Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1947-01-15 / 2. szám

6-IK OLDAL FIÓK HÍREK (Folytatás az 5-ik oldalról.) a tagtársakat, hogy február 2-ikán feltétlenül jelenjenek meg a gyűlésen, mert oly fontos ügyeket kell megtár­gyalnunk, melyek minden tagtársunkat érintik. Ugyanakkor kérem mind­azokat, akiknek kötvényén teher van, hogy ezt az ügyet mielőbb rendezzék. KOVÁCS BÉLA, ügykezelő. YOUNGSTOWN, O. — 364-IK FIÓK. — Felkérem mindazokat a tagtársakat, akik osztalékra jogosultak, hogy szíveskedjenek azokat átvenni Donko (Miglets) Jú­lia tagtársnőnktől a City Trust Bank 3-as számú pénztári ablaknál. (A bank a Strouss féle üzlet melletti bus állomás közelében van a Federal Str.-en.) Hivatalas órák alatt havidijak is 'fizet­hetők a tagtársnőnél. Akik nem mehetnek az osztalé­kért, szíveskedjenek engem felhivni Ph. 33270 telefon­­számon s intézkedni fogok, hogy az osztalékot megkap­ják. GREGOSITS GYÖRGY, ügykezelő. TRENTON, N. J. — 417- IK FIÓK. — Uj tisztikart választott a 417-ik fiók. Ba­­ky János lett az elnök, Lu­kács Edward az alelnök és Janosky János, 213 William Street, Trenton, N. J., az ügykezelő, mig Batár Mihály az ellenőri állást tölti be. Mig a tisztviselőválasztá­sokról a megfelelő rovatban, a fiókok sorrendjében szá­molunk be, e nagy fiók ügy­kezelői tisztségében beállott változásról soron kívül kell hirt adnunk, hogy a 417-ik fiók tagjainak tudomása le­gyen róla. Nagy«sajnálattal vették a gyűlésen megjelent tagtár­sak tudomásul azt, hogy Ári B. Albert központi alelnök, kénytelen volt lemondani ügykezelői tisztségéről. És Cher Ferenc kerületi szerve­ző a tagtársak szivéből be­szélt. amikor Ári B. Albert ügykezelői érdemeit méltat­ta és köszönetét mondott ne­ki azért a rendkívül ered­ményes munkáért, melyet e tisztségben 12 esztendőn át törhetetlen kitartással és lelkesedéssel végzett. 12 fel­nőtt tagja volt a fióknak, amikor Ári B. Albert átvette annak ügykezelését s ma Ja­nosky János egy 295 felnőtt és 125 gyermek, tehát össze­sen 420 taggal rendelkező fiókot vesz át a leköszönt ügykezelőtől. Külön elisme­rés illeti meg Ári B. Albertet az ifjúság beszervezése körül szerzett érdemeiért, mert bu­szén keleten a 417-ik fiók rezet ma gyermektaglétszám tekintetében. — Mi is kö­szönetét mondunk Ari B. Al­­bertnek a 417-ik fiók tüne­ményes fejlődéséért és bi­tünk abban, hogy hivatali utódja, Janosky János, előd­jének nyomdokaiban halad­va és az ő bátorításával, biz- I tató támogatásával tovább­ra is fejlődés utjain fogja vezetni ezt a fiókot. — SZERK. DETROIT, MICH. — 443- IK FIÓK. — Hálás köszöne­tét mond fiókunk mindazon testvérfiókoknak, melyek Zayti Mihály tagtársunk ké­rő szavát meghallgatva szi- I vés adományaikkal siettek segítségére e szerencsétlenül járt fiatal testvérünknek. Köszönettel nyugtázzuk a következő adományokat: 90, Allentown, Pa., $2.-, 366, Cleveland, $2.-, 174, Scran­ton, Pa., $5.-, 361, Cleve­­land, 10.-, 248, Logan, W. Va., 5.-, 17, Lorain, O., 5.-, 350, Holden, W. Va. 2,50, 214, Flint, Mich., 3.-, 27, To­ledo, O., 2.50, 71, Duquesne, Pa., 2.-, 40, Martins Ferry, O., 2.-, 175, Hastings up. Hudson, N. Y., 5.-, 187, Ma­dison Park, 111., 2.-, 296, Springdale, Pa., 5.-, 20, Fair­­port Harbor, O., 3.-, 58, Det­roit, Mich., 5.-, 514, Youngs­town, O., 5.-, 226, McKees­­iport, Pa., 5.-, 14, Cleveland, 0. , 10.-, 32, Gary, W. Va., 2.50, 518, New Brunswick, N. J., 5.-, Joyce Kilmer Post 25, $5.-, 13, Trenton, N. J., 2.-, 83, New York, 2.-, 288- 432, St. Clairsville, O., 10.-, Alliancei Verhovay Otthon, 15.-,' 36, Detroit, 10.-, 275, Milwaukee, Wis., 2.-, 98, Betlehem, Pa., 5.-, 34, Pitts­burgh, 5.-, 525, Los Angeles, Cal. 15.-, 96, Chicago, 5.-, 108, Youngstown, O., 5.-, 500, Detroit, 5.-, 29, Berwick, Pa., 3.-, Egri József, Shick­­shinny, Pa., 1.-, 129, Colum­bus, O., 10.-, 247, Clune, Pa., 1. -, 292 Manville, N. J., 4.-, 37, Chicago 22.-, 157, Wauke­gan, 111., 5.-, 443, Detroit, Mich., 15.-. összesen $235.50. Zayti Mihály tagtársunk mély hálával fogadta a ne­mes adományokat és köny­­jnyes szemekkel mondott kö­­; szönetet a tagtársak áldozat­­készségéért. K i j e 1 e n tette, hogy soha el nem múló há­lával gondol a Verhovay Se­gély Egyletre s ugyanakkor hálás köszönetét fejezte ki az egyesület Igazgatóságá­nak, mely már előbb szava­zott meg részére $50.-t. Mi­dőn e tagtársunk hálás kö­szönetét a 443-ik fiók tag­jainak . is tolmácsoljuk, ugyanakkor köszönetét mon­dunk mindazon testvérfió­koknak, melyek kérő sza­vunkra adományaikkal siet­tek e fiatal tagtársunk se­gítségére. SZABÓ JÓZSEF, ügykezelő. Verhovayak Lapja __________________________________________________________________________ Verhovay lelkek karácsonya 1947. JANUÁR 17. a kis Sxent Teréz Aggmenházban Irta: CHER FERENC, F.I.C. kerületi szervező As Darby, Pa-i Kis Szent Teréz Árva- és Aggrrtenház­­ban gondozott négy öreg j tagtársunk karácsonyának története Hálaadás ünnepén kezdődött, amikor a phila­delphiai kegyeletes emlék­ünnep alkalmával Bencze János központi elnökkel lá­togatást tettünk ebben az intézetben, amint arról la­punkból is értesültek olva­sóink. Rám oly mély be­nyomást gyakorolt ez a lá­togatás, hogy azóta, ahány fiók gyűlésen csak résztvet­­tem, mindenütt beszámol­tam róla s hálás örömmel mondhatom, hogy akik e gyűléseké» részfpettek, osz­toztak érzéseimben, amit legszebben bizonyít az, hogy öreg testvéreinknek kará­csonyi ajándékot szavaztak meg. Nekem jutott az a megtisztelő megbízatás, hogy elvigyem e négy testvérünk- I nek a következő fiókok ajándékait: 13.-ik fiók. Trenton, N. J., \$8';' 35.-ik+ New York, Nr Y., j $8; 53.-ik, New Brunswick, N. J., $10; 68.-ik, Bridge­port, Conn., $5; 70.-ik, Ne­wark, N. J., $5; 76.-ik Phila­delphia, Pa., $10; 83.-ik New York, N. Y., $8; 417.-ik, Trenton, N. J., $5; összesen tehát $59, mely összeget $ßb-ra egészítettem ki s igy a darby-i aggmenház négy Verhovay lakójának egyen­ként 15 dollárt vihettem ajándékba. Ezenkívül Soós József, a 70.-ik fiók elnöke, és nővére, fejenként 12 szi­vart küldött ajándékba. December 20.-ikán, vasár­nap indultam New Yorkból autóval. A feleségem is el­kísért, hogy ő is megismer­kedhessen e négy tagtár­sunkkal s igy együtt vittük el nekik a fenti fiókok meg­bízása értelmében az aján­dékokat. Mivel már jártam ott, némileg tudtam a járást s igy. egyenesen az öregek há­zához hajtottunk, ahol két öreg tagtársunk lakik. De mikor bementünk, csak egy öreg asszonyt találtunk ott, akitől megtudtuk, hogy a többiek mind a főépületben vannak, ahol az árva gyer­mekek karácsonyi színdara­bot adtak elő. Könnyű volt odatalálni, mert csak az épültből hallható angol ka­rácsonyi énekek hangját kellett követnünk. Mire oda­értünk, a karácsonyi játék már a vége felé járt. Lépcsőkön, padokon ülve mintegy százan nézték vé­gig az előadást. Ott talál­koztunk a philadelphiai 76.­­ik fiók küldöttségével, ifj. Szemes István elnökkel, Foczkó Ferenc alelnökkel és Mudri Juliska laptudósitó­­val, a fiók legutóbb megvá­lasztott három tisztviselőjé­vel. ők már személyesen szétosztották a fiók 10 dol­láros ajándékát és ép ké­szültek hazafelé. A színdarab végeztével az intézet egyik alkalmazottja vezetett el bennünket az alsó épületrészbe, ahöl a nagybeteg Labbancz György testvérünk fekszik. Ép nála volt látogatóban Grega Sán­dor is, aki a kis házban la­kik. Így aztán egyszerre kettőjüknek mondhattam el jövetelünk célját, majd bo­rítékban átadtam a pénz­beli ajándékot, mig a fele­ségem a szivarcsomagokat nyújtotta át nekik. Nyolc másik öreg bennla­kó is a teremben volt s persze kíváncsian álltak kö­rül. bennünket. Közöttük volt a Passaic, N. J.-ből oda­került Balogh Ferenc is, akivel Elnök urunk Hála­adás napján találkozott az aggmenházban. Megismert az öreg testvérünk és elém­­állva mutogatással és szél­ütött nyelve miatt rettene­tes erőfeszítéssel kimondot­ta: “Bencze János” . . . Addig találgattam, hogy mit akar mondani, mig végre rájöttem, hogy üdvözletét küldi elnök urunknak . . . Közben az öreg Labbancz bácsi csendesen sirdogált. Végtelenül meghatotta a róla megemlékező fiókok tagjainak figyelme és sírva mondotta el köszönetét. Vi­gasztalni próbáltam, végül elbúcsúztunk tőle. Grega Sándor bátyánk azonban megőrizte önural­mát és szép szavakkal kö­szönte meg az ajándékokat. Kérte, hogy tolmácsoljam testvéri szeretetét és szives üdvözleteit a nyolc fiók tag­jainak. Majd átvette az in­tézet alkalmazottjától ka­lauzolásunkat és elvezetett bennünket Ambrus József­hez, aki a 70.-ik fióktól ke­rült az aggmenházba. Gre­ga bátyánk útközben csen­desen mentegette Labbancz Györgyöt, mintha restélte volna ellágyulását. “Beteg ember szegény — mondotta — azért fakad sírva oly könnyen.” Ambrus az egyik mellék­épület emeletén lakik. Az egyes szobák ajtajai egy kö­zös előcsarnokba nyílnak s mert nem emlékeztünk rá, hogy melyik szoba is az övé, megálltunk és egyszerre ki­áltottuk Ambrus nevét. “Jövök!” — hangzott me­legen a válasz. Hirtelen kinyílt az egyik ajtó és kilépett egy benn­lakó. Elnökünk látogatása­kor találkoztam vele s kö­szöntem neki. Végignézett bennünket, tálán köszönt is, de sarkon fordult és visz­­szament a szobájába. Kér­dőn néztem Gregara, aki megmagyarázta: “Ez nem Ambrus! Ez egy másik bennlakó, aki minden nagy ünnepen várja New York­ból a fiát, de bizony az nem jön el sohasem . . .” Ekkor előkerült Ambrus. A négy Verhovay testvér kö­zül ö van a legjobb erőben és egészségben. Kötött sap­kát hord s legényesen a sze­mére húzza. Szép, meleg ba­riton hangja van, talán az­ért is hívják a bennlakók “Rádió Jóskának.” Szívből fakadó örömmel köszönte meg az ajándékokat s a szi­varokért kiilöi} is köszöne­tét küldi Soos Józsefnek, akit személyesen is ismer. Majd elbúcsúztunk Amb­rustól, hogy Madai Józsefet keressük fel. Az ólak felé vezetett Grega bátyánk, mert hogy Vadaira van bíz­va a disznók gondozása. Ép etetés közben találtuk, ügy meghatotta a fiókok meg­emlékezése, hogy sírva fa­kadt s könnyeket hullatva mondott köszönetét az aján­dékért. Grega tettvérem csak csendesen ingatta a fejét. Talán nem is szólt, de mintha mégis hallottam volna, hogy azt mormogja: “Gyenge az ember . . . gyenge az ember . . ” A feleségemet igen érde­kelte az intézet és Grega bátyánk nagy készséggel ve­zetett körül bennünket. Megmutatta az épületeket, a kerteket, majd bementünk az öregek házába, ahol tiz tiszta külön kis szobában lakik tiz bennlakó. A kis épület minden ablaka tele volt virágcserepekkel. Ott gondozza a hideg télen át a kényesebb virágokat Grega testvérünk. Mert neki — mindene a virág. S ért is hozzájuk! Szinesen és ér­dekesen beszél a külömböző virágokról, tulajdonságaik­ról és gondozásukról. A fe­leségem egyik kérdést a má­sik után intézte hozzá. Na­gyon megszerette e kedves, megjelenésére sokat adó, gondosan öltöző testvérün­ket, aki a nagy érdeklődés láttára mindegyik virágból ajándékot akart neki adni. (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom