mégis kénytelen az egyesülethez fordulni segítségért. Ily esetben ugyanis a tag azt a választ kapja, hogy a segélyt már kivette és több nem jár. Ép azért ajánlja a 90-ik fiók, hogy az Egyesület először is a saját tagjain segítsen, mert ők érdemlik meg a támogatást elsősorban, hiszen ők munkálkodtak azért, hogy az egyesület odafejlődjék, ahol ma áll. A nem egyleti tagok támogatása csak akkor kerülhessen szóba, ha már a saját tagjait kellőképen segítette az egyesület. 7. ) A betegsegélyezésre vonatkozó pontokat oda kell módosítani, hogy a betegségéből kifolyólag kórházba került tag már betegsége első napjától fogva részesüljön a betegsegélyben. 8. ) Az uj tagok felvételére vonatkozó pontok módosítását ajánlja a 90-ik fiók oly értelemben, hogy a díjtáblázatban az öt centes ügykezelési dij foglaltassák benn a tagsági díjban, mert tagok felvételénél rossz benyomást tesz az uj tagra, hogy a tagsági dij és a kezelési költség külön szerepel. 9. ) Fiókokra vonatkozólag javasolja a 90-ik fiók, hogy azon kisebb városokban, ahol több fiók is van, az évről-évre semmiféle gyarapodást fel nem mutató fiók ügykezelőjét szólítsa fel a központi vezetőség, hogy vagy növelje meg a fiók taglétszámát vagy pedig tisztségét adja át oly tagtársnak, aki a fiók ügyeit szivén viseli. Ha pedig ezáltal sem lehetne eredményt elérni, akkor a fiókot be kell olvasztani egy másik helyi fiókba. (Folytatás a 2-ik oldalon.)
