Verhovayak Lapja, 1947 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1947-01-01 / 1. szám
(Verhovay Journal) TOL. XXX. ÉVFOLYAM 194: JANUÁR 1. NO. 1. SZÁM Levelek, levelek Irta: KEMÉNY GYÖRGY Síró magyar földről jönnek a levelek, panaszos levelek; szinte gyászlobogók rajtuk a bélyegek, a magyar bélyegek. A lelki sirások panaszos levélben sebeket vájnak az olvasó szivében és gyászbaöltöznek itt a testvérlelkek. Nagy Amerikából mennek a levelek, biztató levelek; reményről beszélnek rajtuk a bélyegek, szer etetbély egek. Magyar szivek szava szól minden levélben s hogy az árva magyar továbbra is éljen: Lélek cirógatja a testvérlelkeket. Kis karácsonyfákon zóldélö levelek, csillogó levelek a magyar föld felé áldólag intenek és reményt hintenek. Magyar karácsonyfák minden gyertyalángja reszkető fényével szól rá a Világra, hogy a Földön meddig késik a Szeretet. 1946 december 13. Karácsonyi segélybélyegek Az Amerikai Magyar Segélyakció az idén is kibocsájtóttá a szenvedő óhaza javára lefolytatott karácsonyi gyűjtésre szolgáló bélyegeket. A Segélyakció New York-i pénztárának karácsony előtt kibocsájtott utolsó jelentése szerint a Verhovay Segély Egylet tagjai részéről addig több, mint $3,000. folyt be e célra. Az adakozás természetesen tovább folyik és igy végeredményről még nem tehetünk jelentést, örömmel tölt el bennünket azonban a Segélyakció pénztárosának az a megállapítása, hogy az amerikai magyar intézmények közül — legalább is a jelentés napjáig — a Verhovay Segély Egylet tagjai adták össze a legnagyobb összeget. Ennek igy is kell lenni, mert hiszen a Verhovay, mely kezdettől fogva következetesen és lelkesen állt a Segélyakció mögött, a legnagyobb taglétszámú amerikai magyar intézmény és igy természetes, hogy adakozás terén is vezető szerepre van hivatva, melyet testvér segítő jellegének feláldozása nélkül nem adhatna fel. Bár áldozatkészség dolgában egyesületünk létszámából folyó kötelesség az, hogy az élen álljon, mégis megható, ahogy számos tagtársunk igyekszik ennek a kötelességnek a maga részéről eleget tenni. Lehetetlenség minden egyes adományt lapunkba nyugtázni, hiszen arra még egy 32 oldalas újság sepi volna elegendő. Ép igy lehetetlenség leközölni azokat a leveleket, melyek az adományokat kisérik. Pedig érdemes volna, mert számtalan esetben e levelek a magyar nép iránti önfeláldozó szeretetnek oly megható megnyilatkozásai, hogy azokat csak könnyezve lehet elolvasni. Amikor 70 éven felüli, munka nélküli, betegen, önmagukkal szinte tehetetlenül tengődő öreg testvéreink összekuporgatott dollárjukat küldik el a karácsonyi segélybélyegek megváltására — akkor csak hálakönnyel adózhatunk azoknak, akiknek lelkét ennyire áthatotta a tesvérsegités ideálja. Amikor rendes jövedelem nélkül küzdő idős özvegy asszonyok félretett garasaikat küldik el, hogy — mint írják — a “még náluknál is szegényebb óhazai magyarokon segítsenek”, akkor csak könnyes tisztelettel adózhatunk az ily sziveknek, akikben a testvéri szeretet nagyobb az önmaguk iránti szeretetnél is. Ezek a kisérő levelek a Segélyakció pénztárán keresztül visszakerülnek központi hivatalunkba s úgy őrizzük őket, mint az emberi nemeslelküség ékes okmányait. Aki elolvassa ezeket a sokszor kis papirszeletkékre rótt sorokat, megtudja, hogy milyen nagy, milyen önzetlen, milyen nemes tud lenni az emberi lélek, amikor mások nyomora indítja meg. De ezek a levelek mást is mutatnak. Mutatják a régirégi igazságot. Mutatják azt, hogy szegény ember baját csak szegény ember érti meg igazán. Mert bár sok szép adománnyal járultak hozzá a karácsonyi gyűjtéshez egyesületünk tehetősebb tagjai — s ezeknek is hálás szívvel mondunk köszönetét e szent ügy támogatásában tanúsított áldozatkészségükért —, a vezetők közül is a szegényeknek jut az első hely . . . Mert a bibliai özvegyek példájára ennek a háromezer dollárnak tekintélyes részét özvegyek, elhagyott öregek, szegények adták össze ... S ez újabb bizonyítéka annak, hogy a magyar nép megmentésének munkájához nem annyira vagyon kell, hanem inkább jósziv ... S ha a Segélyakció nem ért el többet annál, mint amit eddig elért, annak oka nem az, hogy az amerikai magyarság szegény, hanem az, hogy még mindég oly sokan vannak, akik a sokból nem tudnak adni azoknak, akiknek semmi sem jutott. A szegény Verhovay tagok karácsonyi jósága a legmeggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy az amerikai magyarság még nagyon sokat tud tenni óhazai testvéreiért . . . Köszönjük néktek, jó testvérek, a ti ajándékaitokat, melyek a bennetek élő karácsonyi léleknek tündöklő szépségű megnyilatkozásai . . .! Verhovay program az uj esztendőre Vannak elvek és célkitűzések, melyek örökérvényüek. Ilyenek a Hitnek igazságai, az emberi együttélés alapelvei, az Amerikai Konstitució tételei. Bár érvényességüket sohasem cáfolta meg senki, mégis időnként szükség van arra, hogy újra leszögezzük azokat,, mert az emberekben nagy a hajlandóság arra, hogy elfelejtsék az örökérvényű igazságokat, talán ép azért, mert azok tudatában nőttek fel és igy közömbösekké válnak velük szemben. így vagyunk az 1947 évi Verhovay programmal is. El tekintve egyesületi munkánk szervezési és egyéb részletkérdéseiről, melyekre nézve már ismertettük a programmunkat, az uj esztendőre szóló célkitűzéseink nem újak. 61 évvel ezelőtt Írták meg azokat á hazletoni bányászok s azóta egy Verhovay generáció sem látta szükségesnek, hogy változtasson rajtuk. Hiszen a hazletoni bányászok célkitűzései sem voltak újak. A testvérsegités eszméje oly régi, mint a kereszténység és megvalósításának egyleti módjai oly régiek, mint az amerikai demokrácia. Mégis szükség van arra,, hogy megismételjük a régi elveket, mert mi is emberek vagyunk és hajlamosak arra, hogy közömbös nemtörődömségbe hullassuk ép azokat az életadó elveket, melyeknek követésében és megvalósításában lett naggyá egyesületünk. Haladunk a korral és a haladó korral uj meg uj módszerekre bukkanunk, de csak a módszerek változnak, a célkitűzés soha. A cél most is az, ami 61 évvel ezelőtt volt: megteremteni az emberi testvériségben hívők táborát, melyben biztonságot, védelmet, segítséget nyújthatunk mindazoknak, akiknek erre szükségük van. Ahogy egyesületünk növekszik, úgy bővülnek ki a testvérsegitő tevékenység lehetőségei is. Valamikor a testvérsegités kimerült abban, hogy eltemettük elhalt testvéreinket s ezzel levettük özvegyeikről ennek gondját. Aztán továbbmentünk s a temetési költségen felül is nyújtottunk valamit az életben maradottak mindennapi kenyerének biztosítására. Ahogy nőtt az egyesület, eljött az a nap, amikor felölelhette programjába a betegsegélyezést és baleseti segélyezést. S ez igy ment tovább lépésről-lépésre . . . Bekerültek az egyleti programba azok a testvérsegitő tevékenységek, melyek már a biztosítás körén kívül estek. Jöttek a tanulmányi segélyek, szülési segélyek, sportsegélyek. ... A fiókok a maguk körében is felkarolták az eszmét . . . Segítettek bajbajutott tagjaikon és ha a maguk ereje kicsinynek bizonyult, a többi fiókokhoz fordultak és kérésük sohasem talált süket fülekre ... Ez év karácsonyán pedig az Alliance-i Verhovay Otthon uj fejezetet irt a testvérsegités aranykönyvébe, amikor a nyomorékká vált Verhovay Gyermektagok gyógyítására és kiképzésére ezer dollár alapítványt tett. Bizonyos, hogy a többi Verhovay Otthonok és fiókok hozzá fognak járulni ehhez az uj programhoz is és ezzel még gazdagabbá teszik a Verhovay testvérsegités munkaterületét. Nem sorolhatjuk fel egyesületünk testvérsegitő munkájának egyes fejezeteit . . . Tagtársaink jól emlékeznek mindarra, amit az elmúlt évek folyamán végzett egyesületünk ... a háború folyamán katonáinkért, elesett hőseink hozzátartozóiért, megcsonkult tagtársainkért s végül a keresztre feszitett magyar népért . . . De ez a kis áttekintés elég ahhoz, hogy rámutassunk egyesületünk programjának LÉNYEGÉRE: SEGÍTENI MINDAZOKON, AKIKNEK SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGE. Segíteni tagtársainkon, de segitőkezet nyújtani a Verhovay tábor határain túl is mindazokon, akiknek sorsát lelkiismereti szálak fűzik a szivünkhöz. (Folytatása a 2-ik oldalon)
